Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

20. Rómeó és Júlia

Jelentettem ki magabiztosan e hosszú monológom után,és eszre se vettem hogy közben össze nyomtam az egyetlen elfogadható fonott kalácsomat. Ahj már.

Anya csöndben emésztgette a hallottakat,közben gyártotta a szebbnél szebb szarokat,majd hátat fordítva nekem,elő vett egy tepsit.

- Nem azt mondom,hogy örülök neki hogy elmész... - kezdett bele megfontoltan. - De lassan felnőtt férfi leszel.

- Igazából már egy éve az vagyok. - látva a szúrós tekintetét,jobbnak láttam befogni.

- Párizsban drágák a lakások. Meddig lennétek ott?

- Négy év az egyetem,utána szerintem ott kapna állást ha minden jól megy,én pedig szerintem légiutaskísérő leszek.

- Ezt mikor döntötted el?

- Aznap,amikor kijelentette hogy elmegy Párizsba. - mondtam szórakozottan,majd látva anya nemtetszős tekintetét,elnevettem magam. - Már egy ideje nézek ilyen munkalehetőségek után,de úgy igazán mostanság döntöttem el. De...akkor nem haragszol?

- Nem...nem. Csak.. - be gyújtotta a tűzhelyet,viszont nem fordult felém,csak a pultra támaszkodott,lehajtott fejjel. - Csak szomorú vagyok.

- Miattam? Csalódást okoztam? A pici miatt? Mike miatt? Párizs miatt? A munka miatt?

- Nem,dehogy. - felém fordult,könnyes szemeit rám emelte,könnyei lassan csordogálni kezdtek. Ki tágult szemekkel néztem,ahogy mosolyogva törölgeti szemét. - Ez amolyan kellemes csalódás. Örülök neked,nektek. De közben szomorú vagyok,hogy ilyen hamar kirepülsz itthonról. 

- Szó szerint repülök. - motyogtam szomorú mosollyal. El nevette magát,és már rendesen sírt,amikor oda mentem hogy megöleljem. - Ha a pici elég nagy lesz,úgy is meglátogatunk. Többször is.

- Lesz lehetőségem hogy elrontsam. - el nevettem magam,ahogy el képzeltem,hogy anya éppen bort ad a kisbabánknak. 

- Na szép,a Rossy család tönkre teszi a picit.

- Erről leszünk híresek. Na,engedj el. - lökte el magát rőlem,és fel kapta a tepsit,amit a sütőbe tett. Ismerős ez a rész.... - Vihetsz majd belőle Mike - nak is. 

- Viszek is. Majd szólj ha kész. Fent leszek. 

- Pakolj össze. Holnap suli. - szólt utánam anya. 

A nap további részében leginkább csak feküdtem,vagy az egyetem környékét néztem térképen. 

Másnap reggel mikor felkeltem,el gondolkoztam egy pillanatra hogy nem megyek be,viszont eszembe jutott Mike,és hogy figyelnem kell rá. Szinte semmit nem aludtam este,csak forgolódtam,így karikás szemekkel léptem ki a lakásból. Be dobtam a táskámat hátra,majd be indítva az autót,lassan ki tolattam a garázs elől. Mikor le parkoltam Mike - ék lőtt,gyors írtam neki hogy itt vagyok. Nem sokára nyílt az ajtó,vidáman,kivirult fejjel lépkedett az autóhoz. 

- Szia. - köszönt mosolyogva,mikor beszállt,majd át hajolva,combomon támaszkodva adott egy puszit az arcomra. 

- Szia. - mosolyogtam rá,majd mielőtt vissza ülhetett volna,adtam egy gyors csókot neki. - Még minden oké? 

- Még minden. Aztán majd meglátjuk.

Megvártam amíg beköti magát,csak utána indultunk el. 

- Hogy vagy? 

- Furcsa módon egész jól. 

- És beszéltél Judy - val? 

- Bele ment. És beszáll az összegbe majd. Nem azt mondom hogy örült neki,de nem is haragudott. Egyébként mi ez a kikérdezés? - kérdezte nevetve.