Fizetős Randi / Larry Stylinson ff.

21.

Harry:

Fogalmam sincs, Zayn mikor jött meg az éjjel, vagy egyáltalán hazajött e, mert én reggel ahogy felkeltem, egy gyors zuhany után magamra kaptam a szokásos fekete szerelésemet, majd még az átlagosnál is komorabb hangulatban elindultam az egyetemre. Ha minden igaz, a barátom ma este megy haza, szóval ha hazaértem, még el tudok köszönni tőle. Ahogy leállítom a motort, és kiszállok a kocsiból, elindulok a bejárat felé.

- Harry... - hallom meg a hátam mögül a jól ismert, karcos hangot, és egyből megdermedek, mint akit leforráztak. A hang tulajdonosa ekkor elém lép, és rájövök, nem a hallucinációk tértek vissza, amik a szakítást követő első hónapokban gyötörtek, hanem ténylegesen itt áll előttem Ő. Louis. A gyomrom összeugrik, bár így sem volt túl jól, és érzem, amint a fájdalom újult erővel tépi fel a sebeimet. Sokat fogyott, és a bőre is nagyon sápadt. Nincs jól. Amint szólásra nyitná a száját, eszembe jut, velem mit tett, mit mondtak legutoljára nekem azok az ajkak, és még mielőtt újabb sérüléseket kaphatnék tőle, megacélozom magam, és előhozom az új Harryt.

- Kibaszottul nem vagyok rád kíváncsi, Tomlinson! - szinte köpöm a szavakat, miközben a karjai után remegek.

- Csak... Hallgass meg, bébim! Kérlek! - szólít a régi becenevemen, és ettől egyből repedezni kezd a magam köré húzott fal. Érzem, amint a testemen a borzongás úgy futkos, mintha legalábbis ez lenne a feladata. Remeg minden részem, és sikítani tudnék a bennem kavargó érzések tömegétől. Harag, gyűlölet, szerelem, vágy, bánat, magány, zsigerig hatoló fájdalom. Szinte megszédülök attól a sokktól, amit a felbukkanása okoz bennem. Mégis mit tegyek? Mit akar tőlem? Már olyan jól kezdtem meggyógyulni, erre megjelenik az életemben.

- Fél egykor végzek. Itt várj meg. - nézek a kék szemekbe, de mielőtt bármi mást mondhatnék, megjelenik Patrick, és mögötte Zayn. Csak a reflekszemnek köszönhetően tudom lefogni a fekete szépfiút, hogy ne tépje darabokra Louist.

- Mi az istent keres ez itt? - üvölt rám Zayn, amíg Patrick próbálja megnyugtatni őt.

- Ha felvetted volna azt az átkozott telefont, akkor tudhatnád! Liam egész este hívogatott! - felesel neki Louis.

- Én széttéplek te fasz! - indulna meg Zayn, de Patrick elé áll és szájon csókolja. Azt hiszem eléggé meghökkenek ahhoz, hogy elengedjek egy kisebb mosolyt, és úgy nézzünk össze Louisval, mint a pajkos gyerekek.

- Menjetek! Én lecsillapítom! - pillant rám a kék szemeivel Patrick, majd észre térve vissza indulok a kocsihoz. Louis kuncogva követ, majd amikor megállok a fekete jármű előtt, így szólok:

- Hol laksz most? - nézek rá, miközben kinyitom az ajtót, hogy be tudjunk szállni.

- Jelenleg sehol. Majd ezt is elmondom. A srácok adtak annyi pénzt, hogy el tudjak utazni hozzád, illetve hogy ma estére be tudjak egy olcsó motelbe jelentkezni. - válaszolja. Már nincs ott a mosoly a szája szélén, sokkal inkább tűnik reménykedőnek, de nem hat meg.

- Mondd a címet! - adom utasításba, és csak bízom benne, hogy nem sérülök annál is jobban, mint eddig.

- A negyvenötös főút mellett van a Fehér Pegazus panzió, ott vettem ki ma estére egy szobát. Nem egy ötcsillagos, szálloda, de... - nem bírom hallgatni, mert csak egyre idegesebb leszek, így elég durván ráförmedve fojtom belé a szót:

- Megtennéd, hogy befogod? Köszönöm.

Annyira meglepem a kirohanásommal, hogy tényleg nem tud meg sem nyikkanni, helyette szomorúan vizslat végig, amíg vezetek. Fogalmam sincs, hogyan vagyok képes a vezetésre figyelni, de most minden tudásomat össze kell szednem, hogy nehogy egy fára csavarodva végezzük. A szívem azt diktálná, hogy álljak félre és az ölébe ülve csókoljam ki belőle a lelket, is, de az agyam viszont folyamatosan a szakításkor elhangzottakat vetíti elém, mint egy rossz neon égős reklám. Nem tudom, mi lesz, ha ott leszünk nála a szobában, de már mindenre felkészültem, azzal kezdve, hogy újra a mélységekig megaláz, vagy éppen meghív az esküvőjére. Annyi biztos, hogy nem akarom újra hallani.