Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel nagy fejfájásra ébredtem. Nem tudtam kikelni agy ágyból, ezért a francia ágy fejtámlájának támasztottam a fejem, és a szemöldökömet ráncolva vettem tudomásul, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. Szinte tudtam és emlékeztem is arra, hogy nem keveset ittam az este folyamán, ezért szomorúan pillantottam magam mellé. Daxton nem volt a helyén, viszont az ágy végén reggeli várt rám. Mosolyogva vettem kezembe az arany színű tálcát és üveges tekintettel pillantottam az ablak felé. Kint hideg volt, a környezetet magas hegyek és fenyőerdők védték. Olyan volt, mint egy síparadicsom, bár most jobban érdekelt Daxton, akinek nem tudom, hogy mit mondtam. A történtekre nem emlékszem tisztán, ezért fogcsikorgatva vártam, hogy visszajöjjön a szobába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még mindig nem akartam elhinni. Azt hittem, hogy valaki játékot űz velem. Azt hittem, hogy egy olyan ördögi körbe kerültem, amiből nem lehet kiszállni. Nem akartam elhinni, hogy a legjobb barátom ellen kell küzdenem. Millió olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, amire talán nem kaphatok választ. Ezek a kérdések folytogattak, nem eresztettek és démonként követtek. Fájt, hogy Dimitri ellen kell küzdenem, de az jobban fájt, hogy ő ezt békésen tűrte. Talán nem számítottak az évek, az együtt töltött hosszú hónapok, amit a börtönben töltöttünk. Talán nem voltam más, csak egy eszköz, amit felhasznált az unalom ellen. A belém fektetett bizalma csak álca volt?
A hotel előtt álltam és a havas tájat figyeltem. Nem fáztam, hiszen az adrenalin fűtötte a testem minden porcikáját. Nem akartam elfogadni, hogy ellene kell küzdenem. Nem akartam elhinni, hogy egy játék áldozata lettem. Dimitri olyan, mintha a testvérem lenne. Ott a börtönben megfogadtuk, hogy mindig ott leszünk egymásnak. És senki nem kényszerítette, hogy velem legyen. És azt is tudom, hogy ez a Dimitri nem az, akit én a börtönben megismertem. - Abban reménykedsz, hogy kitisztul a fejed? - ismerős hang zökkentett ki, ezért a magas hegyek fürkészését abba hagyva, hátra pillantottam a vállam felett. Tudtam, hogy ki áll mögöttem, ezért sem akartam vele kommunikálni. - Mintha magamat látnám - zsebre helyezett kezekkel mellém állt, ezért szememet összehúzva rá pillantottam.
- Elmondanád, hogy mi a szar történik? - szemöldökömet felvonva Dimitri felé intéztem a szavaimat, de ő csak zsebre helyezett kezekkel a távolba meredt. Úgy tett, mint én. Úgy nézte a havas hegyek magas csúcsát, mintha választ keresne bennük. Figyelte, mintha orvosság lenne a mi helyzetünkre. - Tudod mit? Nem kell - sütöttem le a szemem. Menni készültem, de ő megragadta a karomat. Szívem szerint eltaszítottam volna magamtól, ellöktem volna, hogy térjen már észhez. Ma este egymás ellen szállunk ringbe. És kurvára hazudnék, ha azt mondanám, hogy várom már.
