sms │✓

chapter eleven - i know you

❝ i see us in black and white 
crystal clear on a star lit night ❞

- Mi történt? - próbálkozott Lils aki mellettem ült a saját kocsijában. Mázlista már van jogsija. Egy ideig még szólongatott, de végül megunta és türelmesen várta még abbahagyom a bőgést.

- Szóval - nyeltem egy nagyot. - Elmentünk ruhát venni, vagy hát igazából bevásárolni mentünk csak, na mindegy lényegtelen - elmondtam mindent szóról-szóra Lilynek aki érdeklődve hallgatot és közben az útra is koncentrált.

- Huh - fújta ki az eddig, az izgalomtól, beragadt levegőt. - Komoly vagy - biccentett. - De Minnie nem csinálhatod ezt egész életedben. Igaz, durva volt meg hirtelen, de elvesztette a fejét. Fiú... Negyven évesen se fogod hagyni, hogy bárki hozzád érjen? - pillantott rám egy pillanatra, miközben befarolt a háza elé. - Mert gonodolom innen fúj a szél - nézett rám, újra sokat tudóan.

- Igen, eltaláltad. De annyira rossz és éreztem, hogy a sebeket lassan feltépi az érintéseivel - töröltem le a könnyeimet.

- Mer'? A szüleid tapiztak? - vágott hülye arcot.

- Nem te hülye - fakadtam ki. - Apa mindig az állam alá nyúlt amikor valamit kérdezett tőlem és nem figyeltem, mindig éreztem az érdes ujjait, és azóta utálom ha hozzám érnek. De nem bírja felfogni, mindig fogdos. Nekem ez túl gyors, sose volt még kapcsolatom, úgyis tudod. - szipogtam. 

- Nem tudom, elkéne neki mondanod ezt de tényleg, még csak most ismerted meg, személyesen - tette hozá gyorsan.

- Aranyos fiú, megbízok benne csak tudod, hogy neked is fél évbe telt mire elmeséltem - húztam el a szám.

- Tudom mit csinálj - kiáltott fel. - Először is, menjünk be, aztán a többit mondom - nyitotta ki a kocsi ajtaját. - Szóval - túrt a hajába. - Mond meg neki, hogy nem akarsz még randizni, de - kezdte de közbe vágtam.

- Ezt már megbeszéltem vele - nyafogtam.

- Akkor nem tudom - tárta szét a karját.

- Mindenképpen beszéljétek meg - hallottam meg egy mély hangot mögüllem.

- Ahmed - jött automatikusan. - Baszki, bocs Hanuman - röhögtem fel, a fiú csak álmosan legyintett, majd jobban megfigyeltem és ekkor tűnt fel, hogy csupán egy boxerban ül a konyhaszigetnél. Lilora pillantottam akin egy egyszerű fekete póló és egy sort volt. - Ó, én megzavartam valamit? - raktam össze a képet. 

- Dehogyis - mosolygott kedvesen Lils.

- Milyen volt a kórházban? - pillantottam mosolyogva Hanumanra és próbáltam oldani a feszültséget.

- Jó volt, jó volt, mert egy fontos személy végig ott volt velem - mosolygott rá Lilora.

- Aw - olvadtam el. - Asszem megyek - mosolyogtam a szerelmespár láttán.

- Minnie, maradj nyugodtan - pillantott rám kedvesen Lilo.

- Nem, megyek aludni akarok - meg beszélni Joshuával, de ezt nem mondtam hangosan.

- Hát jó - bigyesztette le az alsó ajkát a barátnőm. - Hazavigyelek? - kezdett el készülődni.

- Nem kell, egyedül is haza találok - nevettem fel.

- De már késő van - nézett ki az ablakon Hanuman.

- Tényleg megoldom - nyugtattam az aggódó házaspárt.

- Josh? - szóltam bele félve a telefonba.

- Minnie, Úristen Minnieboo annyira féltem azt hittem elveszítelek - kiáltotta a vonal másik végén Joshua.

- Holnap nem dolgozom, tudnánk találkozni? - harapdáltam az alsó ajkam.

- Ne! Nekem holnap nem jó, vagy hát számodra mindig van időm, de ez most elég fontos és... - hadarta, viszont én lemaradtam annál a résznél, hogy számomra mindig van ideje. - Mindegy,  szóval akkor az jó neked? - fújta ki a levegőjét.

- Mi? Bocs, nem figyeltem - nevettem fel halkan.

- Az jó lenne neked, bár tudom, hogy kezd késő lenni, de ha most érted mennék és valahova elmennénk, én tudom hova, de titok - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Öhm, pillanat, megkérdezem anyáékat - letettem a telefont, majd idegesen lépkedtem a nappali felé. 

- Minnie! - kiáltott fel boldogan Ann, ahogy meglátott. - Minden oké? Nem vagy éhes? - rohamozott a kérdéseivel.

- Igen minden oké, nem, nem vagyok éhes. Elszeretnék menni egy barátommal sétálni - nyögtem ki gyorsan.

- Ilyenkor? - pillantott fel a spagettijéből Andrew rosszalóan.

- Jó étvágyat! - vigyorogtam rá angyalian.

- Mins, Mins nem tetszik ez nekem - rázta a fejét.

- Légyszi - könyörögtem. - Soha többé nem kérek semmit - vetettem be a bociszemimet.

- Amúgy se kérsz soha semmit, ez az első, hogy valamiért könyörögsz. Biztos fontos lehet, jól van menj - lágyult meg Addy. 

- Köszönöm, Úristen nagyon köszönöm - kiáltottam boldogan és a szobámba rohanva, gyorsan felvettem valami kényelmes, csinos, és meleg ruhát. Nehéz volt, de sikerült így végül egy laza babarózsaszín pulcsi, -és egy sötétkék farmer mellett döntöttem. 

- Remélem jöhetsz mert már bent ülök a kocsimban - szólt bele Joshua köszönés nélkül.

- Igen jöhetek, leírom a címet - mosolyogtam megállás nélkül.

- Szóval - kezdtem.

- Ha megkérdezed hova megyünk kirakrak - figyelmeztett Josh.

- Jól van, nyugi Jordella - röhögtem fel. 

- Igen? - vonta fel játékosan a szemöldökét. - Igen, Mickey? - nyúlt át hozzám és belecsípett az oldalamba, amit én egy nevetőgörcsös visítással reagáltam le. 

Egy hegyoldalon kezdtünk el felmenni, mire én görcsösen szorítottam az első dologba ami a kezem ügyébe került. Josh keze. Erősen szorítottam össze a szemem miközben a körmöm akaratlanul mélyítettem egyre jobban a fiú bőrébe. 

- Minnie? - nézett rám ijedten Joshua.

- Az utat figyeld te idióta! - kiáltottam rá idegesen. Josh csöndben vezetett tovább miközben továbbra is hagyta, hogy a fekete kapucnis pulcsiba bújtatott kezét szorítsam.

- A kurva életbe! - kiáltott fel hirtelen, pont akkor amikor felértünk a hegy tetejére. - Tudom kivagy - csapott idegesen a kormányra. - Bazdmeg, Minnieboo én annyira hülye vagyok, te jó ég - dörzsölte meg az arcát erősen. - Minnie Mooner, Milan Mooner húga, Mary és Mickey Mooner milliomosok lánya - nézett rám.

- Ühüm - mosolyogtam rá fáradtan.

- Ó Jézus, ez eddig miért nem esett le nekem? - tette fel a költői kérdést.

- Hát ha már itt tartunk, én is tudom ki vagy - bazsalyogtam rá. Megforgatta a szemét.

- Tudom, hogy tudod, már az első perctől tudtam - ajándékozott meg egy tetetett gúnyos mosollyal.

- Gondoltam - kuncogtam fel.

Időközben Josh kivett egy nagy pokrocót és kiterítette a hegy tetején.

- Csücs - paskolta meg a mellette lévő helyet.