sms │✓

chapter six - hope

❝ and i was like baby baby baby ohh ❞

Bár Hanuman nem szenvedett súlyos sérüléseket mégis kellett a remény. A remény, hogy minden rendben jön, és az elveszített iratok, telefon, táska előkerül. Lily és Hanuman megfogadták, hogy soha többet nem isznak. Sok érték veszett el mialatt ők illuminált állapotban voltak. Már beszéltünk a kocsma tulajdonossal ő pedig átkutatta az egész helyet de nem talált semmit. Ezek után mindenki azt gondolhatja, hogy a barátnőm és az indiai kapcsolata megromlott, de pont az ellenkezője történt. Sokkal jobban összemelegedtek.

- Sziasztok! - léptem a világos helyiségbe és nyitottam egy ablakot, mivel a két kis szerelmes elégé felmelegítette a teret. - Voltunk a kocsmába, újra, de még mindig semmi - sóhajtottam fáradtan, de úgy látszott ez a kettőt nem igazán érdekli összebújva néztek valami filmet a Lils gépen és közben nagyokat nevettek. - Helló? - csapkodtam előttük, mintha nem is látnának. Ezek teljesen hülyék. Hülye szerelmesek. Utálom a szerelmet, én csak kisbabákba vagyok szerelmes. Az összes kisbabába.

Ahogy távoztam a kórházból, ahol egyébként Hanumant a, mint kiderült, törött térde miatt tartottak bent, természetesen azonnal dolgozni mentem Hope-hoz.

- Minnie - csillogó szemekkel nézett rám. -, hiányoztál - gurult hozzám a kis tolószékében és kezeit feltéve kérezkedett a karjaimba. - Merre jártál? - tette a fejét a vállamra. Világosszőke göndör fürtjei csiklandozták az arcom.

- Segíteni kellett a barátaimnak, de siettem ahogy tudtam - simogattam az arcát. 

- 6 éve várlak, azt se tudtam melyik északi-sarkon jársz - sopánkodott az ölemben. Hangosan felnevettem. A gyerekek a sok hülyeségükkel annyira édesek. Ebben az esetben a 6 év 2 nap volt, az északi-sark pedig a város másik végében lévő kórház. 

- De már itt vagyok - csíptem meg a kis orrát.

- Igen, ennek nagyon örülök - bújt hozzám. 

Imádom. Néha elgondolkozom, hogyha Hope nincs talán már rég öngyilkos lettem volna. Nem tudom mi járhat, és mi járt Hope fejében amikor velem találkozott, de úgy érzem, hogyha én nem lettem volna ő is hamar feladta volna. Hope lett számomra a drog. Sose gondoltam volna, hogy tudok így ragaszkodni egy emberhez. Bár sokak rosszra gondolhatnak, még mindig nem vagyok pedofil... Tehát Hope-pal "szerelmesek" vagyunk egymásba, hatalmas idézőjelben. 

- Sarah néni beszélt valami fiúval telefonon délután - kezdett bele a csevegésbe -, idefog jönni holnap valami srác aki elvileg nagyon jól néz ki - igazgatta a haját - szóval, um, nagyon várom - vigyorodott el.

- Biztos tetszni fogsz neki - simogattam a kezét, miközben bekapcsoltam a tv-n a Binget. Ahogy elindult a főcímdal azonnal 6 gyerek gyült körénk és boldogan nézték a mesefilmet. Letettem Hope-ot az ölemből és a többiek közé ültettem, majd végig nézve a kisebb tömegen Madeline göndör fürtjeire tévedt a tekintettem és azt kezdtem el befonni.

Nem sokszor tettem ilyet de úgy gondoltam ma bent alszom a gyerekekkel a kórházban. Sokat játszottunk, párnacsatáztunk, persze csak óvatosan, és vagy elolvastam nekik 20 mesét mire mindegyikük kifeküdt.

- Minnie - suttogta a rosszcsont Hope, akit az este folyamán hetedjére próbáltam elaltatni. Nem értem, máshol már iskolába járna itt meg még nekem kell altatni. Na nem mintha mérges lettem volna rá, sose tudnék egyik gyerekre se hosszútávon haragudni. - Annyira akarom már látni azt a fickót. Ó, én szerelmes vagyok öregem - vágta a fejét erősen a párnába. Nagyon sok önuralom kellett ahhoz, hogy ne vihogjak fel hangosan Hope viselkedése miatt. 

- Jól van, próbálj aludni - fojtottam el a nevetésem.

- Aj, oké, megpróbálok - morgott.

Másnap bár srác érkezett csak nem éppen az akit vártunk. Hope valóban tetszett neki és játszott is a kislánnyal, de közben igazán más felé kacsingatott. Nem azért mert valami volt a szemében...