Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt

16. Halunk? Csakis együtt

Próbáltam ki szabadítani a kezemet Mike görcsösen szorító markából,de nem igen sikerült,ráadásul az sem segített,hogy konkrétan hisztirohamot kapott.

- Mike,nyugodj le kérlek. - mondom ezt én,aki azt se tudja perpillanat hogy mit csináljon. Oké,először is rendezzük el az erzéseimet,amiket úgy kené le írni hogy mi a fasz!?.....

- Nyugodjak le? Nyugodjak le!!!? - rivallt rám mérgesen,majd vett egy mély levegőt,és fel ült az ágyon. - Terhes vagyok Jonny. Egy élő mini klónunkat hordozom a hasamba. Ez először is rohadt nagy felelősség. Másodszor pedig doktor úr.. - pillantott a székében ücsörgőre,aki be hozott idő közben egy korsó kávét. - Mennyi idő óta?

- 11 nap.

- Oh jézusom. - temettem a tenyerembe az arcomat,kétségbeesetten megpróbálva elsüllyedni. Még ez is...

- Mi a baj? - Mike-ra pillantottam,aki fel ülve az orvosi ágyban,kváncsian vizslatott.

- Szóval....aznap ittál egy picit...

- Jonny Rossy,képes voltál megerőszakolni!? 

- Te jöttél ki utánam,hogy akarod! - védtem magam automatikusan,tudva,hogy ezzel csak rontok a helyzeten.

- De ez egyébként hogy lehetséges? Fiú volnék,tudtommal. - nézett az orvosra.

- Gondolom megvannak magának is azok a szervek,amiken keresztül oda juthat a sperma,és ki fejlődhet a pici. - válaszolt ránk sem nézve,vadul gépelve valamit,valakinek. Valami Fred,ha jól láttam.

- Oké,ezt fix hogy nem mondjuk el anyának. Ki nyírna mindkettőnket. Csak hogyan magyarázzuk be neki,miért kellett ki mennie?

- Majd azt mondjuk hogy a szexuális életünkről kérdeztek,és azért hánytál sokat,mert szinte minden nap csináltuk. 

- Hülye. - vágta rá mérgesen,majd hirtelen rá jött a sírhatnék. Szemei megteltek könnyekkel,amiket le hajtott fejjel kezdett el törölgetni.

- Héj. - mentem oda hozzá,majd át öleltem. Fejét bele fúrta mellkasomba,és igen,igaza volt. Tényleg hideg az a szar. - Nem lesz semmi baj. Megoldjuk.

- Nem,én tényleg örülök neki. 

- Akkor miért sírsz?

- Nem tudom. - motyogta a pulcsimba,és mégjobban sírni kezdett. Megrökönyödve néztem az orvosra,aki csak amolyan "szokj hozzá" vállrándítással nyugtázta. Na köszönöm szépen.

Végül miután nagyjából lenyugodott,és rendbe szedte magát,ki mentünk el mesélni az anyjának a sajnálatos hírt. Kicsit csúnyán néztt rám annál a résznél,hogy sokat csináltuk,de látszólag megkönnyebbült egy picit. Ha most csúnyán nézett,mi lesz velem ha megtudja az igazat?

- Át mehetek Jonnyékhoz? - kérdezte hirtelen Mike,mikor le parkoltam a házuk előtt.

- Csak ha nekik sem baj,és nem zavarsz. - sóhajtott fel July. Na igen,mostanság többet van nálunk,mint náluk.

Csendben néztük végig,ahogy ki száll,majd be megy a házba. 

- Tehát anyának sem ejtünk erről egy szót sem,oké? - fordultam felé. 

- Mert kinyírna? Anyák támadása....hm,megnézném. - gondolkozott el szórakozottan.

Miután leparkoltam a házunk előtt,gyorsan át szaladtam a másik oldalra,és ki nyitottam neki az ajtót.

- Ehj de udvarias valaki. - biccentett vigyorogva,mire a lábára rúgtam egy adag havat. - Huuu,de vissza fogod még ezt kapni. - húzta össze a szemét mérgesen,és le hajolt hogy gyúrjon egy hógolyót.