Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hihetetlen, de van egy kiskutyàm! Ti elhiszitek ezt? Számomra még mindig hihetetlen, ezért kicsit tanácstalanul álltam a dolgok elé. Pocok és Claire ajándéka több mint elég, több mint tökéletes. Késő éjszaka az ablak előtt állva azon gondolkoztam, hogy fogom ezt mind meghálálni. Ismertek! Nehezen fogadok el segítséget, és nehezen támaszkodom más emberek vállára. Leginkább azért, mert az élet megtanított arra, hogy csak magamra számíthatok, de most valahogy fordult a kocka. Itt van ez a két ember, akik önként segítettek. Ugy segitett, hogy közben nem vártak el semmit, csak azt, hogy elfogadjam. Boldog voltam. Boldog, mert nem vágytam másra, csak arra, hogy minden jóra forduljon. Pocok megérdemli, hogy boldog legyen. És ott volt Claire is...természetesen őt máshova sorolnám. Ismertek! Nem vagy egy kötődös fajta, jobban szeretek a saját törvényeim, illetve határaim szerint élni, de életemben most először vágyom arra, hogy tartozzak valakihez. Ő nem más, mint az a lány, aki jelen pillanatban is a fürdőszobában zuhanyzik. Akárhányszor arra gondolok, hogy ott áll meztelen, vissza kell fognom a bennem rejlő domináns vadat, hiszen semmi jó nem sülne ki abból, ha puszta erőmből lerohannám.
Gondolataimat terelve a kutya felé pillantottam.
Nagyon úgy tűnik, hogy Kitana már nem félt rosszalkodni, hiszen a színes lábtörlőre vetette magát, és annak rojtjait kezdte tépni. Messziről láttam, hogy hegyes kis fogai az anyagba akadtak, innen tudtam, hogy ez lehet a baja. - Most nőnek a fogaid? - mély hangomra a fülét hegyezve felém fordította fejét, édes pofáját enyhén oldalra biccentette, fekete gomb szemei felett található barna foltjai megemelkedtek. - Most meg mit nézel? - nem tudom, hogy mi történt vele, de a következő pillanatban harsányan vakkantva megindult felém, megcsúszott a padlón és a lábam közé feküdt. Összehúztam a szemem, amikor mókásan fel nézett rám. - Az a baj, hogy nem értek a kutyákhoz! Nagyon aranyos vagy, de nem foglak simogatni - sóhajtottam, miközben megfogalmazódott bennem az, hogy egy kutyához beszélek. - Gyerekkoromból kimaradtak a kutyák, a macskák és mindenféle olyan dolog, amihez a szeretetem kell - sebemre szorítottam kezem, lassan leguggoltam, majd mosolyra húztam a számat, amikor Kitana ugrálni kezdett, hogy nyelvével elérje az arcomat. - Elég!
- Úgy látom, hogy máris megtaláltátok a közös hangot - váratlan hang szakított félbe, ezért zavartan előre pillantottam, majd megláttam őt, ahogy hosszú pólóban és rövidnadrágban áll előttem. Ilyen is ritkán hallotok tőlem, de látványától égnek állt a faszom. Bocs a nyers szavak miatt, de nem megmondtam az elején, hogy hozzá szoktok majd? Próbáltam leplezni, de elállt a lélegzetem. Claire gyönyörű volt. Csillogó barna haj, mély tekintet és angyali kisugárzás ami elvette az eszemet. - Nyugodtan folytathatjátok - legyintett, viszont nem tudtam észrevenni azt, hogy zavarba jött, amint az ágyra pillantott. Én csak mosolyra húztam az ajkam.
- Csak egy ágy van - mondtam, mire felhúzta szemöldökét. - Nem baj! Akkor majd...
- Te az a fajta barátnő vagy, aki nem adja könnyen magát? - sétáltam felé. - Mert én vágyom arra, hogy melletted alhassak - amikor megálltam előtte, lélegzete elállt és nyelt egyet. - De ha neked biztonságosabb, akkor alszom a kanapén!
