Hatvanharmadik

3.5K 259 33
                                    

Az élet biztos, hogy játékot űz velem! Egy olyan játék főszereplője lettem, amit nem én irányítok

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Az élet biztos, hogy játékot űz velem! Egy olyan játék főszereplője lettem, amit nem én irányítok. A lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam őt. Minden a filmekben megjelenített lassított felvételhez hasonlitott: Claire lassan sétált be az ajtón, gyönyörű arcát kiemelte a térdig érő vérvörös ruhája, és a szorosan összefogott haja. Abban a pillanatban nem tudtam máshova figyelni. Mint egy robot, aki parancsra cselekszik. Néztem őt, és nem tudtam betelni vele. Ő volt a legszebb nő. Nem szép, hanem gyönyörű. Azt hittem, hogy a szemem káprázik, hogy volt valami az italban, ami megrészegített. Ahogy teltek a másodpercek, úgy jöttem rá arra, hogy ez a valóság. Claire lépett be az ajtón! És mintha megérezte volna, hogy fent állok és őt figyelem. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor rám pillantott. Istenre mondom, hogy nem láttam még tőle szebbet. Smink ide vagy oda, ez a nő elképesztő volt. És széttörtem. Ott lebegtem a valóság és az álom között. De erősebb volt a valóság, mint az álom. Mert minden magától történt. Minden megváltozott, amikor ez a nő újra belépett az életembe. És nem is akárhogy tette: bájjal, kifinomultsággal és női gyönyörrel. Egykor az enyém volt, most az életem rombolója. Engem nézett, én őt néztem. Nem tudtam kizökkeni, de valamit tennem kellett. Én voltam a férfi! Még akkor is ha fájt, akkor is ha felbukkanása szétmarcangolt. Tennem kellett valamit. És én hülye mit csináltam?

Eljátszottam az uralkodót, hogy utána parasztként viselkedjek! - Kit szeretne féltékennyé tenni? - gondolataimból egy kellemes női hang zökkentett ki, ezért előre pillantottam. Az asztalomhoz invitált nő túlságosan szép és okos volt ahhoz, hogy játsszak vele. Bántam amit tettem, de nem mondom azt, hogy holnap is bánni fogom. Úgy tettem mintha nem hallanám. Csak rá tudtam figyelni. Az asztalnál ült, kibaszott vörös ruhája kiemelte a dekoltázsát és a kecses nyakát. Ittam. Szorosan összefogott haja elegánsan omlott a háta közepe felé, nyitott ruha alatt látni lehetett a bőrét. Újra ittam. - Maga szerelmes! - ekkor pillantottam újra előre, és ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni. A világ megfordult körülöttem, ideje kiszállni belőle.

- Parancsol? - fürkésztem az arcát, majd elegánsan Claire felé nézett.

- Egy szerelmes férfi tekintete egyszerre csillog és sír is - formálta telt ajkaival. - A maga tengerkék szeme üvőlt - a szemembe nézett, majd Claire felé mutatott. - Tisztelem azokat a férfiakat, akiknek szívét csak egyszer lehet ellopni!

- Az én szívemet nem ellopták, hanem összetörték - elkaptam róla a szemem, közben az pohárral szemezgettem. Időközben Dimitri is elfoglalta a helyét, aki kezet nyújtott egy ősz hajú férfival. Ez volt a találkozó, de a sors más utat szánt nekem. Gondoltàtok volna?

- És mit gondol? A gyönyörű nő szíve nincs összetörve? - nem tudtam, hogy bosszant, vagy inkább kellemes társaságot nyújt ez a nő. Viszont a férfiaknak egy dolgot meg kell jegyezniük: ha fekete hajú és kél szemű, akkor meneküljenek.

- Mi maga, médium? - poénnak szántam, de ő bólintott.

- Látnok vagyok - elvette a poharamat, majd szemembe nézve belekortyolt az italba. Fhuu! Veszélyes egy nő! Látnok, mi? Én meg varázsló vagyok! Ő komolyan gondolta, viszont én nem hittem el, ezért hátra dőltem a széken.

|Háborgó Szerelem|Where stories live. Discover now