Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- A holnapi ellenfeled, Conor Cejudo - pocok ledobta asztalra az összegyűjtött információkat, illetve képeket, ezért az asztal fölé állva, a kezembe vettem egyet. Hirtelen úgy éreztem, hogy tonna súly nehezedik az egész mellkasomra. Ez a fickó egy vadállat! Minden második fényképen vagy az ellenfél torkát szorítja, vagy a földön fekszik rajta, és a lábát feszíti hátra. Éreztem, hogy az adrenalin a magasba szökik. Éreztem, hogy a pulzusnak nem tudok parancsolni. Látjátok a fekete hajú férfit, aki rövidnadrágban és fehér pólóban áll, miközben fehér arccal próbál levegő után kapkodni? Látjátok, hogy az asztal szélére támaszkodik, miközben torkára vezeti a kezét? Nem dicsekszem vele, de ebben a pillanatban beszartam. Ne szó szerint értsétek! Az erőszak, nálam a gyerekkoromat juttatja eszembe. Az időszakot, amikor éjjelente a sebeimet borogattam, nappalokon pedig az utcára sem mehettem ki. Minden félelmem felülkerekedett rajtam, ezért tanácstalanul széttártam a kezem. - Cigire van szükségem! És adjatok mellé port is! - nem kellett kétszer kérnem. Fél percen belül, Billy egy cigivel és egy átlátszó zacskóval igyekezett felém. Nem vártam meg, hogy hozzám érjen. A cigit az ajkaim közé vettem, majd remegő kezekkel meggyújtottam. Ne vegyetek rólam példát! Szar ember vagyok, de meghalni még nem fogok! Az asztalra szórtam a fehér port, majd egy kártya segítségével apró csíkot formáltam belőle. Én már profin jártas voltam a dologban, ezért egyik orromat befogtam, míg a másikkal felszívtam az anyagot. Szükségem volt egy kis időre, hogy összekaparjam magam, ezért felálltam, majd pocok felé néztem. - Nekem most elegem van!
- Úgy látom, hogy már hatott is az anyag!
- Haver - fordultam Billy edzőtársa felé. - Én vagyok az egyetlen, aki betépve is ugyan olyan szarnak látja a világot - vakartam meg az orromat. - És kibaszottul nem számít, hogy mit szívok - tártam szét a kezem. Mindenki pocok felé pillantott, hiszen eszünkbe jutott valami, ami elkerülte a figyelmünket. Az edzőteremben ácsorogva, suttogva a szám elé kaptam a kezem. - Baszki, pocok! Tilos az összecsapás előtt szívni - suttogtam, mellé pedig kacsintottam egyet. - Nagyon csúnya dolgot csináltál, ám! - tettem fel a kezem.
- Hagyjátok! Huszonnégy óra alatt ki fog ürülni a szervezetéből - gondterhelten maszírozta a ráncos homlokát, ezért megkockáztattam és tovább húztam az oroszlán bajszát. Bár jelen pillanatban nem tudtam, hogy melyik országban, illetve melyik városban vagyok. Azzal sem voltam tisztában, hogy milyen napot írtunk. Amikor legközelebb felkaptam a fejem, figyeltem, hogy a többiek egy ruhát hoznak felém. A szorító szélén ültem, hátamat pedig az egyik tartó oszlopnak támasztottam. Minden harmadik pillantásom közben kifújtam a cigi füstjét, ezért mindent homályosan láttam. Olyan volt az egész, mintha más szemmel láttam volna mindent. Számtalanszor voltam már betépve, de most minden olyan nyugodt volt. Azt mondják, hogy akkor hallod legjobban a gondolataidat, amikor emberek vesznek körbe. Mert csak akkor szembesülsz azzal, hogy ami körülötted történik az vagy nem érdekel, vagy rád nem figyel senki. Azt hiszem, hogx a fojtogató emlékek hideg zuhanyként értek, ezért próbáltam a jelenbe kapaszkodni.
