sms │✓

chapter ten - cry

❝ but boy x across the street, oh, he was one of a kind made her fall in love with only just a look in her eyes ❞

Josh pontosan érkezett. 4.15-re már a kórház hátsóbejáratánál volt. 

- Jó napot, kisasszony - pattant ki a kocsijából ahogy meglátott. - Segíthetek? - kérdezte és a babarózsaszín kézitáskámért nyúlt.

- Kösz, asszem elbírom egyedül is - vontam fel zavarodottan az egyik szemöldököm.

- Ja jó - vigyorgott. - Akkor beszállás - nyitotta ki nekem az autó ajtaját.

- Köszönöm - huppantam le talán kicsit nagy lendülettel, mert a melleim saját életet kezdtek, ezt mind a fiú láttára. Josh a jelenetet végig nézve zavartan ült be mellém.

- És, szóval - hebegte, még mindig kissé sokkosan. - Milyen napod volt? - tért vissza.

- Jó - mosolyodtam el - Egész nap Hope-pal, Madeline-nal és Jamie-vel játszottam - vigyorogtam, ahogy visszaemlékeztem a délutánra.

- Nézd meg, valaki ki dolgozza a belét munka közben ez meg játszik - puffogott mosolyogva.

- Hát, ezt dobta a gép - nevettem fel. - Neked, hogy telt a napod? - érdeklődtem én is.

- Elment, dolgoztam - válaszolt szűkszavúan.

- Mit dolgozol? - kíváncsiskodtam tovább, pedig jól tudtam, hogy milyen szakmát űz.

- Énekes vagyok - pillantott rám.

- Aha, Joshua Jordan? - vettem elő a telefonom, majd a kamuzásom megfűszerezve hozzátettem. - Nem hallottam még róla - folytottam el a vigyorom, Joshua egy hitetlen nevetést engedett el mellettem. Nem mertem megkérdezni a paprazzikat, de utólag nem voltak.

- Hagyd abba a kamuzást - Mi? Ezt hogy csinálta?! Rosszalóan pillantott rám. - Lehet rossz választás voltál, nem szeretem a hazudós embereket - rázta a fejét elfojtva a nevezését.

- Nem kamuzok - próbáltam a lehető legmeggyőzőbben nézni rá, és úgy látszott hatásos volt mivel Josh vállat rántott és nem firtatta tovább a témát. Komolyan azt mondta, hogy rossz választás voltam? Ekkora egy seggfejet. Persze tudom, hogy viccelt.

Joshuát a plázába irányítottam, mivel nap közben rájöttem, hogy nem ártana pár új göncöt venni magamnak.

- Hölgyem - pattant ki az autóból Josh, és kinyitotta nekem az ajtót.

- Köszönöm - mosolyogtam rá. - Egyébként mióta vagy ekkora úriember? - húztam az agyát.

- Hm, nem is tudom, talán azóta amióta ismerlek - kacsintott rám.

- Ajj, hagyjál - vörösödtem el.

- Szóval, Minnieboo merre megyünk? - engedett előre a bejáratnál.

- Hát először ruhaboltba - vigyorogtam rá.

- De jó, elbúcsúzhatok 150 dollártól (55.327,5 forint kb. írói.szerk) - fogta meg drámaian a fejét.

- Lesz az több is - nevettem fel gonoszan.

- Milyen ruhákat szeretnél? - nézelődött a plázában. 

- Drágákat - nevettem fel jóízűen.

- Hülye - nézett rám mosolyogva.

- Amúgy nem tudom, lazákat meg pár kényelmesebbet is - gondolkoztam.

- Oké, és majd megmutatod őket? - vigyorgott rám csillogó szemekkel.

- A csinosakat igen - hagytam rá.

- Ez az! - mosolygott mámorosan.

- Ez milyen? - illegettem magam Josh előtt, és a táskám ami az outfit része volt ledobtam mellé, mutatványként.

- Szexi - mért végig.

- Ew akkor nem kell - fintorogtam.

- Nem, Minnie - szólt gyorsan. - Gyönyörűen áll - engedet el egy apró mosolyt. Vigyorogva bólintottam majd ahogy visszamentem a fülkébe és behúztam a függönyt a tükörbe nézve némán kezdtem el visítozni. - Hé, bejöhetek? - kérdezte Josh, de én annyira a sokk hatása alatt voltam, hogy automatikusan igennel feleltem. - Ezt kint hagytad, gondoltam - kezdte de aztán rámnézett. Baszki. A ruha pántjait már levettem, így az anyag lazán esett le a melltartóm alá. - Azta kurva - nyögte ki amikor nagy nehezen a szemembe nézett. Így is elég közelebb volt de amit ezután tett az ájulásközeli állapotba küldött engem.

Hirtelen lökött neki a tükörnek és mögöttünk behúzva a függönyt(ami a lendülettől majdnem leszakadt), nekem esett. A nyakamon haladt végig egészen a melleimig amiket gondosan végig csókolt. Ellenkezni akartam de az agyam teljesen leblokkolt. Josh összevissza fogdosott, majd akkor kattantam amikor a keze az alhasamon indult lejjebb.

- Joshua - löktem el magamtól erősen, és kikerekedett szemekkel néztem rá. - Mit művelsz? Jézusom - igazítottam meg a félrecsúszott melltartom.

- Minnie, én - hebegte. -, beengedtél azt hittem szabad és - makogott.

- Menj ki, felöltözöm - küldtem ki, majd ahogy végeztem szó nélkül mentem el mellette.

- Minnie - szólt utánam, de nem foglalkoztam vele. 

- Beszélnünk kell - hívtam a könnyeimmel küszködve Lilot, akivel az utóbbi időben nem nagyon beszéltünk. Neki ott volt Ahmed nekem meg Josh...

- Nagy a baj? - kérdezte aggódva.

- Eléggé - nyeltem egy nagyot.

- Érted megyek. Hol vagy? - hallottam ahogy a cuccait kapkodja. - Majd jövök, ne, hallod hagyjál - suttogta idegesen valakinek.

- Itt vagyok a pláza mögött - halkan beszéltem, attól féltem, hogy Josh megtalál. Nem mintha bántana, de rettegtem. Utólag tiszta a sztori de akkor teljesen homályos volt. Miért csinálta ezt? Soha senki se tett velem ilyet. Mivan ha nem kapcsolok? Te jó ég, lehet ott dönget meg az öltözőben. Vagy nem tenne ilyet? Hisz normális gyerek. Soha egy balhéja se volt senkivel.

Hirtelen egy erős kezet éreztem meg a karomon.

- Minnie - lihegte... Joshua meglepi :) - Ezt ott hagytad - nyújtotta felém a táskám. Még jó, hogy a telefonom a farzsebemben volt.

- Köszönöm - vettem el rá se nézve.

- Figyelj - kezdte.

- Nem akarok - fordítottam el a fejem, de az állam alá nyúlt. Elborult az agyam.

- Hányszor mondtam, hogy vedd le a mocskos kezed rólam, ne érj hozzám - kiáltottam idegesen, és a könnyeim megeredtek.

- Miért nem? Velem van bajod, Minnie? Kérlek válaszolj - suttogta könyörögve.

Ekkor megérkezett a fuvarom, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a területet.

Egy dolog jutott eszembe: Nem vásároltam be :(