sms │✓

chapter nine - talk with you

❝  i want to kiss you like the first time
hold you like it's not goodbye ❞

Végül abban egyeztünk meg, hogy holnap munka után értem jön. Ettől függetlenül reggel is találkoztam vele.

- Jó reggelt - léptem be a kávémat szorongatva a munkahelyemre.

- Neked is - integetett álmosan Chelsea aki éjszakai műszakos volt.

- Valami Joshua fog mindjárt ide jönni - sétált oda hozzám. - Ó, ezt nekem hoztad milyen aranyos vagy - mosolygott majd egy egyszerű mozdulattal kikapta a kezemből a kávét. Én pedig a sokktol reagálni se tudtam. Joshua ide jön. Úristen. Miért nem engem hívott? Jézusom, elfogok ájulni.

- Jól nézek ki? - igazgattam a hajam figyelmen kivül hagyva, hogy Chelsea az üvegajtón kifelé bámul.

- Mindig, édesem - halottam meg Josh reggeli hangját. Ki rázott a hideg. - Gyere, gyere - terelgette maga előtt az öcsét. - Hoztam neki ruhát, meg kaját is. Nem tudom, hogy itt kap-e.

- Biztosítunk neki ételt, mit hoztál neki? - húztam le a sporttáska cipzárját és mivel az még mindig Joshua kezében volt így a modulatsor közben a kezünk összeért. Éreztem, hogy fülig elvörösödök, de próbáltam nem foglalkozni vele.

- JayJay - lépett mellé félénken az öccse és meghúzogatta a bátyja ruháját.

- Mi az, Franklator - borzolta össze a haját Josh, én pedig a becenév hallatán halkan felnevettem. - Mi van? Vicces az öcsém beceneve, Mrs. Minnie Egér? - húzta fel játékosan a szemöldökét Joshua.

- Bocsánat - kuncogtam. Josh bújtatott mosollyal forgatta meg a szemét. Közben én továbbra is a táskát nézegettem, és feltűnően egyre többet értem Joshua kezéhez.

- Minnie, átvizsgáltad már a táskát, és megbizonyosottál arról, hogy nem gépfegyvert hoztam vagy még akarod egy kicsit simogatni a kezem, mert persze nem baj, de fel kell készülnöm az esti randinkra, tudod óvszer, meg hasonlók - oltott be másodpercek alatt.

- Samantha ugye ezt nem gondoltad komolyan? - sietett el melletünk, mint mindig, most is felpörögve Samy, aki engem idézet, tegnapról.

- Csönd - néztem mérgesen mind kettőjükre. - Te menj csinálja reggelit a kicsiknek, te meg ne beszélj zöldségeket, főleg ne a gyerekek előtt - Samantha és Josh összenézett, majd kitört belőlük a röhögés.

- Nem beszélek zöldségeket, Minnie - törölgette a szemét Joshua.

- Na jó - fújtam ki a levegőm, és már mondtam volna tovább, de hirtelen Josh ragadta meg a kezem és elkezdett az üvegajtó felé húzni. - Mit csinálsz? Engedj el - csaptam a kezére.

- Beszélni akarok veled - állt meg az egyik lépcsőfokon amikor kiértünk.

A nap pont az épület mögül kelt fel, és mivel egy fokkal feljebb voltam mint Josh ezért ő hunyorogva nézett fel rám.

- Gyere le - ragadta meg újra a kezem, és lerántott csakhogy a lendülettől majd nem előre estem és a taknyolást a derekamat ölelő karjai akadályozták meg.

- Ne tapizz már - hámoztam le a karjait a derekamról.

- Én ne tapizzalak? - röhögött fel. - Te túrkáltál úgy a táskában, hogy megállás nélkül a kezemet simogattad de mindegy is - pufogott.

- Ezt az egyet tudod felhozni - jegyeztem meg idegesen.

- Meg volt az a másik - kezdte volna de eréjesen közbe vágtam.

- Hagyjál békén a hülyeségeiddel - akadtam ki, és közben észre se vettem, hogy konkrétan az arcába magyarázok. Mind a ketten egyszerre realizáltuk, Josh pedig azonnal az ajkaimra nézett.

- Annyira meg akarlak csókolni - nyálazta be az ajkait és lopva a szemembe nézett.

- Hülye vagy - löktem el magamtól. Nem vagyok normális... - Mit akartál annyira mondani? - tereltem gyorsan a témát.

- Ja csak annyit - köhintett. -, hogy reggel hívtalak és nem vetted fel - nevetett fel.

- Fhu, jó - legyintettem le. - És ezért jöttél ide? - ráncoltam a homlokom.

- Nem, hoztam az öcsém - magyarázta.

- Ja, tényleg, igen - köhintettem a fiú pedig zavarodottan nézte az arcom.

- Miért nem vetted fel a telefont, Minnie - nyúlt az állam alá. Fúj de utálom amikor valaki ezt csinálja, hevesen rántottam el a fejem. - Minnie, mi bajod? - próbálkozott újra, de hátrébb léptem.

- Semmi, azért nem vettem fel, mert nem láttam - rántottam meg a vállam és a szemébe néztem. - És ne fogdoss - nyeltem egy nagyot.

- Miért, Minnie én - kezdte nekem pedig a szívem a torkomba ugrott. -, én sajnálom - harapott az alsó ajkába. - Hé, adhatok neked egy ölelést? - nézett mélyen a szemembe.

- Ühüm - mosolyodtam el, majd hagytam, hogy szorosan magához vonjon. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy ölelés közben bele puszil a hajamba, de akkor nem zavart.

- Mikor végzel? - lépett egyet hátrébb.

- 4-kor. Utána elszeretnék menni vásárolni, anya megkért - sose hívtam Antoinette-t az anyukámnak most viszont automatikuson jött, hisz reggel tényleg megkért, hogyha van kedvem vásároljak be.

- Jövök veled - vágta rá. - Vagy, na, csak ha szeretnéd sőt tudod mit felejsd el - rázta meg a fejét.

- Hé - kuncogtam fel. -, szeretném ha velem jönnél vásárolni - mosolyogtam rá. - Úgy sincs pénzem - nevettem fel.

- Hülye - nevetett fel ő is. - Jó akkor jövök - harapdálta az alsó ajkát elgondolkozva -, 4.15-re jöjjek érted? - érdeklődött azzal a bugyi lecsúsztató mosolyával.

- Ühüm, az úgy jó lesz - bólogattam.

- Hát jó akkor - kezdett búcsúzkodni.

- 4.15-kor tali - intettem, miközben már a lépcsőn siettem fel.

- Minnie! - kiáltott utánam.

- Igen? - ugrott a szívem a torkomba ugrott.

- Te nekem tegnap este azt mondtad, hogy 8-ig dolgozol - húzta fel játékosan a szemöldökét. Basszus azt hittem elfelejtette.

- Öhm, valóban... Azóta sikerült megoldani, hogy valaki más jöjjön helyettem - kamuztam tovább.

Josh hirtelen megindult felém én pedig izgatottan vártam, hogy mit csinál ha elém ér.

- Te Minnie - kezdte vigyorogva. -, hazudni nem szép dolog - nézett le rám. Hatalmasat nyeltem miközben a tekintetem akaratlanul csúszott a szeméről a szájára. - Sok esetben büntetés jár érte - hajolt a fülemhez és abba suttogta bele a szavakat. Majd végig nézett a döbbent arcomon és vigyorogva lesietett a lépcsőn. - Akkor 4.15-kor tali - intett majd bepattant a kocsijába és elhúzott.