Első tánc

9 | Gyilkos betegség: érzelmek

Allison edzője és a Királyfi bevezették a lovakat a helyükre, míg mi a földön fekvő fiúval foglalkoztunk. Kecse is megérkezett és segített a fiút odébb vonszolni. Iszonyatosan fájt a feje és jobbnak láttuk, ha most nem áll fel.
Aki távolról figyelt minket, az hülyére vehetett, bár nem sok ember sétált el. Leginkább kisgyerekek, akik, ha akartak volna sem tudtak volna segíteni.
- Hogy vagy? - kérdeztem meg öt percen belül másodszor.
- Semmi bajom. - mondta hősünk. Nem tudom miért jó, ha mindig bátornak mutatja magát. Pedig, ha a valódi érzéseit közölné, akkor többet tudnánk segíteni.
- Persze. Én meg a Mikulás vagyok. - mosolyogtam halványan.
- Akkor beülhetek az öledbe? - terelte egy viccel a figyelmét.
- Mit szeretnél kisfiú? Jó gyerek voltál? - mélyítettem el a hangom.
- Egy új fej jól jönne. - válaszolt, mire akaratlanul is nevettem.

- Hogy vagy? - kérdezte Sage is, ezúttal hangjában semmi irónia nem hallatszott.
- Á, most, hogy látom csodás arcodat, sokkal jobban. - a megjegyzésen nevettünk, ez nem kérdés.
- Itt is hagyhatlak a földön, haver. - mormolta a Királyfi.
- Haver? Ez romantikus! - játszotta a meghatottat. - Másrészt, semmi bajom. - felállt, de megszédült és Kecse támasztotta meg.
- Mint én a sokadik pia után. Mit akarsz csinálni? Hazabattyogsz, hátha elájulsz?
- Akkor meg?
- Apám nincs itthon. Muterod sem, igaz? - intett felém a Királyfi, mire bólintottam. - Feljöhetsz. Vagyis felviszünk. Nem ellenkezhetsz.
- Én, oda? Nem.
- Mondom nem ellenkezhetsz.
- Akkor miért nem hozzám?
- Mert az a világ végén van, ide könnyebb elvinni. Másrészt, szeretnék enni, gondolok ti is. Fiona főzött.

Végül Aaron is beadta a derekát. Így döntöttünk be a lakásba, mint egy csapat idióta, miután ez edző is megbizonyosodott, hogy intézkedünk. Kecse és Sage cipelték bajtársunkat, mi pedig végig nevettünk a szerencsétlenkedésükön és nyitottuk az ajtókat.
- Fiona! Megjöttünk! Hoztam még pár éhes szájat. Ti pedig érezzétek magatokat itthon!
Kis csend után a kanapéra helyezett Aaron szólalt meg.
- Itt tényleg semmi nem változott. - mormolta, amit csak én hallhattam mellette. Szemében valami olyat láttam, amit még az esés után sem. Könnyeket. Emlékek törtek fel benne. És amilyen kíváncsi természet vagyok, rögtön pörögtek a fogaskerekek.
- Gyertek be. - intett az ajtóban álldogáló két gyereknek Sage. Allison és Kecse a szokásosnál jóval csendesebb volt, persze ez természetes, miután egy "tiltott" zónába léptek. Levették a cipőjüket és a kanapéra ültek. Ekkor jött a szobába Fiona.
- Bocsánat drága, csak megkavartam még valamit. Te édes isten Sage, apád mit szól majd? - nézett a gyerekekre. Régről ismerték egymást.
- Jó estét Fiona! - köszöntötték egyesével a nőt, aki mosolyra húzta száját.
- Aaron esett. Ez volt a legegyszerűbb. Mire apa hazaér, ők árakon, bokron túl lesznek.
- Felőlem drága. De szólhattál volna hamarabb. - intett a fakanalával. - Csináltam volna valami desszertet is. - ezen mosolyognom kellett.

- Fiona, a milánóid még mindig verhetetlen. - mormolta teli szájjal Aaron.
- És hogy estél édes fiam? Mi az a púp a fejeden? - kérdezte a nő, aki szintén a kanapén evett, velünk.
- Lefejeltem egy oszlopot.- vonta meg a vállát.
- Oszlopot? - ijedt meg a szakács. - Hozom a fagyasztott kanalat, visszanyomjuk! Kell valami fájdalom csillapító?
Aaron szerintem élvezte is, hogy ennyire körülötte sürgölődünk.
- Már vettem be. Sage adott. Tényleg, ő merre van?
- Szobájában. - intettem az ajtaja felé. - Gyere elő barlang lakó! - kiáltottam neki.
A fiú egy szál boxerben mászott elő.
- Mi van már? Aludtam. - dörzsölte a szemét.
- Drága, nyolc óra van. Te pedig 16 éves vagy.
- Számít ez?
- Vegyél fel egy pólót vagy valamit. Vendégeink vannak! - tértem ki a kérdés elől.
- Nem vagy az anyám. Őket meg ismerem. A régi haverom, a...
- Régi? Ez most fájt Hollson. De igazad van.
- Allison is régóta itt van, Milan, őt pedig láttam már párszor. Nem meleg, szóval mindegy, hogy viselek-e pólót. Látom hogy néz rád. - bökött Allison felé.
- Nem, nem, nem. - tiltakozott a lány.
- Te tudod. Majd azért hívjatok el az esküvőtökre.
- Egyébként is, nekem van barátnőm. - mondta Kecse, mire mind kidüllesztettük a szemünk. De nem volt idő bármit kérdezni, az alsó ajtó zárja kattant.
- Ezt még megbeszéljük. Menjetek, most! - suttogtam nekik. Fiona a konyhába ment, Sage az ágyába ugrott és alvást tettetett. Allison az ajtó felé igyekezett. - Megőrültél? Arról jönnek! - utaltam az egyre erősödő hangra. Az elmúlt pár hétben ez az első alkalom, hogy hálát adok, hogy ilyen hosszú. - Másszatok le az erkélyen!
- Te meg vagy húzatva! - suttogta ingerülten, de beadta a derekát és az ablakhoz igyekezett. Megtorpant. - Vele mi lesz? - intett Aaron felé.
- Majd azt én elrendezem.
Az utolsó pillanatban lekapcsoltam a nappali villanyt és bementem a szobámba. A fiúnak pedig azt az utasítást adtam, hogy pofa be.
- Nagyon jó este volt. - mormolta szerelmesen Anyám. - Megjöttünk gyerekek!
Már csak pár pillanatom volt ilyen nyugodt környezetben, hamarosan megtalálják Aaront.
- Colett Jones, mi a fészkes fenét keres egy fiú a kanapén? - hallottam Anya hangját.
- Jó napot! - üdvözölte a beteg az ősöm. - Aaron vagyok.
- Anya, nyugi. - rohantam oda.
- Hát itt meg mi folyik? - kérdezte Daniel, aki a konyhából figyelt.
- A lányom hazahozott egy fiút, aki a kanapénkon pihen. Alig szakított Timoval. - mondta Anya, kissé szemrehányóan, de szerintem örült, hogy végre van valakim. Vagyis egyenlőre ő ezt hiszi.
- Anya! Timo oviban csókolt meg, mert adtam neki az uzsonnámból. - erre Aaron az orra alatt felnevetett, mire gyilkos pillantásokat küldtem felé.
Ekkor láttam meg, hogy Daniel közeledik. Ennek a gyereknek vége!
- Aaron, te meg mit keresel itt? - szemöldöke az égig szaladt, hangja is kicsit megemelkedett.
- Mi ez a nagy hangzavar? - jött ki szemét törölgetve a Királyfi. Nem jó színész.
- Aaron esett, de ezt te is tudod Sage. - néztem rá. - A fiad és egy másik fiú hozták fel. - fordultam apjához, majd újra az ideges fiúhoz.
Daniel szemöldöke még magasabbra szökött, de tekintete megenyhült.
- Jól van fiam. Jól cselekedtél. - mondta a bölcs. - Ma este maradhatsz. - intett Aaronnak, aki hálásan bólogatott.