Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

2. Sebváltó [18+]

Szünetben mint majdnemhogy mindig,a padra feküdve próbáltam aludni,amikor is valaki meg bökködte a vállamat. 

- Jon,tudnánk kicsit beszélni? - na ő róla per pillanat nem tudom hogy kicsoda. Várjunk,azt hiszem tavaly ő róla terjesztették hogy a lányokat szereti,azóta legalább tíz fiúval együtt volt. 

Nem mozdultam,csak lehunyt szemmel imádkoztam hogy elmenjen. 

- Alszik? - kérdezte egy másik lány,asszem Rebeka,akinek olyan irritáló hangja van,egyszerűen csak falba verném tőle a fejem. 

- Nem tudom. Jon! - lökködött meg újra,mire a karom alá rejtett kezemet össze szorítottam,elnyomva a késztetést,hogy el csapjam magamtól a kezét. Amikor már úgy voltam vele hogy tényleg megteszem,meghallottam egy harmadik személyt is. 

- Jonny! - ki nyitottam fáradt szemeimet,és fel állva a székről,fel egynesedtem,Mike felé fordulva. Az ajtóban ácsorgott,feszengve simogatta karját. - Kijönnél kicsit? 

El sétálva a döbbent lányok mellett,mentem Mike után a folyosó másik végére,ahol mikor megállt,duzzogva fordult felém. 

- Vissza cserélhetnénk az egyenruhánkat végre? 

- Nem. 

- Mi? Miért nem? 

- Mert semmi kedvem vetkőzgetni. - közelebb léptem hozzá egy lépést,automatikusan hátra hőkölt,el mosolyodva simogattam meg fejét,mire le hunyta egyik szemét. 

Hangosan pukkasztgattam a rágómmal,a falnak dőlve, és vártam Angyalkát. Már egy ideje vége volt a sulinak, legalábbis nekem,Mike-nak még volt egy szakköre. Ki nyílt a suli kapuja,halkan nyikorogva. Lassan oldalra fordítottam a fejem, és vigyorogva néztem,ahogy kezében az öltönyömmel sétál felém.
- Miért nem tudtad volna reggel vissza adni? - sétált hozzám morgolódva.
Szórakozottan legyintettem egyet,mert semmi kedvem nem volt be avatni a titkomba. Le vettem magamról az ő öltönyét, és lomha mozdulattal át adtam neki. Fel vettem az enyémet, majd kis gondolkodás után megszagoltam a nyak részénél.
- Na szép,teljesen át vette a szagodat. Most moshatom ki. - na erre vártam én egy napot... ki nem mosom,az is biztos.
- Szintúgy. - dünnyögte maga elé, és karba font kézzel meg dörzsölte a karjait.
- Fázol?
- Nem. - vágta rá gondolkodás nélkül,amin csak a szememet tudtam forgatni.
- Gyere,haza doblak. - biccentettem a suli parkolója felé.
Vonakodva bár,de követett, és feszengve be ült mellém.
- Hol laksz? - fordultam felé,fel kézzel a kormányra támaszkodva.
- A közelben,majd mondom merre menj. - motyogta, miközben be kötötte magát. Össze ráncolt szemöldökkel néztem végig,majd csak a fejemet csóválva vissza fordultam.
- Mennyire sürgős haza menned? - kezdtem el cseverészni, be indítva az autót.
- Nem annyira,anya későn ér haza,apa pedig ha minden jól megy soha.
- Aha..
Lassan tél felé közeledve,kezdett sötétedni,ami ötletet adott egy kis kalandhoz.
- Be ugrunk boltba,ha nem baj.
- Oké.
Le parkoltam egy kihalt parkolóba. Csak a lámpák gyér fénye világította meg,hogy totál kancsalul álltam be. De most nem is ez a lényeg.
- Remélem tudod hogy zárva van. - nézett rám lenézően.
- Azt,na nem mondod. - be nyomtam a gyerek zárat, és hirtelen hátra döntöttem ülésestül mindenestül.
Az én ülésemet is hátra döntöttem, már csak a sebváltó volt köztünk.
- Tényleg itt akarjuk..?
- Látsz itt bárkit is? - mutattam körbe vigyorogva.

- Készen állsz,Angyalka? - suttogtam a nyakába,lassan ki húzva belőle ujjaimat.
Halkan nyöszörögve bólintott egyet,mire én lassan rá ültettem...a sebváltóra. Hangosan fel nyögött, és végig karmolta a hátamat. Fel szisszentem,biztos szép sebeket csinált.
- I-idiótha. - nyögte a fülembe fájdalmas hangon.
- Nem tetszik? - suttogtam a nyakába,amit el kezdtem kényeztetni.
Végig csókolgattam érzékeny bőrét, néhol ki szívtam,volt ahol bele haraptam, miközben ő próbálta szokni a sebváltó méretét.
- Deh. Nagyon. - Lassan el kezdett mozogni rajta, közben a kezeimmel végig szántottam hátán. - Teh,ahh,beteg vagy.
- Tudom Angyalka,tudom. Ah,nem bírom.
Le emeltem róla, és a hátára döntöttem az anyósülésen. Egyből próbált terpeszbe helyezkedni, amitől muszáj volt el vigyorodnom.
Se szó,de beszéd, nagy lendülettel vágódtam belé, és kezdtem el gyors tempóban baszni.
Hangosan nyögve élveztünk el,csak most óvszerbe,mert semmi kedvem nem volt autót takarítani. Pihegve döntötte hátra a fejét, és markolt bele az ülésbe. Ki húzódva belőle,le vettem farkamról az óvszert,amit a cigis kukába tettem.
Végig simítottam meztelen felső testén,kockáin,hajlatánál, egészen a combja belső részéig. Az el élvezéstől még mindig remegve hunyta le szemeit érintésem miatt.
- Mond,milyen érzés,hogy egy veled azonos nemű vette el a szüzességed? - vigyorogtam rá,boldogan vissza huppanva a kormány mögé.
- Rohadt jó.. De,ha nem nagy baj. Jobb lenne ha ezek a hancúrok kettőnk között maradnának.
- Egyet értek.
Pár percig csak a ruhák súrlódását hallgattuk,majd azt,ahogy be indítom az autót. Egy jó pár órát biztos el lehettünk itt kint. Túlságosan be gerjeszt angyalka,nem bírtam le állni. És hát ő sem panaszkodhat.
- Holnap nem megyek suliba. - szólalt meg hirtelen,mire egy pillanatra felé kaptam a fejem,ki zökkenve gondolkodásomból.
- Családi okok?
Ki kanyarodtam a parkolóból,a körforgalom irányába hajtva.
- Olyasmi.
Lassan bólintottam egyet, és be kapcsoltam a fűtést,mert láttam ahogy végig simít felkarján. Óvatosan,nem észre vehetően meg nyomtam a gombot,mire fel húzodtak az ablakok hátul.
- Te képes voltál úgy csinálni velem,hogy minden ki hallatszódott!? És ha valaki hallott minket? - akadt ki teljesen,amin csak kuncogni tudtam. - Ne nevess,te,te teeee.
Mérgesen karon vágott, amitől ijedtemben rántottam el jobbra a kezem. Csikorogva mentünk vészesen az út felé felé, még idejében rántottam vissza a kormányt, és raktam egyenesbe az autót. Meredten néztem magam elé,majd mérgesen felé fordultam.
- Ha még egy ilyet csinálsz, esküszöm ki raklak az út szélén. Haza találsz ahogy akarsz,de én még ha nem baj,nem akarok meghalni. Szerencséd hogy senki nincs ezen az átkozott kihalt úton.
- Jó, bocsánat. - motyogta maga elé le hajtott fejjel.
- Nem,most nem hat a bájod,igenis haragszom rád. - mondtam mérgesen,de amint ki mondtam,ki tágult szemmel görcsösen megszorítottam a kormányt.
- A micsodám? - pillantott felém össze ráncolt szemöldökkel.
- Semmid. Hagyjuk. Hol laksz, utcát mondj!
- Hollósy 18. - aprót bólintottam, és rá tapostam a gázra.
Le parkoltam a háza előtt, az ablakon kihajolva szemléltem az épületet.
- Nos. - kezdett el szedelőzködni. - Köszönöm hogy haza hoztál.
- Igazán nincs mit.
- Akkor...
- Vigyázz magadra, bárhova is mész holnap. - hajához nyúlva össze borzoltam neki,mire ő halványan elmosolyodott.
- Szia. - szállt ki az autóból,majd elindult a családi ház felé. Nem hagyhattam ki,hogy ne nézzem végig,hisz jobb segge van a csibésznek,mint bármelyik lánynak a suliban. Egy utolsót intett nekem, mielőtt be ment a házba, és be csukta maga után.
Sóhajtottam egy nagyot, és le fejeltem a kezemet, amely a kormányon pihent.
- Picsába. - motyogtam magamban, tanácstalanul nézve a padlót. - Hülye Mike...

Hogy ki is az a Mike Morgan?

Tulajdonképpen nem is szabadna az én osztályomba járnia, ő túl fiatal, én túl idős vagyok a tizenkettedikhez.
Két év van köztünk, ő még olyan kis ártatlan volt, már kilencedikben kiszemeltem magamnak. Teljesen átlagos,vannak barátjai,de nem tartozik a népszerűek közé. Nem mondom hogy nem szimpatikus,de csak kihasználom. Kijelenteni durva,de hát most mit szépítsek ezen? A lányokat már unom,de ő valamiért nagyon el varázsolt. Ezerszer jobb vele csinálni,mint bármelyik lánnyal. Az édes sóhajai, nyögései,az arca elélvezés közben... leírhatatlan. Tényleg egy kis angyal. Az én kis angyalom..