Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

7. Kikapcs

Már egy hete annak,hogy össze vesztem vele. Egy hete nem mentem suliba. Egy hete vagyok padlón. Egy hete játszom saját magam árnyékát. Nem reagál semmit a hívásaimra,meg se nézi mit írtam neki, kétszer voltam náluk, kétszer nem volt otthon.  Holnap karácsony,de semmi hangulatom nincs. Anya próbál a kedvemben járni,el terelni a figyelmemet,de nem nagyon megy neki. 

Mellettem dúdolgatja az egyik,agyon hallgatott karácsonyi zenét, megyünk karácsonyfát venni. Az első karácsonyunk közösen tavaly előtt volt,az kész botrány volt, azóta már kitanultuk mit hogyan. Én intézem a fát,anya a kaját, együtt a díszítést,plusz az ajándék vásárlást. Tele van a hátsó ülés szatyrokkal, nemrég voltunk a plázába.
Ki szálltunk az autóból, próbáltam minél közelebb parkolni a térhez,mert oké hogy férfiból vagyok,de anya nem éppen a kis fákat szereti.
- Ez! Ez lesz a tökéletes! - mutatott izgatottan egy két méteres, terebélyes fára.
- Biztos? Nem lehetne idén valami kisebb? - néztem körbe tanácstalanul,amikor is megakadt a szemem egy ismerős kék pufi kabáton. - Tudod mit, jó lesz ez,fizesd ki, mindjárt jövök.
Meg sem várva válaszát,indultam el a kék folt felé a tömegben,el ment előttem egy ember,pislogtam egyet,el tűnt. Mire oda értem,nyoma sem volt.
Le szegezett fejjel battyogtam vissza anyához, és kaptam fel a vállamra az össze kötözött fát.
- Mit láttál?
Legyintettem egyet, és el indultam az autónk felé.

Otthon anyával fel díszítettük az egész lakást, tényleg szép lett, végre egy kicsit,de csak tényleg egy kicsit lett hangulatom.
- Ezt fel akasztanád a bejárati ajtó fölé? Köszi,szeretlek. - nyomott a kezembe egy égő sort,azzal ott is hagyott, és az asztalon a díszeket kezdte rendezgetni.
Sóhajtva fel kaptam egy karácsonyi mintás pulcsit,amit még a plázában erőszakolt rám,egy cipőt, és ki mentem a ház elé. Az égő sort le dobtam a terasz lépcsőjére,be mentem a garázsba egy létráért,majd fel állítva el kezdtem fel rakni a Boltívre.
- Jó,meg nyugodtam hogy nem csak engem fogtak be otthon.
Ijedten ugrottam egyet a létrán,ami majdnem fel borult alattam,az égő sor úgy ahogy volt le esett a földre,halk puffanással. Még időben kaptam el a Boltív szélét, és húztam vissza magam,a létrával együtt,mert amúgy gyönyörűet estem volna.
Ott állt a járdán,zsebre dugott kézzel,piros orral, és.... és fa pofával.
- Be... jössz? - biccentettem bizonytalanul a ház felé.
- Nem,csak sétálgatok.
- Meghívunk egy teára. Biztos át fagytál. - győzködtem tovább,mert...mert basszus,nem akartam hogy el menjen.
- Nem, köszönöm. - ingatta a fejét, tekintetét le sem véve rólam.
- Na és..meg gyógyultál? - istenem,le tagadom magam.
Sóhajtott egyet, és bizonytalanul megindult a házunk felé.
- Tudod mit, mégiscsak jól esne egy tea.
Le ugrottam a létráról, és gyorsan ki nyitottam neki az ajtót.
- Máris végeztél? - dugta ki anya a fejét a konyhából,de amikor észre vette Mikeot, egyből fel csillant a szeme. - Nahát,de régen láttalak Mike. Örülök hogy újra el jöttél hozzánk!
- Kölcsönös. - mosolygott rá anyára.
- Csinálok teát. - indultam el a konyhába,azonban anya megállított,a pulcsi garbójánál fogva.
- Inkább én. Meg is szeretnénk inni,nem csak nézni. - paskolta meg az arcomat,azzal ott hagyott minket.
El kezdtem le vetkőzni,mert kezdett melegem lenni,azonban ő csak pulcsiig vetkőzött le, amiből arra következtettem,hogy nem szándékozik sokáig maradni..remek.
- Figyelj, én...
- Sajnálom. - vágott közbe hirtelen,mire nekem fel szaladt a szemöldököm.
- Ugyan mit?
- Nem volt fer tőlem,hogy ignoráltalak. Esélyt sem adtam neked,hogy bármi magyarázatot adj. Szóval sajnálom.
- Had meséljem el. Az elejétől,hogy, tudd,milyen mocskos alakkal kavarsz éppen. - sóhajtottam le sütött szemmel. - Csak...csak ne itt. - biccentettem anya felé.
Szó nélkül indult fel az emeletre, néma csöndben követtem. Hát,ez nem lesz éppen szép..
- Szóval? - fonta keresztbe a kezét maga előtt, miután le ült az ágyamra.
- Szerintem azzal tisztában vagy,hogy tavaly rémesen meg romlott a viselkedésem.
- Milyen téren?
- Minden téren. Olyan téren is. Szóval...megtettem pár olyan dolgot,ami nem éppen vall rám most már, és ezerrel tagadom,ha tehetném nem csináltam volna meg,mert tényleg szerintem sem jó, és hidd el nekem kérlek,hogy amióta te ténylegesen a képbe jöttél, mármint így komolyan, azóta soha senkivel,Amber is csak egy ribanc, konkrétan rám mászott, utána a földön végezte,gondolom ez volt a bosszú...
Pár percig hallgatott,majd fel állva oda jött hozzám, és fel pofozott. Azonban időm sem volt reagálni,vagy rá kérdezni hogy mire véljem a random verekedhetnékét,meg ragadta a pulcsim váll részét, és le húzva magához, megcsókolt.
Meglepődve kulcsoltam dereka köré a kezemet, és húztam közel magamhoz, kicsit lejjebb hajolva,mert a kis apróság így is lábujjhegyen állva próbált fel érni.
Istenem,de hiányzott már...
Mohón faltam ajkait,egy másodpercnyi szünetet sem hagyva, birtoklón szorítottam magamhoz testét,amelyet oly régen ölelhettem.
- Azt hiszem kedvellek,Jonny.
- Azt hiszed? - mosolyodtam el,majd lassan vissza hajolva hozzá,újból ajkainak estem,bele motyogva a szájába. - Szeretlek,Mike Morgan.

Sajnos haza kellett mennie, anyukája hívta hogy segítsen neki. Mondjuk nálunk is hasonló volt,mert ugye az égő sort még mindig nem raktam fel... Viszont órákon át beszélgettünk, így mindenről, úgy éreztem most találkozunk először.
Megbeszéltem vele,hogy nálunk karácsonyoznak. Persze ha anyukája bele megy. Anya egyből rá bólintott.
- Örülök hogy megbeszéltétek, és hogy végre újra önmagad vagy. - simított fejemre anya,egy halvány mosoly kíséretében.
- Hát még én. - bólintottam jókedvűen, és az asztal felé kaptam a fejem, mert el kezdett rezegni a rajta lévő telefonom. - Most ha nem haragszol...
- Persze,menj csak nyugodtan szerelmeskedni. - kuncogta el magát.
Gyorsan fel vettem, miközben rohantam fel öltözni.
- Hol vagy? - kérdezte köszönés nélkül.
- Most indulok. - tanácstalanul körbe néztem,valami elfogadható ruha után kutatva,egy szál alsóban ácsorogva a szobámban.
- Tehát tíz percet késel.
- Nem,nem,dehogy. Mindjárt ott leszek. - gyorsan fel kaptam egy pólót,egy melegítőt és egy pulcsit, és futottam tovább.
- Siess. - hallottam ahogy bele puszil a telefonba,majd le rakja.
Mosolyogva ugrottam le az utolsó lépcsőfokról, és öltöztem tovább.
- Hova mentek? - érdeklődött kedvesen anya, hátra fordulva a kanapéról.
- A város másik felén van egy játékterem. Életemben nem voltam ott, ő ragaszkodott hozzá,hogy oda menjünk.
- Adjak pénzt?
- Nem kell,van megtakarított pénzem.
- Na várj egy picit. - nyúlt előre a kanapé előtti asztalhoz,ahol volt a tárcája.
- Anya,mondom nem kell.
- Ne butáskodj. - nyomott a kezembe egy vaskos köteget.
- Te ne butáskodj. - toltam vissza felé.
- El fogsz késni. - mosolygott rám karba tett kézzel.
- Már el késtem. - legyintettem sóhajtva. - Ezt még ha haza jöttem megbeszéljük.
Gyorsan adtam egy puszit az arcára, és rohantam is ki.

- Késtél.
- Neked is szia. - vigyorogtam rá, miután be ült mellém.
Oda hajolva hozzá adtam az arcára egy puszit,mire nem csak az orra lett piros,hanem az arca is.
- Fázol?
- Nem,melegem van, menjünk strandra. - vágta rá, miközben be kötötte magát.
- Naaa.
- Hülye kérdésre hülye válasz.
- Jajj,te. - borzoltam össze a haját mosolyogva. - Na, írd be hova megyünk. - adtam a kezébe a telefonomat,amin a GPS volt megnyitva.
- Hagyd a hajamat! - ütögette meg a combomat szabad kezével.
Mint egy kislány,komolyan...
- Megvagy?
- Meg. - adta vissza a kezembe.
- Milyen játékok vannak is ott?
- Oh,az egyik nagyon fog tetszeni. Egy ilyen kis állatka,amivel dugást kell imitálni, minél tovább bírod, annál több pontot kapsz.
- Ki az a beteg állat aki ilyeneket talál ki? - röhögtem el magam,fejben már tervezgetve,hogy fix hogy ki próbáljuk azt a játékot.. talán kicsit másként is.
- Na és ki lesz az a beteg állat aki kipróbálja? - pillantott felém jókedvűen.
- Hát mi. - vigyorogtam rá,majd jobb kezemmel megfogtam két pofiját, és magamhoz húzva megcsókoltam. - Ez lemaradt.
Puffogva, vörös fejjel ült vissza az ülésre normálisan,direkt az ablakon kifelé nézve.
- Na, induljunk már. - sürgetett továbbra is.
Kuncogva indítottam be a kocsit,nyomtam fel a fűtést, és kanyarodtam le a házuk elől.
Még utólag intettem egyet az anyukájának,aki a jelek szerint végig nézte a csodálatos, hétköznapi társalgásunkat, utána viszont le kanyarodtam balra.