Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

13. Irány az egyetem

- Menekülünk,menekülünk?

Lassan néztem fel a kezemben tartott képregényből,és láss csodát,vöröske állt a kanapé előtt.

- Olyasmi. Egyébként honnan ismerik egymást az asszonyok? - kezdtem el cseverészni,ahogy anya is csinálta pár perccel ezelőtt.

- Fogalmam sincs. Gondolom gimi,vagy egyetem. - rántott vállat hanyagol. - Szabad?

- Ez egy szabad ország telis tele diktatúra mániás speciálisan fogyatékkal élő mániákus barommal,hát hogy a francba ne lenne szabad? - csúsztam alrébb,helyet adva a röhögő leányzónak.

- Köszönöm,nagyon rendes eme tett e legénytől.

- És ha most megbocsájtasz. - emeltem vissza a képregényt,és nem zavartatva magam,tovább olvastam. Már majdnem végeztem vele,amikor meg rezzent a telefonom. Komótosan vettem elő,és néztem meg ki írt.

Angyalka:

Tudnánk valamikor találkozni?

Idióta:

Persze,mikor?

Angyalka:

Ötkor értem tudnál jönni?

Idióta:

Baj van?

Angyalka:

Olyasmi.

Idióta:

Mike,megijesztesz....

Angyalka:

Akkor ötkor. Szia.

Még írtam volna neki,de az elérhetősége hirtelen kikapcsolt,majd csak azt írta ki,hogy egy perce volt elérhető. El gondolkodva maszíroztam meg az orrnyergemet. Baj van,nyilván baj van. Az apja csinált valamit? Julyból nem nézném ki.

- Baj van? - fordult felém kíváncsian vöröske.

- Nem,minden oké. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Csaj ügy? - tapintott rá a lényegre. Legalábbis fogjuk rá.

- Nem teljesen.

- Akkor pasi ügy?

Nyűgösen sóhajtottam fel,és raktam el a telefonomat a kabátom zsebébe. Le raktam a kanapé melletti polcra a képregényt,meg néztem az időt,és le néztem,a kanapén kényelmesen ekhelyezkedő vöröskére.

- Tudtad hogy a fiúkkal nehezebb,mint a lányokkal? Borzalmas mennyi bajuk van.

- Úgy gondolod?

- Tapasztalat. - vontam meg a vállam,még egyszer rá nézve az órámra. - De most már tényleg megyek,sürgetnem kell anyámat.

- Doroti Mcgee.

- Tessék?

- Ha esetleg még panaszkodni szeretnél a fiúdról. Messengeren a nevem. Örvendtem a szerencsének,Batboy. - pillantott a képregényre,amit olvastam,és tovább nem is foglalkozva velem,újra bele mélyedt az újságába.

- Pf. - fejcsóválva mosolyodtam el,mert nem sok,ilyen közvetlen lányt ismerek. Maradjunk annyiban hogy semennyit. Háromnegyed négy múlt,igazán siethetne már anya azzal a nyamvadt bevásárlással.

- Na végre. - dünnyögtem,mikor kiért a boltból,és át vettem tőle a szatyrokat. Basszus,miket vett már megint?

- Sietünk valahova?

- Én sietek. - mondtam feszülten,ki kerülve néhány embert.

- Áh,értem. Történt valami?

- Hát majd biztos.