Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

23. Elhagyó Férj

Esküszöm,ilyen jól régen aludtam. Gyötrelmes volt felkelni,pláne arra,hogy le esik az ember valahonnan. Jó, kellett nekünk kanapén aludni. Halkan,magam elé káromkodva álltam fel a földről. Mondjuk csodálkozom,hogy leestem? Majdnem hogy az egész kanapét elfoglalta... kint már sötét volt,amiből nemigen következtettem jóra. Cseppet sem vagyok álmos,és nem akarok át állni arra a beosztásra,hogy nappal alszok,este virítok. Vissza fordultam Mike felé,hátára fektettem,be nyúltam lábai,és háta alá,óvatosan fölemeltem,és fel indultam vele  szobájába.

A lépcsőn felfelé haladva el kezdett mocorogni,végül még félálomban lévő szemeit rám emelve,el mosolyodott.

- Hova viszel? - motyogta aranyos,álmos hangon.

- Egyértelműen elrabollak. 

- Várj,mi történt az arcoddal? - ragadta meg egyik kezével államat,hogy jobban szemügyre tudjon venni,majd a felismerés hulláma ment át arcán. - Basszus Jonny! Tegyél le! 

- Egy perc. - makacsul rúgkapálózott,ügyet sem vetve rá,raktam le az ágyára.

- Mondtam hogy nem kell! Erre te mi csinálsz!? Kirepíted a teremből! Normális vagy? És ha kicsaptak volna? Vagy ha fel jelentenek??

- Én vagyok normális? Én?? Mike,komolyan nem veszed észre hogyan bántak veled? Megvédtelek,nem rémlik? - kiáltottam rá magamból kikelve,viszont ő sem volt halkabb.

- De féltelek basszus! Miért mindig miattam kerülsz bajba?

- Mondja a fiú,akit teherbe ejtettem...Amúgy jöttél volna meglátogatni ha börtönbe kerülök?

- Huu,de hülye vagy. - nézett rám össze húzott szemekkel. Mosolyogva léptem hozzá közelebb egy lépést,és egy hirtelen mozdulattal rántottam magamhoz,hogy megcsókoljam. Felháborodva lökött el magától,viszont én láttam azt a pírt az arcán,igenis láttam,mielőtt még fel pofozott volna. Arcom most már a másik oldalt is égett,ahol eddig nem,fejem oldalra bicsaklott,és...és önkéntelenül el mosolyodtam. Meg ragadtam tarkóját,erősen húztam magamhoz,nyelvem át furakodott az ő szájába. Meglepődötten nyikkant egyet,és tette mellkasomra kezét,próbált eltolni magától,viszont most hogy így rá vetettem magam,már nem menekül.Táncot jártam nyelvével,egy percre sem elszakadva tőle,viszont amikor már kezdett fogyni a levegőnk,el hajoltam tőle,de csak annyira,hogy megmaradjon a nyálcsík,ami nyelveink közt jött létre. Meleg lehelletét rám fújta minden lihegésénél,ami csak mégjobban felpezsdített alul. 

- Kérlek. - néztem rá,minden porcikáját kívánva.

- Még kérned kell? - fel emelte kezeit,egyből kibújtattam pólójából,le kaptam magamról az enyémet,és Mike pólója után dobtam.

- Bocsáss meg,elfelejtettem hogy az enyém vagy. - újra édes ajkainak estem,közben lassan hátra döntöttem az ágyon. 

Enyhén remegő kezeivel felfedezőútra indult hátamon,és hasamon,gyengéden rá haraptam nyelvére,lehunyt szemmel nyögött a számba. Megszabadultam nadrágjainktól,majd oldalára fektettem. Mögé feküdtem,lábát fel húztam,és bejáratához helyezkedtem. 

- V-várj. - felém fordította fejét,kétségbeesetten nézett hol rá,hol lefelé.

Nemességem hegyét toltam először be neki,de észveszejtően szorított,mert elmaradt az ekőjáték,valahogy nem tudtam várni rá. Hozzá hajolva csókoltam meg,ezzel egyidőben pedig teljes hosszomat benne tudhattam. Hátra feszítve,azaz nyakamnak nyomva fejét nyögött fel,erősen bele markolva a takaróba. Nem mozdultam,hagytam hogy megszokja,közben erőtlenül dőlt nekem,szinte rám feküdt.

- Mehet,Angyalka? - búgtam a fülébe,erősen megmarkolva combját,ahol tartottam a lábát.

- Legyél te felül. - adta ki a parancsot vörös fejjel.