Fizetős Randi / Larry Stylinson ff.

1.

A CENZÚRA NÉLKÜLI TELJES TÖRTÉNET A BLOGGEREMEN OLVASHATÓ!  LINK A PROFILOMON VAN A HELYMEGHATÁROZÁS FELETT, MEGHÍVÁS NEM KELL HOZZÁ!

Louis:

- Mmm ... - dünnyögöm álmos hangon, amíg az üvöltő telefonomat igyekszem elő szedni az ágyam mellé ledobott nadrágom zsebéből. Talán, ha kinyitnám a szemem, hamarabb elhallgatna ez a szar, de most nincs az a pénz, hogy én felkeljek. Túl hosszú volt az estém, és még nem hevertem ki, hogy az utolsó kuncsaftom aktív volt. Nem hiába, nem egyszerű az ember élete, ha kurva. Úgy használnak, mintha nekem nem lennének érzéseim. De persze, én a szolgáltatást nyújtom, ők perkálnak, és mindenki megy a dolgára. Rohadt egy meló ez! Amint megvan a telefonom, csak ránézek a kijelzőre, mert a hang ismeretlen számokhoz van rendelve. Valószínűleg egy új ügyfél.

- Louis Tomlinson! Tessék! - szólok bele a régi, gombos kis készkülékbe. Sajnos jobbra nem futja, ennek is örülök. Így is, ha Simon megtudná, hogy rajta kívül is dolgozom privát kuncsaftokkal, tuti kibelezne...

- Ömm... - a vonal végén nem igazán akar megszólalni senki, így kicsit megsürgetem a dolgot.

- Segíthetek? - kérdezem.

- Igen, én... szóval én... Időpontot szeretnék kérni... - nyekeregi a mély hang.

- Ma délután háromkor. A címet elküldöm SMS-ben. - darálom neki.

- Én még... sosem voltam ... Én... - a viselkedéséből arra jutok, hogy vagy még szűz, vagy még nem volt dolga hivatásossal. Mivel tudnom kell, mire készüljek, így szólok:

- Szűz vagy, vagy csak simán nem voltál még fizetős randin?

- Mindkettő. - válaszolja, és szinte idáig érzem, hogy mennyire szégyelli ezt bevallani.

- Oké. Figyelj, ööö mi is a neved? - kérdezek rá.

- Harry. Harry Styles. - válaszolja nekem akár egy kisdiák a tanárbácsinak.

- Remek. Szóval Harry. Elküldöm a címet ahová jössz. A díjazásom függ attól, mit kérsz, és mennyi ideig vagy itt. A többit itt megtudod.

- Vinnem kell valamit? - kérdezi meg, de most ezt nem értem.

- Mármint? - kérdezek vissza értetlenül.

- Bort, pezsgőt, vagy virágot, vagy valami... - a nevetésemmel fojtom bele a szót:

- Baszni jössz, nem romantikázni! - kuncogok a tudatlan srácon.

- Jól van na, azért nem kell kinevetni, amiért udvarias akartam lenni! - sértődik meg egyből.

- Jó, ne húzd fel az orrod! Csak tudod, ha egy prostihoz mégy, nem viszel virágot meg bort, csak pénzt. Ennyi. Ez csak szex. Persze jó pénzért vásárolhatsz szerelmet is néhány órára, de azzal magadat csapod be. De! mivel ilyen kis érzékeny vagy, meg ahogy hallom, elég fiatal, és ez lesz az első neked, kapsz egy kis kedvezményt. Mondjuk a teljes ár tíz százalékát elengedem. Amolyan üdvözlő ajándék. Na? - ajánlom fel neki, de csak mert tényleg megsajnálom.

- Tényleg? Nem szükséges, én nem szeretném, ha miattam ... - dadog itt össze vissza, de én belé folytom a szót:

- Háromra várlak, édes! Küldöm a címet. Ja, és ne késs!

Köszönés nélkül teszem le a telefont, és nézek szét a lepukkant szobában. Pazar. Végiggondolva az előző beszélgetést, hangosan felröhögök. Tipikus tudatlan kölyök. Nem baj. Legalább lesz egy jó estém. Lustán mászok ki az ágyból, még alig vagyok magamnál. A gyomrom éhesen kordul, így a "konyha" felé veszem az irányt. A hely, ahol lakom, egy igazi ötcsillagos szálloda. A patkányoknak és a narkósoknak legalábbis. Egyetlen apró kis előnye csupán az, hogy jól zárható az ajtó és olcsó a lakbér. Régen ennyim sem volt, az utcán laktam és szemetet zabáltam a kukából, amíg Simon rám nem talált, és munkát nem adott. Van egy negyed, ahol minden ház előtt piros lámpa ég. Bizony, kitaláltad! Ez a híres piros lámpás negyed, ahol az ott dolgozók a testüket árulják aprópénzért, hogy ilyen lyukban élhessenek, mint ez, és meg tudják tölteni valamivel a gyomrukat, ha éppen éhesek. A legtöbben alkohol és/vagy drogfüggők lesznek előbb utóbb, ugyanis ez nem élet. Normális munkára esély nincs, így marad ez. Simon pedig, mint a negyed kiskirálya, mocskosul ki is használja, ha valaki rászoruló. Addig jár a nyakadra, amíg bele nem egyezel, és alá nem írod a halálos ítéleted: itt rohadsz meg! Én még csak tizenhét voltam, amikor étel és fedél reményében berántott ebbe a pöcegödörbe. A szüleim a drogok áldozatai lettek, és egyedül kellett boldoguljak az utcán, több, mint két évet. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a kedves és segítőkész Simon bizony csak a csali volt, amire ráharaptam, és a valóság korántsem ilyen boldog. Amíg össze nem gyűlt annyi pénzem, hogy ezt a lepra lyukat kivegyem, addig ott aludtam, ahol a Simon által szerzett ügyfelekkel basztam. Gyűlölöm azt a szobát. Ott vette el Simon a szüzességem, és ott kellett élnem majdnem három évet. Még éppen nem voltam húsz, amikor az egyik visszajáró kuncsaftom, Niall megkérdezte, miért nem dolgozok saját zsebre is. Ott jött a dolog, hogy szereztem egy mobilt, és az ő segítségével lassan elkezdett annyi privát emberem lenni, hogy ki tudjam venni ezt a szarfészket. Niall azóta már a bizalmas jó barátom, nem kefélünk, hiszen mostanában találkozgat valakivel. Sajnos Simontól megszabadulni esélyem nincs még legalább tíz keserves évig, de a tudat, hogy Niall, és a többi haver ott vannak, segít ép elmével kibírni ezt az egész szart.
De lassan ideje áthúzni az ágyat. Ha privát kuncsaftot fogadok, azoknak van saját ágyneműm, mert az fix, hogy nem alszom ott, ahol előtte dugtam egy ismeretlennel... Bár ezek a személyek aránylag megbízhatóak, hisz mind vagy Niall ismerősei, vagy szájról szájra adták a számom egymásnak, azért van, hogy becsúszik egy két kellemetlen alak, aki például nem ért a szóból, és aktív akar lenni, vagy van valami gusztustalan fétise. Volt már, akit ki kellett dobjak, mert azt hazudta, hogy megértette a feltételeket, de aztán itt kiderült a turpisság. Akad olyan kurva is persze, aki drogért cserébe bármit megtesz, de én nem tartozom közéjük. Privátban sosem vállalok aktív felet, vagy éppen túl öreget. Elég nekem az a heti négy nap, amit Simonnak kell melózzak. Ott nincs válogatás, a kuncsaft fizet, és nekem tűrni kell. Akármilyen mocskos, ápolatlan, vagy épp erőszakos, ő a fizető vendég, én pedig szolgáltatást nyújtok. Egyszer küldtem el egy alakot, aki túlment minden épeszű határon, még aznap úgy összevert Simon, hogy szó szerint beszartam. Akkor és ott egy életre megtanultam a leckét: a vendég szava szent és sérthetetlen. Ha arra vágyik, nekem tisztába kell tennem, vagy éppen tűrni, hogy ököllel van a seggemben. Mert igen, van ilyen a mai napig. Isteni szerencse, hogy minden páros napon kell csak dolgozzak, így van alkalmam a szabadnapokon egy kis plusz pénzt gyűjteni, ami bár nem sok, de legalább élhetőbb teret biztosít. Ha belegondolok, Simon mit tenne, ha rájönne, hogy immáron öt éve dolgozom saját zsebre, biztos, hogy kinyírna... Csak addig kell kibírjam, amíg össze nem jön annyi pénz, hogy vegyek egy kecót valami jó nyugis és meleg országban,vagy éppen szigeten. Mallorca például nagyon ígéretesnek tűnik. És jó messze van Simontól. Na mindegy. Egyszer talán, ha addig el nem patkolok, eljutok oda.

Harry:

Istenem! Megint leégettem magam! Jól van Styles, vigyél virágot egy prostituáltnak, hátha totál lököttnek néz! Ahh... Zayn és az ő tökéletes ötletei. Több, mint nyolc éve ismer, hiszen egy iskolába jártunk általánosba, később pedig együtt kezdtünk The Salisbury School gimiben, és a mai napig osztálytársak vagyunk. Ez a végzős évünk, és jövőre már egyetemre fogunk menni, ha minden igaz. Annak ellenére, hogy lassan tizennyolc éves leszek, még sosem voltam senkivel, és ez eléggé frusztráló. Zayn találta ki, hogy szerez nekem pasit, de azt nem hittem, hogy az egy férfi prostituált lesz! Egészen addig nem is mentem bele, amíg valahogy nem szerzett fotót Louisról. Állítólag Zayn haverja, Liam, ismerkedik most valami csapos fiúval, aki ismeri Louist, és így kaptam meg a számát, aztán egy képet, amit Niall készített róla titokban. Látni a fotón, hogy Louisnak fogalma sincs, hogy fényképezik, ő csak mesél valamit nagy beleéléssel. Az a kép győzött meg, hogy hívjam fel. Zayn szerint épp olyan pasi, aki nekem kell. Domináns, szigorú, határozott, de ha kell, akkor gyengéd, és törődő. Sajnos elkövettem azt a végzetes hibát, hogy annyit néztem már a képét, hogy már most jobban vonzódom, hozzá, mint kellene. Mentségemre szóljon, hogy nagyon magányos vagyok, hiszen a nevem miatt sokan csak érdekből akarnak velem barátkozni, vagy randizni. Ugyanis a szüleim vagyona az Egyesült Királyságban jelenleg a negyedik legnagyobb. Apámé Anglia egész délnyugati része, iszonyú sok ingatlan és föld van a nevén. És hogy hogyan lett ilyen mocskosul gazdag? Beleszületett, ahogyan én is. Ugyanis a dédim volt az, aki először elkezdett ingatlanokkal kereskedni, és mire észbe kapott, az övé lett Anglia legnagyobb ingatlankereskedelmi vállalata. Apám már ebben nevelkedett, ahogyan én is. És gyűlölöm. Én csak normális életre vágytam, barátokra, később szerelemre, amit sosem kaphattam meg, hiszen a családom amellett, hogy gusztustalanul gazdag, még mérhetetlenül homofób és rasszista is egyben. Egyetlen mondat jellemzi őket: gyűlölnek mindenkit, aki nem Styles. Szó szerint. Azaz egyetlen szerencsém, hogy szerintük tizenhat évesen már önálló életet kell tudnom élni, így két éve vettek nekem egy Penthouse lakást Salisburyben. Számomra nagy, de néha megosztom Zaynnel, ha nem akar hazamenni, vagy épp bulizni szeretne. Szerencsére tiszteletben tartja, hogy én nem vagyok egy buli guru, de attól még van, hogy át hív néhány embert. Na mindegy. Készülnöm kell a ma délutánra. Zayn már utána nézett, mi és hogy megy a meleg szex alatt, így nekem nincs is más dolgom, mint lefürdeni, szőrteleníteni, és kimosni magam. Egyszer már megpróbáltam, és kitapasztaltam, hogyan csináljam, hogy kényelmes legyen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok. Sőt, félek. De Niall azt üzente, hogy Louis sosem okoz szándékosan fájdalmat, és ő a legjobb arra, hogy az első legyen nekem. Úgy érzem, ha már mindenki csak a pénzem miatt akarna velem lenni, akkor legalább én döntsek, ki az, aki méltó rá, hogy velem legyen. Így is úgy is én fogok fizetni a végén, így legalább egy olyan ember kapja meg a pénzt, aki vigyázni fog rám. Remélem, nem fog csalódni bennem...

Itt is volnék az első résszel! Nem tudom, mennyire fogjátok szeretni ezt a mesét, mindenesetre remélem legalább annyira, mint én, amikor írtam. Ha kérhetem, hagyjatok nyomot! Írj egy komit, csillagozz, hogy tudjam, érdekel az újabb rész.
Mit gondoltok, hogy fog elsülni az első randijuk?