sms │✓

chapter nineteen - behind you

❝ hey, this is a story i hate
and telling it might make me break
but i'll tell it anyway ❞

Másnap reggel Lilo nyöszörgésére keltem.

- Mi az? Baj van? - dörzsöltem meg az arcom.

- Nem, szomjas vagyok. Ó, gyümölcssalátát akarok enni - ült fel izgatottan.

- Honnan veszed, hogy kapsz is? - néztem rá szórakozottan.

- Egy ideig kitudom játszani a "bajom esett, rosszul vagyok" kártyát - kacsintott.

- Látom hamar túllendültél a történteken - jegyeztem meg én is humorosan.

- Nem, amúgy nem. Most csak vicceltem - hajtotta le a fejét.

- Jaj te - öleltem szorosan magamhoz.

Lementünk reggelizni (Lilynek segítség kellett mert nem tudott rendesen a lábára állni).Evés közben megemlítettem Annek, hogy szeretnénk majd valamikor a közeljövőben, mondjuk holnap gyümölcssalátát enni. Rábólintott.

Egyszercsak a telefonom kezdett el ordítani és a képernyőn egy ismeretlen szám villogott.

- Ez ki? - nyújtottam magasra a telefonom, hogy mindenki figyeljen majd az asztal közepére tettem.

- Apollo - szólalt meg Andrew.

- Honnan veszed? - kerekedett el a szemem.

- Mi? Mármint a tévében - rázta meg a fejét, amolyan "nők" stílusban.

- Apollo az - szóltalt meg Milan.

- Nagyon vicces, a tévében? - néztem rá unottan. Az ismeretlen feladta és letette.

- Minnie, nem viccelek én adtam meg Apollonak a számod - fújta ki a levegőjét.

- Mit csináltál? Miért? - emeltem fel a hangom.

- Mert kérte? - kérdezett vissza.

- Mi van? - teljesen elveszítettem a fonalat.

- Apollo elkérte a számod, azt mondta azért, hogy tudjatok beszélni a Lilys úgy miatt. De a nyakamat teszem rá, hogy mást is akar - tárta szét a karját.

- Fú oké, visszahívom - húztam el a szám.

- Komoly vagy. Mostmár nem csak a szupersztárok hanem a szexistenek is buknak rád - röhögött fel Lilo a szendvicse mögül, mire én egy gyilkos pillantást vetettem rá.

- Nagyon örülök, de most nincs időm ilyenekkel foglalkozni - ráztam a fejem.

- Hát te hülye vagy - jelentette ki Lily.

- Csönd, felhívom Apollot - intettem le mindenkit, bár valójában semmi kedvem nem volt beszélni az űrjáróval. A fiú hamarabb felvette, mint gondoltam. Ezek szerint a holdon jó a térerő... - Szia Apollo! Bocs, hogy nem vettem fel. A bátyám nem említette, hogy megadta neked a számom - mosolyogtam rá gúnyosan Milanra.

- Minnie! Szia... Semmi baj. Hogy van Lily? - tért a lényegre, mire kissé elszomorodtam. Dehogy akar tőlem mást, csak látja, hogy értelmesebb vagyok a bátyámnál ezért akar velem Lilyről beszélni. Hogy gondolkodhatok ilyeneken, miközben Lils rosszul van. Ajj Apollo közelében mindig megfeledkezem Lilyről... 

- Látszólag jól van. Akarsz vele beszélni? - tettem fel a kérdést és próbáltam ignorálni a szívem körüli sajgó fájdalmat. 

- Ó, igen, ha megoldható - akkor ott egy kis darab letörött a szívemből. Neki se kellek. Nem kellek én senkinek.