Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Nem mondom, hogy féltem, de teljesen nyugodt sem voltam. Rettegtem a tudattól, hogy vár rám egy interjú, ahol kérdésekkel fognak bombázni. Nem voltam tapasztalt, de ismertem a szokásokat. Elmondom, hogy ti is tudjátok, hogy mi vár ma rám: a két harcost hosszú asztal mögé ültetik. Úgy bánnak velük, mint az istenekkel. A seggüket is kinyalják, szoba hőmérsékletű vizet tesznek, a névtáblák mellé. A két harcos mögött testőrök szoktak állni, hogy lépjenek, ha elfajulnának a dolgok. Ezek az interjúk, olyanok, mint az időzített bombák, mindig a közepén robbannak fel. Az emberek undorító, ocsmány kérdésekkel szokták a harcosokat bombázni. Direkt úgy fogalmazzák meg, hogy a kérdés sértő legyen. Így tesztelik a harcosokat, akiknek agyát direkt húzzák. A tűrőképességeik határát feszegetik, és az sem számít, ha egymásnak ugrasztják a két harcost. Talán féltem. Leginkább attól, hogy ez az egész Clairet is érinti. Nem akartam, hogy bántódása essen. És ahogy közeledik az este, egyre jobban éreztem azt, hogy hiba volt velem jönnie. A kád forró víz sem terelte a gondolataimat. A hátam nem gyógyult meg teljesen, a meleg víz szinte marta a sebeket, de jobban voltam. És azt is tudtam, hogy ez azt estét fejben kell eldöntenem. Ma kell tennem azt, amire eddig még soha nem voltam képes: befogni a pofámat. - Min agyalsz? - Claire a sarokkád szélére ült, kezét a meleg vízbe tette, majd mosolyogva felém pillantott. Fürkészte az arcomat, próbálta kiolvasni, hogy mire gondolok, vagy mit érzek. Az volt a baj, hogy én magam sem tudtam. Azt tudtam, hogy vár rám egy ing, és egy vasalt öltöny, hogy azt a látszatott mutassam, hogy vagyok valaki. Csak azt nem tudták, hogy nem az öltöny miatt leszek valaki. - Félsz - bólintott alig láthatóan. Fekete keretes szemüveg mögött csillogott a szeme ahogy rám nézett. Hosszú barna haját szoros kontyban viselte, de pár tincse az arca mellé lógott. Szívesebben tölteném mással az estét, jobban lennék vele, mint egy hatalmas stúdióban, annyi újságíró között. - Nincs mitől félned. Inkább nekik van félni valójuk - közelebb ült, vállamra helyezte a kezét, majd folytatta. - Azért, mert képes vagy megnyerni - fúrta tekintetét az enyémbe. - Azért, mert kitűnő harcos vagy! Nem láttam még nálad jobban - simogatta a bicepszemet. - És egyébként is egyben szeretnélek vissza kapni - kuncogása miatt én is mosolyra húztam az ajkam, de ez nem csalogatta el a sötét felhőket. - A lényeg az, hogy az interjú közben ne durranjon el az agyad. Pocok is elmondta, hogy azon lesznek, hogy felhúzzanak a harc előtt - folytatta halkan. - Ne add meg nekik ezt az örömet! - mélyen a szemébe pillantottam, felültem, majd puszit nyomtam az arcára.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben - a forró gőzfelhő között óvatosan cirógattam az arcát, közben végig néztem rajta. - Ha ma estére nem lenne program, akkor most behúználak magam mellé - befejeztem, amikor sziszegve elengedte a kezem, és elpirulva végignézett rajtam. - Tudom... - forgattam a szemem. - Semmit nem szeretnék elsietni. De ez még nem jelenti azt, hogy nem vágyok rád - kiszálltam, kezembe vettem a törölközőt, és a derekamra tekertem. Claire próbálta leplezni, de megvan elégedve a külsőmmel. Nem szeretnék dicsekedni, de jó formában voltam! Az már más kérdés, hogy be voltam szarva.
