Fizetős Randi / Larry Stylinson ff.

22. EPILÓGUS

Louis:


El sem hiszem, ami történik. Sikerült! Megszabadultam Simontól, visszakaptam Harryt, és talán most ez egy új esélyt is jelent a normális életre. Ahogy mosolyogva beülünk a kocsiba, ismét végig nézek rajta, de most nem tartom magamban a kíváncsiságomat, hanem kinyitva a számat rákérdezek.

- Amúgy mindenki jól van? - érdeklődöm finoman, mert ezt a fekete ruházatot nem nagyon tudom hová tenni.

- Persze! Miért? - kérdez vissza, és bár félek, hogy mibe tenyerelek bele, akkor sem fogok köntörfalazni.

- Gyászolunk valakit? - hozakodom elő az eredeti gondolataimmal.

- Mi a fene ütött belétek? A héten te vagy a második, aki ezt kérdezi! - néz rám nevetve.

- Mert full feketében vagy, és úgy nézel ki, mint aki vagy gyászol, vagy most készül beállni az emósok elbaszott bandájába! - világosítom fel, miközben a kezemet a combjára simítom.

- A ruházatom tükrözi a belső érzéseimet. - felel, majd befordul egy nagyon kis pofás lakóövezetbe, bár ez nekem túl kertvárosi.

- Régen mindig volt valami színes rajtad! - reagálok neki, majd szétnézek az utcában ahová bejött az autóval.

- Mintha Zaynt hallanám. Kezd deja vu-m lenni! - kanyarodik fel egy parkolóra, majd leállítja a motort - Itthon vagyunk!

- Ez komoly? Mintha egy elbaszott amerikai sorozatban lennék! - szállok ki, majd szétnézek, és mindenhol egyenházak, fehér kerítéssel és kutyával. Csodálatos. Nem vagyok hálátlan, csak tudom, hogy ide én nem illek bele.

- Én sem szeretek túlzottan itt lakni, de amikor eljöttem, ez volt a menedékem. Egy darabig megteszi! - lép mellém, majd kézen fog, és az ajtó felé húz - Zayn és Patrick hazajöttek! - mondja, miután elengedve a kezem a lábtörlő alá kukkant.

- Ott volt a pótkulcs?- nézek rá vigyorogva, de csak bólint. Na jó. Ez már tényleg nagyon kertvárosi! Mielőtt benyitna a házba, azért még így szólok neki - Remélem tudod, hogy csak szívatlak! Nagyon szép környék és a ház is nagyon jól néz ki!

- Nyugi Louis, értem én, mi a baj! Én sem vagyok idevaló. Azóta kinéznek a szomszédok mióta idejöttem. - válaszolja, majd lenyomja a kilincset. Időm sincs felfogni mi történik, máris valaki szinte ellökve öleli át Harryt. Zayn az.

- Harry! Minden okés? - néz mélyen a göndöröm szemébe a fekete szépség.

- Igen! Mindent megbeszéltünk! De te hogy hogy... - kérdez rá arra, ami engem is érdekel: hogyan lehetséges, hogy még élek, és nem harapta át a torkom a védelmező apatigris?

- Felhívott Liam és Niall, mindent elmondtak! Louis! Tartozom egy bocsánatkéréssel, tesó! - fordul most felém Zayn. Amíg mi összeborulunk, addig Harry a nappaliba néz.

- Patrick? - kérdezi a szerelmem.

- Az egyetemen maradt, hogy legalább kettőtök közül valaki jegyzelejen, délután pedig beugrik majd velük. - válaszol Zayn, miután elereszt, majd így szól - Viszont meséljetek fiatalok! - csapja össze a kezét, és már látom, hogy mire készül.

- Mielőtt leülnél, és azt várnád, hogy részletezzük a dolgokat, köteles vagyok figyelmeztetni, hogy a mézes óráinkat éljük, és szeretnék már a pasim karjában lenni, szóval, légyszíves, Z! Ne most! - lehet, hogy bunkó vagyok, de most tényleg azt érzem, hogy szükségem van Harryre. Be kell pótolnunk mindent!

- Jó jó! Elmegyek még abba a cukrászdába indulás előtt, és veszek mindenből Niallnek. Utána viszont még beugrom a cuccaimért és elköszönök! Kaptok másfél órát, fiatalok! - mondja, majd magunkra hagy végre.

- Szóval? Mit tervezel velem? - kérdezi Harry, miközben a nappaliban a kanapé felé invitál.

- Csak össze akarok bújni. Estére pedig újra szeretkezni veled. De mesélj! Mi volt, amíg nem voltunk együtt? - simítom a kezem a combjára, miután leülünk egymással szemben a kanapén.

- Hát, apám felhívott, és kitagadott. - kezd bele, de már az elején megállítom.

- Hogy mi? - nézek rá értetlenül.

- Mr. Calder. Ismerős a név? - kérdezi, és azonnal leesik a dolog. Ott volt aznap az étteremben, amikor azokat a drága kajákat ettük!

- Évekig járt hozzám, egy nagyon gusztustalan alak! - válaszolom a drágámnak.

- Felhívta apámat, és az, ahelyett, hogy elgondolkodott volna, hogy honnan tudja, mit dolgoztál, belém állt, hogy szégyent hozok a családra. Akkor már itt voltam, de kidobott a Salisbury lakásomból, illetve zárolt minden számlámat. Ez a ház van a nevemen, ez is úgy, hogy ő nem tud arról, hogy erre a lépésére én már évek óta készültem, így nem ért váratlanul. A magán suliból kirúgatott, az érettségit itt kellett letegyem, és az egyetemre is beszólt hogy ne vegyenek fel. Szóval most itt járok tovább tanulni, és bár nem tudja, azért van némi félretett pénzem is.

- Apádnak fogalma sincs, mekkora kincset dobott el magától! - hajolok az engem hívogató ajkai után.

- Nem akarok itt maradni, Lou! Salisbury az otthonom! - néz mélyen a szemembe, majd így szól - Mit szólnál, ha eladnánk ezt a házat, és a kapott pénzből vennénk egy galéria lakást, mint a másik volt? Az egyetemet tudom folytatni levelezőn is, és esetleg elindíthatnánk valami vállalkozást is! - sorolja nekem a terveit, én pedig mosolyogva bólogatok neki. Bármit, csak boldog legyen a drágám!

- Rendben, bébim! - húzom közelebb az arcomhoz és ismét megcsókolom őt.








1 évvel később






- Édesem! - lép be a nappaliba a göndör szerelmem, kezében egy újabb tál muffinnal.

- Bébim, annyi sütit kóstoltasz velem, hogy el fogok gurulni lassan! - veszek le egy finomságot a tányérról, majd beleharapok.

- Na? Milyen? Ez az új ötletem! Szalonnás tojással töltött muffin! - húzza ki magát Harry, amíg én a szavaimat keresem.

- Nem tudom leírni. Mindegyiket imádom, tudod jól, de ez... Rendkívüli! Nagyon omlós a tészta, és belül a ropogósra sült bacon és a tojás együtt valami zseniális kombó! Mindenképp kerüljön fel az étlapra a reggeli menük közé! - válaszolom, majd az enyhén kikerekedett pocakomra simítom a kezem. Mostanság szedtem fel jó pár kilót, és egy Harry szerint 'cuki' pocakot eresztettem. Mondjuk, nem is csodálom. Mióta visszaköltöztünk Salisbury-be, és megnyílt a Tommo-Styles Muffinház, azóta napi szinten én vagyok az előkostól, ha Harry valami újabb csodát varázsol elő a konyhából. Az egyetemet szépen csinálja a munka mellett, nagyon büszke vagyok rá. Nem elég, hogy megvette a muffinozónak a helyet, és felújította, még ráadásul arra is maradt kapacitása, hogy a suliban ne romoljon az átlaga semmit. Én csak felszolgáló vagyok nála, rendesen fizetéssel, mint bármelyik másik munkatársam, valamint minőségügyi ellenőrt is játszom időnként. Harry azt akarta, hogy legyek társtulajdonos, de nemet mondtam rá. Nem a pénze kell, hanem a szerelme. Bőven elég nekem az a fizetés, amit kapok, amiért megdolgozom, nincsen többre szükségem. Lakást ugyanabban a hotelban vettünk, ahol az előző is volt, csak ez a harmadikon van, nem a tizediken. Zayn és Patrick is sikeresen összejöttek nemsokkal a találkozásukat követően, persze azt még megelőzte olyan násztánc, hogy én szédültem bele. Mire hivatalosan egy pár lettek, addigra már túl voltak legalább tíz randin. Liam és Niall is egy párt alkotnak, ők elköltöztek LA-be, és ott kezdtek új életet. Szóval összegezve mindenki megtalálta a párját, és a célját az életében. Harryvel a mai napig nem múltak el a mézes órák, ahogy annak idején Zaynnek is mondtam, és ennek nagyon örülök. Nincs olyan este, hogy haraggal feküdnénk le, mert szerencsére minden felmerülő problémát meg tudunk időben beszélni.
Simonról nemrégiben tudtuk meg, hogy a fia bedugta egy külföldi szanatóriumba, ahol próbálják rehabilitálni, de továbbra sem képes járni, vagy önállóan ellátni magát, viszont a beszéd készsége kezd javulni egy kicsit. Buck pedig, nos... Miután kipukkadt a botrány, a szülei azonnal elhatárolódtak tőle, és elküldték egy idegen rokonhoz valahová vidékre, hogy ne is lássák többet. Harry szülei pedig? Egyszer bejöttek a muffinozóba. Széjjel néztek, majd miután ismét vérig sértették a szerelmemet, mint akik jól végezték dolgukat, távoztak. Később az anyja egyedül jelent meg a lakásunkon. Elmondása szerint az édesapa elkártyázta a vagyon nagy részét, és kölcsön szerettek volna kérni. Én személy szerint egy pennyt nem adtam volna nekik, de Harry jobb ember mint én. Zokszó nélkül segítette ki őket, azzal a kéréssel, hogy nem kell vissza sem adni, csak ne lássa többé őket és ne bántsanak minket. El sem hittem, amikor megláttam, mekkora összeget írt a nőnek a csekkre, de nem szóltam érte, az ő vállalkozása, és nem tartozik nekem számadással.
Oh, a legjobbat még nem is mondtam! Levelezőn újra "beültem" az iskolapadba, és elkezdtem lerakni az érettségit. Nem egyszerű munka mellett, de Harry rengeteget segít. Az a tervem, hogy az érettségit követően elmegyek egy cukrász képzésre, és további süteményekkel bővítjük a kínálatot, bár Harry eléggé makacskodik, ami azt illeti. Szerinte nem kellene erőltessem a konyhában való aktív részvételt, helyette a vendéglátást kellene elkezdeni, majd az üzletvezetőit. Ami azt illeti, nem értem mi a baja. Csak egyszer gyújtottam fel a konyhát, mióta itt lakunk, és akkor is csak egy serpenyőt kellett eldobni! Mindenki kezdi valahol, nem? Na mindegy. Gondolom ez is olyan ő jobban tudja dolog. Bár emiatt is imádom. Annyira okos és művelt, bármit is kérdezek, türelemmel elmagyarázza, és megmutatja. Én a szex minden apró kis fortélyaira tanítottam meg, és már profibb, mint némelyik prosti, ő pedig az üzletvezetést és a pénzügyet mutatta meg nekem. Szó szerint kiegészítjük egymást, és ez nagyon sokat jelent nekem. Harry újra színes, bolyhos pulcsikat hord, sőt, már néha felvesz vicces gyöngysorokat is, ami még bohókásabbá teszi, és ez melengeti a szívem. Visszakaptam őt, és bár az elején mindketten óvatosan közeledtünk, hiszen féltünk valahol a másiktól, mostanra szét sem lehetne minket szedni. Mint a zsák a foltját. megtaláltuk egymást. Patrick és Zayn pedig egy külön univerzum. A fekete szépfiú a tenyerén hordja a srácot, és szó szerint felfalják egymást. Nagyon dúl a szerelem és ahogy telnek a napjaik, ez csak nő.
Viszont, nem szaporítanám tovább a szót, kedves olvasó, hanem bár nehéz szívvel, de eljött a búcsú ideje. Eddig nyomon követhettétek a sorsunkat, együtt sírtatok vagy nevettetek velünk, gyűjtöttünk sok szép emléket, és rosszat egyaránt, de most elválnak az útjaink. Lezárjuk ezt a mesét, de nem örökre. Ugyanis ha nosztalgiázni akartok, várunk bennetek vissza a kis göndörömmel, hogy újra olvasva a sorokat, ismét belecsöppenjetek Salisbury mocskos utcáiba, vagy éppen a luxusba, amiben nem volt részem, amíg meg nem ismertem az én kis cuki, göndör hajú kullancsomat. Ne feledjétek Louis bácsi tanácsát: sose ítélj elsőre!


Találkozunk legközelebb!

Louis

VÉGE



Nos, kedves olvasó! Mielőtt végleg bezárod a történetet, volna egy meglepetésem. Mivel nagyon közel áll a szívemhez ez a mese, így arra jutottam, hogy amolyan egy egy jelenetet majd hozok még, ami ide fog bekerülni, mint kiegészítés. Nem tudom mikor, nem tudom, miről, de vannak ilyen terveim. Remélem szeretettel várjátok majd azokat a kis szösszeneteket is! Legyetek jók!
Puszi:   Eliza