A lány, aki megmentette a kalózokat✔

Változás

Csend volt a fogadóban. Mrs. Gruber halkan zokogott a férje vállán, Joanne az asztallapot nézte maga előtt.

– Most mit fogunk csinálni? – kérdezte Randy. – Ki fog vezetni bennünket, ha Ciceró nincs itt?

Mindenki lassan Elsie-re emelte a tekintetét. A lány zavartan hebegett:

– Én? De hát én... Én nem volnék jó vezető...

– Dehogynem. – mondta Joanne. Még mindig keserű volt az arca, de határozott volt. – Az édesanyád is kapitány volt, és sokszor bizonyítottad már nekünk, hogy rád lehet számítani.

– És mindenki azt szeretné, hogy én legyek? – hitetlenkedett a lány.

– Szavazzunk. – javasolta Joanne. – Ki szeretné, hogy Elsie legyen a kapitányunk?

Tizenöt kéz emelkedett a magasba.

– És ki szeretné, hogy ne Elsie vezessen minket?

Egy lélek sem tette fel a kezét.

– És a többiek, akik nincsenek itt? Clara, Ciceró, Jeff és Eugene?

– Ők is egyetértenének velünk. – vágta rá Joanne. – Elsie, legyél a kapitányunk!

Elsie akarata ellenére is halványan elmosolyodott.

– Rendben van.

Pár perc múlva megérkezett Jeff, Eugene és Clara. Ők is örömmel fogadták a hírt, hogy Elsie lesz a kapitány

– Ciceró rendben lesz, de fel kell épülnie. – jelentette Clara. – Én itt maradok vele, bármi lesz, de ti nyugodtan elhajózhattok innen erre a pár hétre, míg Ciceró újra tud járni.

Elsie bólintott.

– Köszönöm, Clara. Egy óra múlva elindulunk innen, és keresünk egy helyet, ahol letelepedhetünk. Most az a legfontosabb, hogy feldolgozhassuk a történteket, és arra itt nem volnánk képesek.

A Szövetség Elsie kérésére összepakolta a holmiját, és kiment a kikötőbe. Ms. Upton adott nekik élelmet az útra és könnyes búcsút vett tőlük. Elsie utoljára megköszönt neki minden segítséget, majd a kezébe nyomott egy kis zacskó pénzt.

– Á, ném kéll éz nékém.... – motyogta zavartan a kocsmárosnő.

– Ms. Upton, ragaszkodom hozzá. Kétlem, hogy Lennox kifizette volna.

– Bizony ném fizététt sémmit se. – mosolygott szomorúan Ms. Upton. – Óstobá fiú...

A Szövetség elindult kelet felé a partvonal mentén. Nyomasztó volt a csend. Elsie a kormánykeréknél állt, az utóbbi hetekben megtanulta irányítani a hajót. Furcsán érezte magát, amiért nem érzett gyászt a szülei iránt. Talán azért, mert fel volt készülve a legrosszabbra, már aznap, mikor elindult a Dukens-kastélyból. Csak James gondolatától szorult össze a szíve. Elárulva érezte magát. Hirtelen minden egyértelmű volt... Lennox tudta, hogy Mr. Rider álmában beszél, és ezért kezdett el hirtelen kedves lenni Elsie-hez, hogy a lány ne gyanakodjon rá. Valójában nem jelentett neki semmit, és ez az ami nagyon csípett.

Az indulás utáni másnap reggel Elsie a korlátnál ácsorgott, és a messzeséget nézte. Próbálta összeszedni a gondolatait, és kiverni a fejéből James Lennoxot, de nehezen ment.

– Elisabeth! – szólította meg Ben a háta mögül. – Hogy van a kezed?

Elsie halványan elmosolyodott. Örült, hogy Ben végül mégsem haragszik rá.