Első tánc

23 | Sosem késő változtatni

- Azzal a csizmával told! Legyetek körülbelül 45 fokban! Ez lenne a combra való engedés. - dirigált Sage. Ez volt a "csináljunk belőlem díjlovast" projekt első fejezete.
- Lenne? - háborogtam, ugyanakkor beláttam, hogy egyik szakág sem könnyebb a másiknál és az ugrással is csak szenvednék.
- Üdv a díjlovaglásban! - röhögött.
Alig kelt még fel a nap és mi már rég talpon voltunk. Az öreg Greenthaw elhaladt a legelő mellett traktorral, amiből arra következtettem, hogy hamarosan Aaron munkaideje is megkezdődik, ezáltal én is sokkal jobban feszengtem, amit a lovam is észrevett.
- Ujjakat összezárni! Egyenes a hát! Ne úgy ülj, mint egy zsák krumpli. És... állj! Most léptesd hátra! Gyönyörű!
A következő utasításokat nem hallottam. Mintha a fülem teljesen kikapcsolt volna, és minden energia a szemembe áramlana, csak azért, hogy lássam Aaron Sykest.
- Te nem figyelsz rám! - mondta a Királyfi, majd a fejét óvatosan abba az irányba vezette, amerre én is néztem. - Aha, szóval megjött. De miért bámul ennyire?
- Ez ciki.
- Na, mostanra ennyi lenne. Nem tudnál koncentrálni már.
- Ezt most miért mondod?
Csak rám emelte a tekintetét és én megadva magamat felemeltem azt a kezem, amivel nem a mellettem sétáló ló kantárját fogtam.

Kikötöttem a lovat egy rúdhoz, hogy lenyergelhessek, közben elmormoltam egy miatyánkot, hogy ne fussak össze Aaronnal.

De miért lett volna szerencsém?

- Csá tesóm. - pacsizott le a Királyfival, engem figyelmen kívül hagyott, pedig alig pár méterre álltam tőle, amit ő is nagyon jól tudott.
- Hogy vagy? - kérdezte Sage, aki hirtelen elsápadt, mintha ő viszont megfeledkezett volna rólam.
- Mármint?
- Jajj, ne tettesd már az idiótát. Tegnapi ki édes-hármas.
- Hát ez most nem alkalmas.
- Ennyire bánt?
- Szerintem csak azt bánja, hogy itt vagyok és hallom. Én visszaviszem
a helyére a lovam. Beszélgessetek csak.
- Colette! - szólított a nevemen Aaron, amire szívem szerint a nyakába ugrottam volna, de ennél makacsabb voltam, vagyis annak kellett mutatnom magam. Nehogy azt higgye, hogy egy szép szótól már engedelmes öleb vagyok. Nem, én ennél sokkal bonyolultabb vagyok.

Folytattam az utam egészen a karámig, majd szabadon engedve a siket vadállatot dolgoztam fel, hogy az idő csakugyan elrepült.

Szinte beestem az iskolapadba, mire megszólalt a csengő és kezdetét vette nyolc óra önsanyargatás és kínzás.
A reggeli koránkelések Odettehez egyáltalán nem negatív érzéseket keltettek bennem, sőt elég energikusan keltem ki minden reggel az ágyból. Ez a kirobbanó energia egészen a birtokhatár eléréséig kitartott, viszont az iskolában minden egyes nap olyan álmosság kerített fogságba, amilyenekre ezidáig nem volt még példa, és csak remélni tudtam, hogy a lencsék a szemem előtt elfedik a félig csukott állapotban lévő szememet. De azok is csak üvegből vannak.
- Colette! Szerinted megfelelő magatartás aludni az órámon?
- Elnézést, az este felkeltett a testvérem többször is, - vetettem be a család kártyát, ami meg annyiszor megfelelő kifogás volt már. - majd szólok neki, hogy halkabban...
- Ne gyere nekem semmilyen testvérrel. Megnéztem az anyakönyvi kivonatod és minden hivatalos iratodat, és sehol, semmilyen testvér nincs. - mosolyodott el ravaszul.
- Mostohatestvérem lehet még attól nem? - vágtam vissza.
- Tehát mostohatestvér? Colette, ne húzzuk egymás idejét, mindketten tudjuk, hogy ez csak blöff.
- Nem, igazat mond, én már láttam vele. - szólalt fel védelmemre Clara, aki már egyszer képes volt engem megvédeni egy tanár ellen. Mint egy igazi őrangyal. Nem tudtam miért tette, de örökre tartoztam neki vagy egy csomó szívességgel. - Szőke, magas fiú, és lovagol.
Megijesztett a tény, hogy ennyit tud róla, de nem tudtam hogyan adódna lehetőségem rákérdezni. Mialatt ezt a gondolatmenetet vezettem végig halk suttogást hallottam magam mögül.
- Akkor nincsenek együtt?
- Nem. Most mondta, hogy a testvére.
- De nem vér szerint. - vitatkozott halkan Susan és az egyik csicskása.
Elszomorított a tény, hogy két napon belül a harmadik fiúval hoznak össze szerelmi ügyekben.
- Van egy őrangyalod Colette Jones! Clara Greensan szavahihető ember. Amúgy nekem is van egy mostohatestvérem. Mégis mintha édestestvérek lennénk. - kezdődött meg a tanárunk egy órás élettörténeti kisregénye.

Gyakorlatilag két hét maradt a balett premierig, ami nem előnyös tekintve, hogy a két főszereplő táncos beszélő viszonyban sincs, amin az a tudat sem segít, hogy Miss Campbell egy fejleordítással fejezné ki véleményét, ha mindenről tudomást szerezne, ha meg megtudná, hogy távozni készülök a premier után, akkor szerintem még bíróság elé is kéne állnia.
Marcoval egyáltalán nem voltunk egymásra hamgolva, de amikor táncról volt szó, teljesen profin viselkedtünk. A magánéletet félretéve táncoltunk, talán így még inkább beleéltük magunkat a szerepbe. Igen ironikus, hogy a műben a férfi csalja meg a nőt...

Egy húsz perces fejmosás után mindenki összeszedte a cuccát és a lehető legrövidebb úton elhagyta a termet. Már mindenki fülén kifolytak a zenék, minden egyes indulási ütemet tudott és minden spiccre figyelni próbált. Kész volt minden, miközben rohamléptekkel közeledett a premier.
- Marco! - kiáltottam utána. Alig páran voltak a teremben.
- Hagyj kérlek. - utasított.
- Nem foglak, amíg meg nem hallgatsz.
- Nem gondolod, hogy itt nekem van inkább jogom erről dönteni.
- Nem járunk, ha ez segít. - mondtam.
- Velem sem jártál. Gyakorlatilag párhuzamosan ugyan azt végezted velünk. Most elindulok, ha nem baj.
Szóhoz sem jutottam, mire kisétált az ajtón, amire azt hittem egy darabig, hogy az életemből is.
Mégis eszembe jutott valami.
Dobtam Joannának egy üzenetet, hogy a segítségére lenne szükségem.
Az utóbbi időben nagyon keveset találkozhattunk a távolság és a tanulás miatt, de egy dolog sosem változott, mindig számíthattam rá.

Colette: Még nem késő átírni a történet végét.

Joanna: Egy tízes skálán mennyire borult el az agyad?

Első tánc
23. rész

- 𐂃 -
Kedves Olvasók!
Alig merem elhinni.... Hamarosan vége az első kötetnek. A 'lovinapappal' lesz befejezve, ami gyakorlatilag a balett premier után van. Ez a történet szerint 2 hetet jelent, de addig még tartogatok nektek pár csavart.
De ne aggódjatok érkezik majd folytatás, ami reményeim szerint Utolsó tánc néven jelenik majd meg, pár év kihagyással a történet idővonalán.

Másrészt azért van ilyen kevés rész, mert közben az előző sorozatom szövegét is javítanom kell...

Stay safe!
ETH