Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
Hétfő reggel a szokásosan indult. Becsuktam magam mögött a szoba ajtaját, fekete övet pedig rávzettem a derekam köré. Megigazítottam a csuklómon található órát és beléptem a fürdőszobába. Tudni illik, hogy ez egy régi ház, antik berendezéssel és régi stílushoz illő ízléssel. A fürdőszoba is olyan fényben pompázott, mint a kastély többi része: arany szín dominált, de a helyiség minden szegletén jelen volt anyám izlése. Ezt szinesítették az évek, a megkopott színek, és...a csapból folyó fekete víz. - A picsába! - az arany színű mosdókagylóra ütöttem, hiszen erre nem számítottam. A foltokkal ellátott tükörbe pillantottam, de a kegyetlen valóság azonnal a padlóra kényszerített. Lehet, hogy sokszor elbasztam, de a valóság könnyen a földre kényszerített. Magamra sem ismertem. Jó, vagy rossz értelemben? Azt döntsétek el ti: állt a tükörrel szemben egy férfi, akiből hiányzott valami. Ott állt, jelenben volt, jóképűnek és intelligensnek tünt, de hiányzott belőle a remény. Láttam a szemében, hogy a boldogság, ami egyszer éltette, végleg eltünt. Nem akartam elhinni, de éreztem, hogy mi hiányzott. Hiányzott a remény és az élethez való akarás. A mosdókagyló szélére ütöttem. Megfogadtam, hogy nem fogok többet rágódni a múlt sérelmeim. Megigértem magamnak, hogy nem fogom eszembe juttatni azt, ami történt. És mégis fájt. Egy éve fájt. Mindennap, minden percben fájt élni, és létezni. Kitana zökkentett ki, ezért a mély ugatás hangja miatt felkaptam a fejem. Ismertem a kutyámat, tudtam, hogy mikor miért ugat. Hátra túrtam a hajam, miközben eszembe jutott az, hogy tegnap felhívtam egy régi ismerősömet, aki segíteni tud helyre pofozni a hátsó kertet. Nehezen engedtem be, hiszen Kitana úgy érezte, hogy nem szimpatikus neki a középkorú férfi. Megszagolta, de minden lépés közben morgot rá. Alex félt tőle, de a lelkére kötöttem, hogy Kitana csak a területét félti. - Ezer éve nem találkoztunk - egy kávé mellett beszéltük át a múlt történéseit, és csak most jöttem rá arra, hogy mennyi idő eltelt azóta. Általános iskolában Alex volt a testnevelés tanárom. Sok mindenben változott, szememet leginkább az erőteljes ráncai és ősz borostája szúrta. A szökőkút szélén ültünk, közben gyönyörködtünk a kilátásban. - Gyönyörű helyen élsz - combomat megveregette, majd gyorsan hozzátette. - Egy hét alatt rendbe teszem a kertet! - kijelentése után, büszkén bólintottam.
- Hálás lennék érte - sóhajtottam, majd belekortyoltam a kávéba. - Még mindig tanítasz? - miután elnevette magát, rájöttem arra, hogy hülye kérdés volt.
- Tíz éve pályát váltottam. Magán vállalkozásba kezdtem és álom kerteket építek - magára és a mellényére mutatott, majd széttárta a kezét. - Szerinted miért értél el ilyen nehezen?
- Gondolom sok a munkád!
- Imádom régi házak kertjét felújítani. El sem hiszed, hogy milyen gyönyörű helyen élsz - felállt a szőkőkút széléről, majd végig nézett a házon. - A tiéd? Mert ez csak akkor érték.
- Az enyém - suttogtam büszkén. - Az enyém! - megveregettem az öreg vállát, majd felsóhajtottam. Láttam, hogy fehér munkás autóval megérkeztek az emberei, ezért megnyomtam a zsebemben található gombot. Miután a kapu oldalra nyílt, egy fehér autó hajtott be rajta. Mutattam, hogy hova állhatnak, ezért könnyebben útba tudtam igazítani őket. - Akkor jó munkát kívánok! Elképzelésemet leírtam email címben. A pénzt átutalással fogom küldeni - mielőtt az autóhoz sétáltam volna, gyorsan hozzátettem. - Jut eszembe!
