Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
- Nagyon szeretlek, Daxton! - be sem tudtam fejezni, mert kihúzta magát belőlem, egy hirtelen mozdulattal megfordított, négykézláb állított, majd a fenekemre csapott. Lehunyt szemmel felnyögtem, majd éreztem, hogy keze köré tekeri a hajam. - Jó érezni, hogy te is! - sziszegtem a fogaim között.
- Azt akarom, hogy egymás után élvez el - puszit nyomott a fenekemre, majd újra belém csúszott. A behatolás szöge és mélysége miatt, hangosan felnyögtem. nem tudtam visszafogni magam, hiszen a mámor azonnal magával húzott. Ő irányította a testem, és az történt, amit ő akart. Elélveztem. Szinte azonnal.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
A szeretkezés egy másik világba repített. Szinte elvesztettem a fejem, amikor benne voltam. A forró szűk teste, azonnal szippantott magába. A kéj és a vágy csak fokozódott, nehezen tudtam visszafogni magam. A teste tökéletesen befogadott, érezte, hogy rá találtam. Már az első szeretkezés óta tudom, hogy tökéletesen működünk együtt. És ennél jobb nem is lehetne. Imádtam, amikor a forró, szűk teste értem könyörög. A nyögéseinél, és az átszellemült arckifejezésénél még nem láttam szebbet. Nem csak elvesztem benne, de magával ragadott. Claire volt az én börtönön. Az ő teste, és lelke volt az, amiből én táplálkoztam. - És ez? - kíváncsian mutatott a nyakamon található keresztes pók tetoválásra. Claire nem túlzott, amikor elmondta, hogy szeretné tudni a történetüket. Bár engem ez nem zavart, de késésben voltam. Előre pillantottam, miközben a kanapén fekve, a testemen feküdt.
- A börtönben voltak olyan napok, amikor magánzárkába zártak. Heteket töltöttem az ajtó mögött, teljesen egyedül voltam - sütöttem le a szemem. - Viszont a falak rései között járkált egy keresztes pók - vontam fel a szemöldököm. - Miután kikerültem a magán cellából, magamra varrattam, hiszen ez volt az emlék arra, hogy kibírtam - meztelen hátát simogattam, majd a következő tetoválásra mutatott. - Komolyan? - nevettem.
- Szeretném tudni, hogy mi ez a kézfejeden! - mutatott a pókhálót ábrázoló tetoválás felé. - Megígérted, hogy elmondod!
- Igaz - védekeztem. - Ez egy közös tetoválás, öhm...Dimitrivel. Rajta is van ugyan ilyen - amikor befejeztem, üveges tekintettel nézett rám. Mindketten tudtuk, és beláttuk, hogy szörnyű lesz a legjobb haverom ellen versenyezni. Illetve, a volt legjobb haverom ellen. Claire is tudja, hogy ez őrültség. De azt hiszem, hogy a mai világban, már semmin nem lepődök meg. - És azt hiszem, hogy késésben vagyok. Pocok meg fog ölni - megragadtam Claire testét, majd az ágyhoz vittem. Lefektettem az ágy közepére, gondosan betakartam, majd a szélére ültem. Nem engedtem, hogy elvesszek a szeme csillogásában, vagy a bőre szépségében, hiszen késésben voltam. - De mennem kell. Neked pedig pihenned kell!
- Neked köszönhető, hogy elfáradtam - száját eltakarta, miközben ásított. Bugyi és póló volt rajta, de a lelkére kötöttem, hogy jól takarózzon be. Miután felöltöztem, a kulcsot az ujjam közé tettem, és a bejárati ajtó felé haladtam. - Ne maradj lent sokáig!
- Tudom - suttogtam. - Ma este bunyoznom kell - pillantottam a telefonomra. - És van még négy óránk, szóval bízz bennem- tártam szét a kezem, majd puszit küldtem neki. - Szeretlek - suttogtam, majd bezártam magam mögött az ajtót.
A bárban sokan voltak. Nem lepődtem meg azon, hogy minden szempár engem figyelt, hiszen egy nap alatt válltam ismertté. Az emberek két dolgot gondolhattak rólam: vagy azt, hogy hülye vagyok, mert kiállok Moszkva bajnoka ellen, vagy pont az ellenkezőjét fogják gondolni. Azt, hogy merész vagyok. Azt, hogy végre jött valaki, aki megmutatja, hogy mit jelent az igazi ketrecharc. De azt hiszem, hogy ezt soha nem tudom meg. Leültem pocokkal szemben, aki italt kért nekem. - Martini? - egy biccentéssel jeleztem, hogy tökéletes lesz. Ahogy én sem, úgy ő sem nézett ki túl jól. Fekete inget és zakót viselt, kalapját sem hagyta otthon, de valam nem stimmelt vele. Szemében félelmet láttam. Kezével a bajszát piszkálta, és minden pillanatban az órájára pillantott.
- Féltesz engem? - négyzet alakú szalvétára helyezték az üvegpoharat, amit ujjaimmal magamhoz húztam. Egy ideig szemezgettem az alkohol sötét színével, a poharat az ujjaim közé vettem, a fények között megvizsgáltam, majd lehúztam. - Vagy fejmosást szeretnél tartani? - érdeklődtem.
- Én csak úgy gondoltam, hogy jót tenne egy férfias beszélgetés - előre hajolt, majd összefonta kezét a kerek asztalon. A kényelmes fotelben hátra dőltem, lábamat pedig összefontam. - Szeretnél valamiről beszélni?
- Dimitriről? - nevét fájdalmasan mondtam ki, hiszen a történtek ellenére is...de szerettem őt. Ő volt a barátom, a bizalmasom, az ember, akire mindig is számíthattam. Ő volt mellettem, amikor benne voltam a szarban, amikor céltáblaként használtak. Annyi mindent köszönhetek neki, most mégis ellene kell küzdenem. - Fáj, hogy vele kell küzdenem. Nem értem, miért így alakult - suttogtam tanácstalanul. - Kicsit úgy érzem, hogy valaki játszadozik velem!
- És szarabb úgy, hogy Dimitri sokáig a cella társad volt - sóhajtotta. - Ti ketten szinte testvérek vagytok... - fejét megcsóválta, majd közelebb hajolt hozzám. - Azért hívtalak ide, hogy tanácsot adjak. És nagyon bízom abban, hogy elfogadod.
- Persze - sóhajtottam.
- Jól tudod, hogy az MMA egy olyan sport, ahol nincs helye az érzelmeknek. A legnehezebb félre tenni a személyeskedést, és csak a győzelemre koncentrálni. Ott kell lenned fejben, állnod kell minden ütést, közben arra is ügyelned kell, hogy a fejed tiszta legyen - mutatott a halántékára. - Neked ez azért lesz nehezebb, mert nem egy idegen ellen harcolsz. Egy olyan ember ellen küzdesz, akit szeretsz - helyezte szívére a kezét. - És erre csak azt tudom mondani, hogy amikor ott leszel, mindent üríts ki a fejedből! Ott kell megtanulnod, üres fejjel koncentrálni! Ott úgy kell ütnöd, hogy közben a múlt emlékei ne álljanak közétek - sóhajtotta.
- Az nehéz lesz - pillantottam oldalra. - De sokat gyakoroltam. Ki tudom tisztítani a fejem, de nem tudom, hogy ez Dimitri ellen is működik!
- Azért mondom mind ezt, mert ő küzdeni fog. Ő lehet, hogy nem fog kizökkeni, de lehet, hogy te igen! - mutatott felém. - Egy rossz pillantás, egy elkésett ütés, és telibe verhet - hátra dőlt, majd folytatta. - Azt tanácsolom neked, hogy töröld ki. Felejtsd el, hogy ő ki. Csinálj úgy, mintha nem is ismernéd! Törölj ki minden érzelmet, amit iránta táplálsz - suttogta.
- Tudom, hogy csak segíteni akarsz, de most pont tele van a fejem! - motyogtam mérgesen. - Túl sok mindenre gondolok!
- Na ez az, amit nem csinálhatsz a küzdő téren! Ott koncentrálni és fókuszálni fogsz! Tiszta fejjel fogsz ott állni, és minden ütésedre összpontosítani fogsz - lehúzta a maradék alkoholt, majd így szólt: - Kurva nagy esélyed van arra, hogy megnyerd. A kérdés már csak az, hogy fel tudod dolgozni azt, hogy egy barát ellen indulsz ma harcba?
Hát igen...ez itt a legfontosabb kérdés. - Igyekezni fogok - fürkésztem a poharat, de gyorsan hozzátettem. - Tudom, hogy erre azt fogod mondani, hogy muszáj lesz - fújtam ki magam.
- Képes leszel elfelejteni azt, hogy ki ellen harcolsz? - csóválta a fejét, mire lesütöttem a szemem és feszülten felsóhajtottam. Nem tudtam rá válaszolni. Kibaszottul nem tudtam.
