|Háborgó Szerelem|

Negyvenötödik

- Claire! Nem gondoltam volna, hogy ennyire kihozom belőled a rossz kislányt - Daxton a szemöldökét ráncolta, miközben a nyugati szárny egyik eldugott folyosóján a falnak löktem őt. Szemét lehunyta, ajkát résnyire nyitva hagyta, miközben a tarkóját átkarolva csókot kértem tőle. Éreztem, hogy egyre nehezebben fogja vissza magát. Láttam szemében a vágyat, a hirtelen jött és fékezhetetlen érzelmet, amit irántam táplált. Az előadás közepéig sem bírtam ki. Leült mellém, megcsapott a parfüm illlata, az ő illata és úgy éreztem, hogy muszáj közelebb kerülnöm hozzá. Ne bírtam magammal, és nem tudtam uralkodni magamon. - He beindulok, az neked nem lesz jó! - figyelmeztetése ellenére húztam le róla a dzsekit, a padlóra dobtam, majd fehér pólója alá gyűrtem az ujjaimat. Ő csak végig nézett rajtam, mellkasa gyorsan emelkedett, pulzusa az egekbe szökött. Homlokán ráncok jelentek meg, a halántéka pirosodni kezdett. Rossz fiús pillantással engedte, hogy pólóját lehúzzam, majd a földre dobjam. És íme! Itt a tökéletes, izmos, és tetovált felsőtest, amiről mindig is álmodtam. Itt van, és végre megmutathatom, hogy az enyém! Csillogó szemébe nézve lehajoltam, majd puszit nyomtam a mellkasára. Ő tenyerébe fogta a hajam, fejét pedig a falnak nyomta. És az volt a legjobb benne, hogy a folyosón estünk egymásnak. Ha anyukám, vagy apukám látna, akkor biztos haragudnának. De hajtott a szerelem, irányított a vágy és folytogatott az erotika. Mert itt volt egy karnyújtásnyira, és akartam őt. Férfias mellkasa apró szőr réteg borította és újabb tetoválásokat fedeztem fel, miközben egyre lejjebb és lejjebb haladtam. Alsónadrágja vonala miatt apró szívinfarktus jött rám, hiszen tudjátok, hogy mi az a v alak, igaz? Hát hogyne tudnátok! Daxton v alakja szigorúan felnőtt tartalom lesz, ezért a kiskorúak ezt ne vegyék figyelembe! Nyelvemmel megérintettem, ízleltem a bőrét és megsimogattam. Halk sóhaj hagyta el az ajkát, kezével a hajamba markolt, szabad ujjaival kigombolta a farmere gombját. Tudtam, hogy mit akar, én is azt akartam. - Nem fogom tudni visszafogni magam - súgta a szemembe nézve.

- Nem is akarom, hogy visszafogd magad - kimondott szavaim után úgy felülkerekedett rajtam, mint egy éhes oroszlán. Szinte lassított felvételben láttam, hogy megemel, majd a szomszédos falnak lökött. Az erős lökés miatt az ajtó becsapódott, ő pedig a legközelebbi asztalra ültetett. Ujjával megragadta a pólómat, ajkát a nyakamra tapasztotta, én pedig a nadrágja szélébe kapaszkodva oldalra néztem, majd elkerekedett szemekkel eltaszítottam magamtól. Hogy miért? Azért mert az említett terem, nem üresen tátongott. Az arcom vörösre pirult, amikor megpillantottam és tudatosult bennem az, hogy betörtünk a tanárok magán szobájukba. - Ó baszki! - Daxton felé pillantottam, aki tarkójára helyezte a kezét, majd végig nézett a professtorokon, akik tátott szájjal néztek minket. A kellemetlen és roppant ciki helyzet miatt vörös lett az arcom, a víz pedig levert. Mindenki minkett nézett, ezért amikor megpillantottunk egy ismerős arcot, Daxton így szólt:

- Professzor úr! - intett neki. - Hogysmint? - összehúzott szemekkel az ajtó felé pillantott, majd félmeztelen testével átkarolt engem és szó nélkül az ajtó felé húzott. - Tovább szép napot, jó időtöltést és feltöltődést kívánunk! - sziszegve becsukta az ajtót, majd elkerekedett szemekkel lepillantott rám. Nem tudtam mit szólni, ezért a számra tettem a kezem, hogy ne nevessem el magam. Daxton magára húzta a pólót, majd magához vont. - Tényleg bementünk? - súgta a fülembe.