Fizetős Randi / Larry Stylinson ff.

18.

Louis:


Azt mondják, az idő mindenre gyógyír. Hát, ez nem igaz. Én nem gyógyulok. Most vagy velem van a baj, vagy a lelki sebek tényleg nehezebben forrnak össze, mint a fizikálisak, nem tudom. Az is lehet, hogy nekem már nincs, ami behegedne, mert meghaltam belül. Azt sem követem nyomon, milyen napok vannak, csak monoton végzem a dolgom. Simon teljesen kiszipolyoz. Minden tekintetben az övé vagyok, ha meg akarom óvni Harryt. Sajnos túl jól ismerem ezt az állatot ahhoz, hogy tudjam, megvannak a kapcsolatai, és nem csupán üres fenyegetőzés amit mondott, hanem ígéret. Nekem egy dolgom van, méghozzá tűrni a rengeteg megalázást amit nap mint nap el kell szenvednem a kuncsaftoktól, és persze a drága főnökömtől. Hónapok teltek el azóta, hogy Harry idejött, és engem keresett. Nem napok, nem hetek, hónapok. Én éppen egy nagydarab, durva alak alatt imádkoztam, hogy élvezzen már el, olyan fájdalmaim voltak, amikor Moses bejött szólni, hogy az angyalkám itt van. Nem dobhattam le magamról azt a gyökeret, így még csak nem is láthattam, amire azóta sem került sor. Niall bár napi kapcsolatban volt eleinte Zaynnel, szépen megfakult ez a dolog, és már csak Liammel beszél, mivel ők ugye járnak azóta is. Mindhárman engem hibáztattak, amiért Harry eltűnt, ugyanis majdnem három hónapig nem tudtuk, hová ment innen a göndöröm. Hiába hívták, nem vette fel a telefont, és a srácok a legrosszabbtól tartottak, ahogy én is, csak nekem már nem volt jogom aggódni érte. Már nem kérhettem meg a szöszit, hogy meséljen, hogy van, mert gyanús lett volna. Senkinek nem szólhattam, egyedül Moses tudta, mi történt pontosan, de őt megeskedtem, hogy egyetlen árva szót sem szól senkinek, Harry védelme érdekében. Ez az ember volt és van velem a mai napig, és ápol, ha úgy hozza a helyzet. Már nem sírok. Nincsen több könnyem, csak bámulok magam elé, és belülről emésztem a lelkemet. Amíg a drágámnál laktam, egy kicsit tudtam hízni, jobban néztem ki, és már nem voltam annyira vékony, mint egy szaros csontváz, de most talán még rosszabb a helyzet, mint akkoriban. Moses próbál kedvezni nekem, hogy a saját fizetéséből táplálóbb ételeket szerez, hogy azt egyem, de nincs étvágyam. Most is itt héderelek nála, egy rohadt hosszú nap után.

- Semmi hír a kis göndörkéről? - kérdezi, amint elém tolja kibontott sört.

- Tudod jól, hogy nem mondják meg, mi van vele. Niall legutóbb világosan közölte, hogy Zayn lepattintotta, hogy ne kémkedjen mert semmit nem mond, Liam pedig semmit sem tud. Egyedül Zayn tudná, merre van, mi van vele, de senkinek nem szól egy árva szót sem. - ismétlem el az elmúlt hónapokban már szabályosan betanult szövegemet.

- Beszélned kellene a haverokkal, elmondani nekik, hogy Simon sakkban tart, és... - kezdi újra régi nótát Mos.

- Nem kockáztatom meg Harry életét! Ismered Simont! A Salisbiryben lévő kartel fejese nagyon nagy haverja! Mennyibe telne neki rá küldeni egy bérgyilkost? - nézek az engem mustráló szemekbe.

- És az a megoldás, hogy amíg megöregedsz vagy meghalsz, itt fogsz kefélni? - kérdez vissza a barátom.

- Inkább beszéljünk Buckról. Még mindig nem volt nálad? - érdeklődöm. A tervünk ugyanis, hogy tönkretesszük a kis szarrágót, bedőlt, ugyanis azóta felénk sem jött.

- Nálam nem, de Taylornál igen. Úgy tűnik, érdekli a pornózás a kis pöcsöt, vagy csak pénz kell neki, mert Tayhez ment, hogy vállalna pár kisebb szerepet, de csak álarcban. - mondja Moses, mire felkapom a fejem.

- Az a rohadék az oka mindennek, ami történt! - pattanok fel a kopott kis székből, és idegesen járkálok a szobában.

- Mit tervezel, Lou? - kérdezi a barátom.

-Egyenlőre nem tudom, de kérek egy példányt abból a filmből majd! Tay jön nekem egy szívességgel! - nézek Mosra, aki meghúzva a saját sörét, bólint egyet.

- De csak ésszel, Tommo! - mondja nekem atyáskodva, mire megveregetem a vállát, majd elindulok az ajtó felé.

- Holnap találkozunk! - köszönök el, majd kilépek az éjszakába.

Alig megyek pár métert, amikor szirénázó mentőket pillantok meg közeledni Simon háza felé. Mégis mi történt? Odamegyek, hogy hátha megtudok valamit, amikor Samantha, a stricim ágyasa jön ki sírva a lakásból, mögötte a mentősök hordágyon Simont hozzák.

- Mi történt, Sam? - lépek oda a lenge ruhában lévő lányhoz.

- Nem tudom! Azt mondta, lovagoljam meg, aztán mondani akart valamit, de már nem értettem, és a szája félre húzódott, majd mintha megbénult volna! Felhívtam a mentőket, és a telefonban azt mondták, sztrókot kaphatott! Mi lesz most velem, Louis? Ki fog eltartani? - sír nekem a lány, de már nem reagálok, mert a szavak hatására csak úgy özönlenek a gondolatok a fejembe. Simon sztrókot kapott? Ami azt jelenti, hogy... Hogy ha esetleg... Ha meghal, akkor én szabad vagyok? Zihálva rohanok vissza Moseshez, és kopogás nélkül töröm rá az ajtót.

- Mi az isten? - pattan fel a rémülettől, amint berontok a nappalijába.

- Simon sztrókot kapott! Most vitte el a mentő! - kiabálom neki, mire nagy nehezen leesik neki, amit mondtam.

- Bazd meg, Tommo! Valaki rohadtul szeret téged odafent! - mutat húsos ujjával a plafon felé, a mennyekre utalva, és bár nem vagyok vallásos, most szívem szerint elmormolnék egy miatyánkot a hálám jeléül - De várjuk, ki, mi lesz! Ne feledd, hogy felépülhet még! - szól rám, és bár tudom, hogy gusztustalan más halálára várni, azért nagyon bízom benne, hogy már nem lesz képes visszatérni közénk úgy, mint eddig. Nagyon sok embert nyomorított már meg, mind lelkileg mind fizikálisan, de talán most az élet megleckézteti őt a sok rosszért amit eddig okozott.

Egy hét telt el, mióta Simont elvitte a mentő, és most végre már kapunk némi infót, ugyanis minden kurvát, aki a Simon által bérelt házakban laknak, összehívtak ma délutánra a placcra, mert valaki beszélni akar velünk, aki állítólag Covell fia. Egy magas, kék szemű, szőke srác áll egy meglehetősen drága autó mellett, gondolom ő lehet az. Mindenki köré gyűlik, hogy meghallgassuk, mit akar.

- Khm. Mindenki jelen van? - kiabálja el magát. Néhány bekiabáló már sürgetné, hogy mondja amit akar, így végre a kezében tartott papírra mered, majd elkezdi kiabálni a szövegét - Szóval. A nevem Bruce Covell. Édesapám, Simon Covell, a maguk főnöke, ha mondhatom így. Apám ma egy hete bekerült az intenzívre sztrókkal. Az állapota sajnos a mai napig kétséges, de azt már tudjuk, hogy nem fog tudni visszatérni ide. Tudomásomra jutott, hogy milyen illegális tevékenységeket folytatott ezen a helyen, valamint az is, hogy ezeket házakat bérelte, és piros lámpás negyedet üzemeltetett itt. Én és az apám nem tartottuk sosem a kapcsolatot, szóval nem fogom az örökségét folytatni, bármi kimenetele legyen is a betegségének, és emiatt kértem, hogy aki itt is él, jelenjen meg ma. Apám legjobb esetben is élete végéig egy tolókocsiban fog vegetálni, szóval a mai nappal ezennel mindenki szerződése apámmal semmisnek minősül! Nem érdekel, kinek milyen tartozása van felé, én elengedem azt! Valamint a házakból ki kell költözni legkésőbb holnap délig, ugyanis felmondtam a bérleti szerződést a tulajjal! - sorolja a dolgokat. Van, aki ujjongva megy máris pakolni, de a legtöbben csak azon tanakodnak, akkor hogyan tovább, ugyanis más lakásuk ezeknek az embereknek nem volt. Én is hajléktalan vagyok ettől a pillanattól, mégis a legboldogabb hajléktalan, mert végre megszabadultam ettől a mocskos féregtől, és talán van esélyem visszaszerezni Harryt, ha tisztázok mindent vele! A boldogságtól sírom el magam, és borulok a mellettem álló Moses nyakába.

- Segítek pakolni, aztán meg ne állj a göndör herceged ajtajáig, szép testvérem! - vereget hátba, és hálásabb nem is lehetnék.

- Veled mi lesz? Van hova menned? - kérdezem a barátomat.

- Az öreg Mosesnek mindig van hova mennie, papi!- kacsint rám, amíg eltolva magától a szoba felé kormányoz.

- És az pontosan hol lesz, ha keresnélek? - kérdezem tőle kíváncsian.

- Atlantában. Felkeresem a bátyámat. Néhány éve láttam utoljára, amikor behúztam neki egyet, mert összetörte a motoromat. Mindig mondta, ha abbahagyom ezt a felemás életet, nála lesz egy szobám. Hát, most behajtom rajta. És te hová indulsz? - érdeklődik, amíg kinyitja az ajtót és előre enged.

- Először felkeresem Niallt és elmondok neki mindent. Az elejétől. Aztán beszélek Liammel és Zaynnel, hátha elmondja, merre menjek az angyalkám után. Ha pedig megtaláltam, a lábai elé borulok egy nagy csokor virággal, és még egy plüssmacit is veszek mellé, és úgy kérem a bocsánatát. - ábrándozok szerelmesen, miközben bedobom a cuccaimat egy táskába. Az egyetlen emlékem a szerelmemtől a pulcsi, amit vett nekem. Sok mindent kellett pénzzé tegyek, hogy ennivalót tudjak venni, hiszen Simon az utóbbi időben heti 9 fontot adott csak, ami semmire nem volt elég. A maradék pénz, amit a drágám adott, az annyira hamar elment, hogy észre sem vettem, és Nialltől nem akartam kérni.

- Szurkolni fogok, hogy meghallgassanak a barátaid! Buckkal mi lesz? Megvan a felvétel Taylortól? - érdeklődik Moses.

- Még nincs. A forgatás jövő héten kezdődik. Taylor behívta Buckot egy elbeszélgetésre, hogy mire számíthat, mit kell tegyen, mennyit kap, ilyenek, és bár nem tudta, de a kamera vette. Taylor össze akarja nekem vágni azzal, amikor már akció közben látjuk a kis drágát, ugyanis amire igent mondott... Hát, egy prostiként sem vállalnám be nemhogy pornósként. - vázolom a tervet a barátomnak, miközben az utolsó személyes tárgyakat is elrakom a hátizsákomba.

- Miket vállalt? - néz rám Mos.

- Taylor lefekteti az asztalra, kikötözi és miközben egy baszógép fogja kúrni, aminek a végén egy csődör péniszét megformáló dildó lesz, egy pasit fog mélytorkozni. Hozzáteszem véletlenül egy kicsit lekerül a maszk, és telibe fog nézni a kamerába. Taylor aláírt vele egy szerződést, de azt nem tudta a kölyök, hogy az apróbetűs részt is olvassa el, ugyanis a hazai erotikus tévék is megvették már előre a jogdíjat a forgalmazásért. - magyarázom neki, amíg kilépek végre utoljára a börtönömnek tekintett faház ajtaján.

- Az a szex masina amúgy is nagyon beteg dolog! A terv pedig tetszik! Megérdemli a gyökér, hogy szenvedjen! Le kell járatni a faszba! - mondja nekem Moses.

- A szülei piros masnival átkötve fogják megkapni a felvételt pluszba! - hagyom a végére a legjobbat, mire a barátom csak hátba vereget, és így szól:

- Nem lennék az ellenséged! - vigyorog rám.

- Te sosem leszel az! - állok meg a kereszteződésnél, ahol elválnak az útjaink - Vigyázz magadra, öreg barátom! - ölelem át, és hagyom, hogy a szeretet, amit az iránt a nagy mackó iránt érzek, átjárjon.

- Te is, kölyök! Bármi van, a telefonszámomat tudod!

A búcsú nehéz, de néha muszáj. Esélyem van helyre hozni mindent, és most már nincs más dolgom, csak összekapni magam, és mindent elmondani azoknak az embereknek, akiket el kellett dobnom Simon és Buck faszkodása miatt. A kérdés már csak az, hogy lesz e, aki még kíváncsi rám?