sms │✓

chapter five - date with you

❝ look what you made me do ❞

Lily és Hanuman elég jól álltak egymással. Hanuman amikor Lilyvel volt amúgy is állt, khm. Olyan szinten elmélyült a kapcsolatuk, hogy végül Harsad úr randira hívta a barátnőmet. Lily persze majd kiugrott a bőréből. 4 ismétlem 4 órát voltam vele boltban mire végre kiválasztotta a tökéletes ruhát magának. Azt hittem, hogy ennyi dolgom volt velük és mondjuk a randira már nem kell elmennem, tévedtem...

- Minerva! - kiáltott rám már sokadjára Lils. - Légyszíves gyere már el, hozz valami pasit. Azt az izét, azt az izmosat a kávézóból, tudod amelyik mindig figyel téged. - próbálkozott.

- Mich-et, aki majdnem lekapta a bátyám? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Nem az, az a másik, mondom, hogy izmos - forgatta a szemét.

- James! - jutott eszembe. - Nem is rossz ötlet - gondolkoztam, Lilo csillogó szemekkel figyelt engem. -, de nem is tudom. Szegényt nem akarom megbántani mert sokat nem akarok tőle - harapdáltam a szám szélét.

- Elmész a csúdába - csattant fel Lily.

- Lilo tudod, hogy nem tudok kit vinni, és nem akarok ott lenni a randidon, mi vagyok én utánfutó? - fújtam ki a levegőt. - Egyébként a többi randidra se mentem el, erre minek jöjjek?

- A többieket mind ismertem, meg azok nem is voltak olyan komolyak - rágta a szája belsejét.

- Na ne mond nekem, hogy Jonathan nem volt komoly - vigyorogtam sokat tudóan.

- Te hallod Minerva álljál le. Mondtam már párszor, hogy nem feküdtem le Jonnyval - vörösödött el.

- Aw még mindig Jonnynak hívod - néztem rá aranyos mosollyal.

- Megöllek - forgatta a szemét.

- Oké, kezdheted is - mosolyogtam rá "depressziósan".

- Kussoljá', ha már nem jössz - morgott és belebújt a ruhába amit a 4 órás plázás út után választott.

- Egyébként Hope-ra kell vigyáznom. - Dobtam be egy szerintem jó indokot, más kérdés, hogy Lilyt nem hatotta meg. Mindegy.

- Nem érdekel Hope - fakkadt ki -, az a hülye sokkal fontosabb neked, mint én - nyafogott.

- Hope nem hülye, nem tehet róla, hogy nincs szíved és nem érzed szerencsétlen gyerek gondjainak a számát - ültem fel az ágyában. A hangom nyugodt volt, de képes lettem volna megtépni Lilyt... Jó talán nem.

- Bocs, tényleg durva voltam - nézett rám bűnbánóan.

- Semmi - legyintettem sóhajtva.

- Csak tudod - a tipikus kezdés miatt egymásra néztünk majd kitört belőlünk a nevetés. Lils odajött hozzám és az ölembe hajtotta a fejét -, megszoktam, hogy régen mindig én voltam neked az első és most meg van Hope. De tisztában vagyok vele, hogy neki sokkal több szüksége van rád mint az én elkényeztetett egészséges seggemnek - nézett fel rám a mondandója végén.

- Ahj, annyira sajnálom, de tudod, hogy babaszexuális vagyok - nevettem fel.

- Ja de még mennyire, de ez olyan jó - mosolygott fel rám -, nem értem miért nem terjeszted magadról, már egy csomó pasid lenne, biztos sok srácnak bejön az ilyen - gondolkozott.

- Nem érdekel, nem akarok pasit, elegem van a pasikból - forgattam a szemem.

- Teréz Anya - oltott be.

- Kapd be, úgyis minden este azt csinálod - oltottam vissza, persze egy szót se gondoltam komolyan.

- Onnan tudod, hogy te is ott vagy mellettem és ugyan azt teszed - folytatta a "csatánkat".

[!! ::✧ 📞 ˚.◞]

Szokás szerint az ölembe ültettem Hope-ot és a haját fontam, Ő pedig mint mindig most is egy Barbie babával játszott. A telefonom az állatos asztalon pihent melletünk és rezgőre volt állítva Lilo miatt. Gondoltam majd valami kis üzit dob, hogy minden rendben, de hát Lilyről beszélünk.

Lily Nills gyönyörű külsejével és aranyos mosolyával együtt jár, egy jó nagy adag dráma, egy kancsó szórakozás és egy kicsi bajkeverés is. Szóval nem lepődtem meg amikor a kis üzenet helyett bejövő FaceTime-ot kellett fogadnom.

- Beszarsz - ordította a vonal másik végén a barátnőm. A méregdrága ruhának a fele eltűnt... Azt hiszem le volt tépve róla... Nem akarom tudni mit történt. - Ez az állatt nem mondta nekem, hogy kocsmába jövünk. Összeverekedett valami passassal nézd - vihogta. Ez hülye, leitatták. Ismerem annyira, hogy tudjam magától sose inna ennyit. Bár pixelesen de kitudtam venni, hogy Hanumant láttam akinek az orrából folyt a vér, és nem úgy látszott mint aki magánál van. Ezek hülyék, Jézusom, segítség kell nekik. Szó nélkül tettem le a telefont, bár nem tudtam melyik kocsmába vannak. Ekkor Lils elkezdett szelfikkel spammelni amikből kitudtam venni, hogy a Snoopy Doopy kocsmában vannak. Szóltam az egyik koleganőmnek majd azonnal Lilo és a haldokló leendő férje segítségére siettem.

[!! ::✧ 📞 ˚.◞]

- Soha többet nem iszom - ült mellettem a váróban Lily, kissé sokkosan.

- Semmi baj, a doki azt mondta, hogy rendben lesz - simogattam meg a karját.

- Ezt mikor mondta? - húzta össze a szemöldökét.

- Amikor hányni voltál - nevettem fel halkan.

- Ja - fújta ki a levegőt.

- Csak a kezét törte el, meg betört az orra, meg elájult de amúgy jól van - vigyorogtam like-ot mutatva a meggyötört barátnőmre.

- Az anyja kifog nyírni engem - fogta a fejét.

- Aye! - Sóhajtott egy nő aki egy nagy bevásárlótáskát cippelt a mellkasára pedig, egy kíváncsian nézelődő csecsemő volt kötve.

- Ne visíts! - szólt rám gyorsan Lily amikor meglátta a kisbabát.

A hölgy melletünk elhaladva az ajtó elé lépett ami mögött Hanuman tartozkodott. Ekkor felismertem, Hanuman anyja volt.

- Jó estét! - köszöntem neki kedvesen. - Hanuman van bent, még nem szabad bemenni, vizsgálják - segítettem ki a tanácstalan nőt.

- Köszönöm szépen! Tara Sandhya - mutatkozott be.

- Minnie Mooner - mosolyogtam kedvesen, tekintettem akaratlanul a kisbabára siklott.

- Ó, Ő itt Jaya Anil - simogatta meg a fiú fejét.

- Honnan ismered a fiam? - érdeklődött kedvesen.

- Hosszú történet, nem ül le mellénk - túrtam mosolyogva a hajamba.

Elmeséltem mindent Hanuman anyukájának és a hölgy Lilyvel is megismerkedett, bár a lány próbált szökni.

- Nagyon kedves tőletek, hogy itt maradtatok de most már átveszem a fiam, szerintem - simított végig Lils karján.

- Mi lesz a kisbabával? - érdeklődtem.

- Nagy fiú már, túl éli az orrtörését - legyintett Tara mosolyogva.

- Nem, én Jayara értettem - ráztam meg a fejem gyorsan.

- Ja, aye bocsánat - nevetett fel. - Meg lesz, úgyis alszik - simogatta meg a kisfiú ökölbe szorított kezét.

- Rendben, akkor szerintem én megyek - pillantottam a barátnőmre.

- Én maradok, megvárom még a doki kijön - mosolygott fáradtan.

- Oké ha bármi kell hívj - öleltem meg Lilot. Tarara rámosolyogtam Jaya kis kezét pedig megsimogattam, majd fáradtan hívtam egy taxit. Biztonságosabbnak éreztem, mint egy éjszakai buszt, mondjuk nem tudom miért.

Otthon aztán, mivel biztonságban hazaértem, lefürödtem és Antoinette-nek röviden összefoglalva a napom teljesen kiütve döltem az ágyba.