|Háborgó Szerelem|

Hatvanharmadik

- Győzzön meg róla - udvariasan felajánlottam, közben Claire felé pillantottam. Ő nagyon zavarban volt. Tudta, hogy nézem, de nem volt elég bátor ahhoz, hogy kiderítse. Egyenes háttal ült, mozdulatlanul szemezgetetett a hússal, ami a tányérban volt. Claire! Mikor váltàl ilyen gyönyörűvé?

- Maga üzletember. A sok munka és a kitartás meghozta gyümölcsét. Egy edzőtermet vezet, de úgy érzi, hogy ezt mindenki elakarja venni magátol  - összehúztam a szemem, hiszen kezd ijesztő lenni az, amit mond. Ijesztően igaz. - Egy nyugodt kiegyensúlyozott életet ér, viszont még mindig a múlt fogja, amiből nem tud kilépni. Ma este egy üzleti vacsorára volt hivatott - amikor hátra dőlt, megköszörültem a torkomat, hiszen nem jutottam szóhoz.

- Tegyük fel, hogy hiszek magának - biccentettem. - Bár nehezemre esik.

- Nem sértődnék meg ha nem hinne nekem - mosolyodott el. - Az emberek többsége kineveti a látnokokat - tette fel a kezét, majd ivott egy kortyot. Claire irányába nézett, aztán összehúzta a szemét. - Ez a gyönyörű nő szenved. Összetörte az, hogy olyan sok idő után újra találkoztak - normál körülmények között ez meglepett volna, de kezdtem hinni a szavának. - Teljesen összetört és lelkileg nagyon gyenge. De tiszta szívből szereti magát - nézett mélyen a szemembe, majd nemes egyszerűséggel így szólt: - A maguk története még nem ért véget - az idegen nő csak nyomta a dumát, és nem tudtam eldönteni, hogy bolond, vagy tényleg van valami abban amit mond. Jelen pillanatban elég volt felfogni azt, hogy Claire pár méterre tőlem ül és fél szemmel mindig engem figyel. Istenem! A sors velem játszik, vagy csak móresre akar tanítani? - Adja ide a kezét! Elmondom, hogy mit látok! Közben féltékennyé tudja tenni a nőt, akit szeret!

- Nem szeretem! - nyújtottam felé a kezem.

- A szeme nem ezt mondja. Maga fülig szerelmes - suttogta, miközben Claire felém pillantott. A teste megfeszült, az arca vörös lett. Most biztos azt hiszi, hogy flörtölök vele. - És ezt maga is tudja, csak túlságosan büszke ahhoz, hogy belássa - mutatóujjával a tenyeremet simogatta, közben a szemembe nézett. Volt valami benne, ami miatt hinni kezdtem neki. Sokan azt mondják, hogy léteznek látnokok. Én csak úgy vagyok vele, hogy az isten mentsen meg tőlük. Viszont elkezdtem hinni ennek a nőnek. - Nagyon megbántották egymást. És ezen nem tudnak túllépni. Mindketten úgy gondolják, hogy a másik a hibás.

- Azt hiszem, hogy erre a részre nem vagyok kiváncsi - vontam fel a szemöldökömet. - Még nem kértem elnézést a kellemetlenségért - jutott eszembe, ezért lesütöttem a szemem. - Szóval sajnálom - bólintottam aprót. Ő csak mosolyogva a tenyeremet simogatta, közben a szemöldökét ráncolta. Az arcán olyat láttam, amit eddig még nem. Meglepődött, de közben furcsa pillantásokkal figyelte a tenyerem. Én közben Claire irányába néztem, aki némán ült és előre figyelt. Tekintetem az édesanyjára és az apjára siklott. Ők ketten boldogan nevetgéltek, nem vették észre, hogy a lányuk boldogsága a romokban hever. Ők ketten nevettek, el voltak a házasságukban, de a lányuk élete és talán a jövője is kudarcra van ítélve. Kiváncsi lennék, mennyire érdekli őket a lányuk lelki állapota. - Erre nem számítottam!  Egy óriási titkot őriz maga előtt - az értelmetlen kérdés kizökkentett, ezért sem akartam válaszolni. Egyre jobban kezdtem az érezni, hogy ez a nő bolond, ezért megcsóváltam a fejem.

- Attól tartok, hogy nem értem magát - motyogtam alig hallhatóan. A nő csak a fejét rázta, majd újra Claire felé pillantott.

- Maga nem is tudta? - pislogott szaporán.

- Ez a beszélgetés értelmetlen - sóhajtva elhúztam a kezem, majd ajkamhoz emeltem a poharat és lehúztam a maradék italt.

- Joga van tudni ezt a titkot.