Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

19. Mi a halál az a Pipics?

Arra ébredtem,hogy be görcsöl a lábam. Fogalmam sincs hány óra lehetett,a lényeg hogy sötét volt,csupán az ajtó alatti apró résen szűrődött be fény. Mivel Mike békésen szuszogott mellettem,ezért valószínüleg July az,mivel még mindig náluk vagyunk. Basszus,hogy tud ilyen cseszettül fájni? Össze szorított szemmel markoltam bele a takaróba. Nem akarom Mike-ot felébreszteni,pihenésre van szüksége. Valahogy ki kéne jutnom a folyosóra,de perpillanat megmozdítani sem tudom a lábam,nem hogy rá álljak. Fel szenvedtem magam ülésbe,kicsit megmozgattam a lábam,mire mégjobban behúzta a görcs. Fel szisszentem,gyorsan fel álltam nem fájó lábamra,és el bukdácsoltam magam az ajtóhoz. Le nyomtam a kilincset,kisajtóval kimentem,és neki dőltem az ajtónak,miután becsuktam,súlypontomat teljesen a másik lábamra helyeztem. Biztos jó ötlet ez? Mike még soha nem hagyott egyedül July-val,ráadásul most,hogy megtudta hogy teherbe ejtettem egyetlen kicsi fiát,megvan rá az esély hogy kinyír.

- Mi a baj,Jonny? - July kedves hangja zökkentett ki gondolkodásomból. Útra készen állt,felöltözve,bár a cipője még nem volt rajta.

- Van valamid görcs ellen? - nyögtem ki nehezen a szavakat,mivel kezdett egyre rosszabb lenni.

- Egy perc. - sietett el,én pedig addig jobbnak láttam leülni a szőnnyeggel borított padlóra. Nemsokára egy pohárral tért vissza,amit a kezembe nyomott. Kérdezés nélkül húztam le a tartalmát,és beállt lábujjaimat néztem,ahogy lassan de biztosan kezdenek helyre állni. 

- Köszönöm. - néztem hálásan Julyra,aki csak legyintett. Aztán eszembe jutott,hogy ő nem tudott egészed idáig,hogy a hajnali órákban én ide jöttem. - Oh. Öhm...

- Ne magyarázkodj,már akkor tudtam hogy itt vagy,amikor lementem a nappaliba. 

Baszki. Akkor tudja hogy miket műveltem Mike-al. Így már kevédbé volt vicces a patt helyzet,amit adtam Mike-nak. Sóhajtott egyet,és felém nyújtva a kezét,fel segített.

- Először nem nagyon örültem,hogy veled találkozgat,azt hittem csak kihasználod,hogy kielégítsd a szexuális vágyaidat. - le esett állal hallgattam,de képtelen voltam megszólalni. - De most látom először igazán szerelmesnek,és ez ellen ha szeretnék,ha nem,márpedig nem,nem tudok mit tenni. Reménytelen esetnek tűnt,hogy bármilyen unokám legyen,nem volt soha szerencsés lányok körében,erre tessék. Teherbe ejtetted. Pont te,akiről azt hittem a fiam végét fogod jelenteni...aztán rá jöttem hogy mindvégig tévedtem. Mike előbb látta meg benned a jót,mint én,amit sajnálok. Őszintén örülök hogy össze hozott titeket a sors. És remélem nem fogsz elszakadni tőle az egyetem alatt sem. - megpaskolta a vállamat,rám mosolygott,majd ott hagyott,se szó,se beszéd nélkül.

Egy kicsit még zsibbadt a lábfejem,ami tudatta velem hogy ez nem álom. Mike anyja most kicseszettül az áldását adta volna ránk,vagy csak túlgondolom?? Fejemet fogva mentem a lépcsőhöz,és néztem végig,ahogy el megy,gondolom dolgozni. Hány óra lehet egyébként? Öt múlt nemrég. Ah. Vissza fekszem..

Halkan vissza osontam Mike szobájába,és be bújtam mellé. Fáradtan hunytam le a szememet. Mocorogni kezdett,hirtelen megéreztem egy kis sózsákot magamon. Fejét mellkasomra rakta,kezével,lábával átkarolt,félig rám fekve.

- Kíváncsi vagyok hogy fogod ezt megcsinálni az utolsó hónapokban. - suttogtam,mire csak egy hümmögés volt a válasza. Somolyogva adtam egy puszit a fejére,és takartam be magunkat mégjobban. 

Komolyan mondom,ez a nap gyötrelmes...morgolódva nyúltam az ágy mellé lerakott telefonomért,és vettem fel a hívást,amely kitartóan idegesített lassan öt perce.

- Halo tessék? - szóltam bele rosszkedvűen.

- Hol vagy? - ohjaj...mérges anya + nem haza menni = bajban vagyok.