Fizetős Randi / Larry Stylinson ff.

15.

Louis:

Lefagyva ülök a bárszéken, és úgy meredek magam elé, mint aki szellemet látott. Beleszerettem a göndör kis kullancsomba! Pont ezt akartam elkerülni!

- Mondjuk, elmondhatnád neki. - javasolja Niall tele szájjal.

- Egyenlőre még nekem is fel kell ezt fogjam, Niall, oké? Ne erőltesd rögtön! - szidom meg kicsit, bár tudom, hogy igaza van.

- Ismerkedj az érzéssel, aztán ha készen állsz, mondd el neki. Szerintem az a fiú kiugrana a bőréből! - kuncog a szőke vidáman.

- Az lesz. Ezt még emészteni akarom, aztán majd.. majd beszélek vele. - motyogom, mert most másra nem vagyok képes. Mikor szerettem bele? Mikor jutottam el oda, hogy az idegesítő kis fürtös, aki addig mindig felbaszott, most bemászott a szívembe? Fogalmam sincs, mi lesz ezután. Hogy kellene viselkednem vele? Mutassam ki, hogy mit érzek? Vagy titkoljam amíg lehet? Mit csináljak, hogy ő is úgy elbánik velem, mint az exem is tette? Egyáltalán felvállalná, hogy a párja vagyok? Vagy szégyellni fog és mások előtt csak barátok leszünk?

- Na jó tesó. Mennem kell, mert randim van Liammel még a meló előtt! - áll fel Niall, majd hozzám lép.

- Rendben. Köszönök mindent, testvér, csak arra kérlek, hogy ez.... - kezdeném, de belém fojtja a szót:

- Közöttünk marad. Ez a te magánügyed, hogy mikor beszélsz Harryvel, vagy éppen nem. Tanácsot adhatok, de helyetted nem léphetek. Csak arra kérlek, bölcsen dönts. A szív nem hazudik. - veregeti meg a hátam, majd a karjába húz és szorosan megölel - Ideje volt, hogy megszüljük ezt a vallomást! Büszke vagyok rád, bro! - mondja nekem.

- Köszönöm. - suttogom elérzékenyülve.

Miután Niall mögött becsukom az ajtót, magamhoz veszem a telefonomat és egy doboz cigit, majd kimegyek az erkélyre rágyújtani.

- Édes faszom! Mégis mi a fenét művelek? - mondom ki hangosan, mintha legalábbis valaki hallaná, majd mélyet szívok a bagóból. Minden lélegzetvétellel közelebb vagyok ahhoz, hogy tudatosul bennem, mi is történik most. Veszélyes ez a játék, amibe belekezdek, hiszen a szerelem az egy hamis próféta. Boldogságot ígér, de fájdalmat ad. Egyenlőre nem tudom, képes vagyok e túllépni a saját félelmeimen és utat engedni, hogy elsodorjon a szerelem. Amíg saját magammal ezt nem tisztázom, addig nem fogok szólni a bébimnek sem. Nem szeretném hamis reményekbe burkolni, ha a végén esetleg arra jutok, hogy még sem vágok bele.

Öt óra felé nyílik az ajtó, és egy fáradt, nyúzott göndörke lép be rajta.

- Louis! - hív engem. A szívem most a torkomba ugrik, de igyekszem leplezni az érzéseimet és halál nyugodnak tűnni.

- Itt vagyok kint! - szólok neki, miközben már az ötödik szál cigaretta csikket nyomom el a hamutálban.

- Szia Lou! - nyílik az erkélyajtó mögöttem, és ahogyan belép, egyből a karomba bújik. Amikor kevésbé jó napja van, mindig így üdvözöl.

- Mi történt, bébim? - szándékosan használom ezt a becenevét, hiszen rájöttem, hogy ez mindig megnyugtatja, és biztonság érzete van tőle.

- Hosszú nap. - motyogja alig hallhatóan a nyakamból valamerről, és ettől a libabőr végigfut a bőrömön a lehelete mentén.

- Mit szólnál, ha rendelnénk valami kaját, aztán beraknánk valami bugyuta, alánevetős vígjátékot, és a pihennél? Amíg a vacsi megjön, addig pedig lefürdesz. - javaslom neki, mire rám néz az álmos, moha zöld szemekkel, és így szól: