|36|

38 3 0
                                    

"Everybody waiting for the fall of man/Everybody praying for the end of times"
(Imagine Dragons-Whatever It Takes)

-...és képzeld, Ritsu tegnap lekalózkodta nekünk a Sonic Ninját, amit még a moziban is csak három nap múlva fognak bemutatni! - Nagisa magánkívül volt az örömtől - Ráadásul japán felirattal!

-Nagyszerűhhhh... - Yume hatalmasat ásított, hogy aztán rögtön heves mentegetőzésbe kezdjen - Bocsi, csak kicsit keveset aludtam, mert a szobatársaim... tudod.

-Tudom. - bólintott Nagisa komoly arccal - Aludd majd ki magad, úgyis lesz ma angol... aztán valamelyik délután bent maradunk és megnézzük azt a filmet.

-Rendben - Yume tulajdonképpen mindig is lelkesedett az akciófilmekért - De Akabanet légyszi ne hívd meg!

-Már mindegy, ő is ott volt, mikor megszereztük - rázta meg a fejét nevetve Nagisa - Naaaa, Yume. Egy filmnyi időt biztos kibírsz vele!

-Majd megerőltetem magam - vont vállat a lány amolyan "akkor már úgyis minden mindegy" hozzáállással.

-Hálás köszönetem érte! - sóhajtott megkönnyebbülten Nagisa, és azzal a lendülettel elsietett a fiúöltöző felé (mivel tesivel kezdtek aznap), még mielőtt Yuménak lett volna ideje meggondolnia magát.

A lánynak sem ereje, sem pedig kedve nem volt most ilyesmihez, mint ahogy ahhoz sem, hogy rögtön elkezdjen átöltözni. Úgyis a cirka harmadik ásítás után megkapná a kérdést vagy tíz oldalról: "Hogyhogy nem aludtál? Mi történt? Jól vagy?", és ha valamihez, hát ezek megválaszolásához most nagyon nem érzett erőt magában. Azzal vigasztalta magát, hogy már csak ezt a napot kell kibírnia, mert holnap a hosszú hétvége miatt már nem lesz tanítás - ő pedig végre mehet a Kaszáshoz. Már nagyon hiányzott neki a mentora, aki majd biztos merényleti tanácsokkal is tud szolgálni a számára. Yuménak semmi kedve sem volt elpatkolni tizenhét évesen (jó, akkorra már tizennyolc lesz) pusztán azért, mert egy idióta sárga poliplény felrobbantja a Földet. Álmatlan éjszakáin már vagy egy tucatnyi merénylettervet összehozott, de végül egyiket sem ítélte elég reálisnak ahhoz, hogy nyugodt szívvel bele is vágjon. Itt most nem elég az egyébként még bérgyilkosi körökben is kiemelkedő szakértelme, Korosensei megöléséhez ennél is több kell majd. Patrónusa biztosan azt is tudni fogja, hogy pontosan mi.

Ösztönösen az osztálytermük felé vitte a lába, de amikor egy éles sikítás verte fel a reggeli csendet, megtorpant. Megrázta a fejét, hülyeség, Bitch-sensei biztosan meglátott egy bogarat. Azonnal tovább is indult, megnézni, hogy mi hozta rá a frászt ennyire a nagybecsű angoltanárnőjükre, ám kénytelen volt gyorsan visszahúzódni a szekrények takarásába, ugyanis...

Bitch-senseit a nyakánál fogva tartotta fogva valami dróthurok-csapda, a nő kétségbeesetten kalimpált a magasban. És ha ez még nem lett volna elég, egy sötét ruhás és fölöttébb sötét aurát árasztó, széles vállú férfi is megjelent a folyosón. Hála az égnek, Yumének épp háttal állt, aki így menekülésre és támadásra egyaránt készen állva kuporodott le az árnyékok közé.

-What a surprise, Irina - angolul beszélt, mindenfajta akcentus nélkül. Yuménak azonban ez nem jelentett akadályt, nemhiába nézte nagyjából az összes, Európából származó filmet angolul (igaz, felirattal) - The sight of you playing a teacher with those puppies ... would have been a comedy.

Ebben az egyben, mondjuk, kétségkívül igaza van.

-мастер... - ezt a szót a lány nem ismerte, de valószínűsítette, hogy az angol "master" orosz megfelelője lehet. Kérdés, hogy Bitch-sensei ilyen hamar eljutott volna az oxigénhiánytól való önkívületbe, azért beszél az anyanyelvén; vagy netán egy régi ismerős orosz maffia támadt rá. Yume agyában csak úgy kavarogtak a hirtelen gyártott elméletek.

Tale of the White DemonWhere stories live. Discover now