Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

22. Rómeó & Julián

Le fagytam,csak térdeltem a földön,öklöm sajgott,fejem majdnem felrobbant,olyan szintű fáradtság lett úrrá rajtam,ahogy Xavier véres fejét néztem,hogy szerintem képes lettem volna itt helyben bealudni.

- Itt mégis mi folyik? - verekedte át magát a tömegen az igazgató,majd amint meglátott minket,ránk ordított. - Az irodámba!!

A folyosón,a diri irodája előtti széken ülünk Mike - al,várjuk anyámat,mert behívták. Szuper,egyik pillanatban büszke rám,mert hamar kirepülök,másikban meg verekedem. Vicces,miket művelek. Néma csöndben ülünk,jegelem felváltva az arcomat,és a kezemet,minden percben kicsit lejebb csúszva a széken. Magassarkú kopogását hallom meg a folyosó végéről,túlságosan ismerős hogy ne tudjam,kihez tartozik. Mikor oda ér hozzánk,először szemügyre veszi Xaviert,majd engem,végül Mike - ot is.

Miután be hívtak minket,és minden másodpercet elmeséltem,hogy mi történt tompán hallottam csupán hogy miről ordítoznak körülöttem,erősen az öklömhöz nyomtam a jég zselét,miközben az asztalon kattogó órát néztem. Tik-tak,Tik-tak. Nyugtató,egyben idegesítő hangja is van. Bár most már szívesen kidobnám az ablakon. 

- Elmondanád,hogy mégis mit gondoltál? - lassan fel néztem anyára,aki szúrós tekintettel meredt rám. 

- Ha most nem lépek,tovább zaklatták volna Mike - ot,rongálták volna a dolgait,vagy akár őt magát,szóval mondhatjuk hogy önvédelemből tettem. 

Az egésznek az lett a vége,hogy egy hétre felfüggesztettek,aminek esküszöm még örültem is. Le téve az asztalra a kicsit véres jég zselét,indultunk ki anyával az irodából. Csendben mentünk végig a folyosón,én a termünkbe mentem,anya pedig a parkolóba. Közben Mike - ot vissza küldték órára,a három jómadarat pedig most hallgatja ki az igazgató. Bentről a történelem tanár hangja szűrődött ki. Lassan lenyomtam a kilincset,és benyitottam. 

- Áh,az örökös lázadónk. Had tálaljam ki úrfi,felfüggesztették? 

- Bizony. Egy hosszú hétre. - a helyemre mentem,el kezdtem össze pakolni a cuccaimat. 

- Ott tartottunk egyébként,hogy a mai napra Mike úrfi hozott programot,amit legyen szíves nekünk bemutatni. 

- Sajnálom tanár úr,de otthon hagytam. - halászódott Mike bűnbánó hangja,amire muszáj volt megfordulnom. 

- Vagyis tönkre tették. 

- Akkor most melyik? - fonta keresztbe a karját maga előtt a tanár,és kíváncsian felvonta a szemöldökét. Mike szúrós szemmel nézett rám,viszont most sem fogom hagyni szó nélkül. 

- Tönkre tették neki. 

- Akit megvert? 

- Akit megvertem. 

- Újra tudod csinálni? - nézett szomorúan Mike - ra. 

- Szerintem igen. 

- Következő órára hozd be ha megoldható. 

- Oké. 

Helyeslően bólintottam,vállamra kaptam a táskámat,kis hezitálás után gyorsan adtam egy puszit Mike - nak,és egy gyors elköszönés után kimentem a teremből. 

A folyosón néma csend honolt,minden léptem hallatszódott,ahogy le szaladtam a lépcsőn. A büfébe gyorsan vettem egy kávét,mert közel álltam ahhoz,hogy állva elaludjak. Ki tártam a suli kapuját,és a kávémat szürcsölve sétáltam a parkolóba. Anya az autómnak dőlve várt,karba tett kézzel. 

Szó nélkül ültünk be,viszont még nem indítottam be,csak az ujjaimmal kopogtattam a kormányon. 

- Sajnálom. - motyogtam magam elé.