Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

26. Újra Otthon

Le csúszott a fejem a kezemről,időben kapcsolt az agyam,mert amúgy gyönyörűet estem volna. Nem kényelmes széken aludni,úgy meg pláne hogy neked dülleszkedik egy Vöröske. Morgolódva raktam vállaira kezemet,és miközben tartottam hogy ne dőljön el,fel álltam mellőle. Közelebb toltam egymáshoz a két széket,és lefektettem rá. Mennyi lehet az idő? A nagy sietségben még telefont sem hoztam. Egy ideje már itt lehetünk. Miután Mike elaludt,a kicsit el vitték egy üvegfalú ágyba,amiről mai napig nem tudom hogy mi az,én pedig ki jöttem Vöröskéhez,aki bealudt a váróban. Ezek szerint én is...ki nyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat,és elindultam Mike szobája felé. Halkan nyitottam ki az ajtót,és csuktam be magam után. A szobában sötét volt,nagyjából az orromig sem láttam,gyönyörűen bele is rúgtam valamibe. El folytattam magamban egy cifra káromkodást,kezemmel kitapogattam az ágynak a sarkát. Aha,tehát ebbe rúgtam bele. Halkan leültem az ágy szélére,és el gondolkoztam hogy fel keltsem e.

- Hol van? - szólalt meg halkan kimerült,aranyos,fáradt hangja.

- Mindjárt szólok valakinek hogy felébredtél. - megkerestem kezét,gyengéden fogtam meg,és kezdtem el ujjammal simogatni a bőrét. - Hogy vagy?

- Had lássam. - fel ült volna,viszont én gyengéden vissza nyomtam.

- Pihenj egy picit. - gondoltam nem említem neki hogy hajnali négy múlt pár perce. - Mindjárt jövünk. Csak ígérd meg nekem hogy fekve maradsz.

- Jó. De siess.

Mosolyogva mentem ki a szobából,és indultam meg abba a helyiségbe,ahol valószínűleg mélyen alszik a csöppség. A nagy üvegablakon keresztül láthattam,ahogy több sorban,van rajta kívül pár baba. Egy ápolónő köztük sétált,amikor meglátott engem az ajtóban,mosolyogva indult meg ahoz a bizonyos ágyhoz.

Csillogó szemmel vette a kezébe Mike a babát,és nézett le rá,amikor a karjaiba vehette. A pici csöndben nézett fel rá,apró ujjait hajlítgatta,miközben Mike a fejét simogatta.
- Tisztára mint az apja. - pillantott rám meghatódottan.
Apja...apa lettem basszus.
Le ültem Mike mellé,egyből nekem dőlt,és felém nyújtotta a picit,azonban én csak át karolva Mike - ot, magamhoz húztam őket.
- Szeretlek. - adtam egy puszit Mike fejére,majd a picinek a homlokára is.

Amíg Mike a picivel foglalkozott,addig én fel hívtam anyát,hogy közöljem vele a nagy hírt. Egy bő fél órán át beszéltem vele,próbáltam győzködni,hogy ne utazzon ide,majd küldök neki képet a piciről,végül sikerült megbeszélnem vele,hogy ha már kicsit nagyobb lesz,majd mi el látogatunk haza.

- Miért sír? - ringattam folyamatosan,enyhén bepánikolva. Már egy jó pár hete hogy itthon nevelgetjük Telehessyt,aki már olyannyira bele nőtte magát a szívembe,hogy többet vagyok vele mint Mike - al. Na jó,nem,még mindig őt szeretem mindennél jobban.

- Mert éhes,te sügér. - na itt az én szerelmem...kivette a kezemből,és gügyögve a picinek,le ült az egyik fotelbe. Egy kézzel próbálta lehúzni magáról a pólót,amikor nem nagyon sikerült neki,segítettem.

- Még mindig szokatlan. - csóváltam a fejem megkönnyebbülten,amikor elhallgatott a pici,mert Mike el kezdte szoptatni.

- Az a szokatlan hogy ezt pont te fedezted fel. - arca meg se rándult,ahogy a pici kíméletlenül cincálja. Hát igen,a kis angyalom már hozzá szokott.

- Honnan kellett volna tudnom,hogy itt - fogtam meg az egyik mellkasát - tejet tárolsz titokban?

- Ne érj hozzám. - fordult el duzzogva,folyamatosan Hessy fejét simogatva.

- Mit csináltam már megint? - az utóbbi időben gyakran voltak apró dolgokon összetűzéseink,mindegyik azzal kezdődött hogy hozzá értem.

Bosszúsan fogta be a baba fülét,és nézett fel rám.