sms │✓

chapter seventeen - what happened to you?!

- Hallottam valami Joshuáról - kezdett puhatolozni, mire én elmosolyodtam. 

- Az lehetséges - nevettem halkan.

- És mit lehet tudni erről a Joshuáról? - vigyorgott.

- Együtt voltam vele, hosszú történet. Most újra beszélgetünk, de nem szeretnék újra összejönni vele - szögeztem le. - Ja, és Joshua Jordennek hívják - tettem hozzá mellékesen, mire Paris majdnem nyomott egy satu féket.

- Fasza - vigyorgott parán. - Többet nem is akarsz róla mondani? - érdeklődött kiváncsian.

- Nem igazán, össze akarom szedni magam - néztem magam elé.

- Rendben. Ha bármi van nyugodtan keress - mosolygott kedvesen. Időközben megérkeztünk a házam elé. Paris áthajolt hozzám és gyors ölelést adott.

- Köszönök mindent. Veszek majd neked reggelit - vigyorogtam rá, majd kiszálltam.

Úgy értem be a házba, hogy lezuhanyozom és dölők be az ágyba. De ahogy beértem a házba a bátyám falfehér arca látszodott előttem.

- Milan? Mi a baj? - estem kétségbe. - Fehérebb vagy, mint Jacko - próbáltam humorizálni de nem hatotta meg. - Milan mondj már valamit, kérlek - legyintettem meg a kezeimet előtte.

- Lily - nyögte.

- Mi van Lilyvel?! - kerekedett el a szemem.

- Lily bajban van - remegett meg a hangja.

- Úristen! Hol van? Mi történt? - lassan már kiabáltam annyira ideges lettem.

- Tudsz vezetni? - nézett a szemembe végre.

- Nem? - ráncoltam a szemöldököm.

- Muszáj lesz - kezdte. - Remegek, többre megyünk ha te vezetsz - magyarázta.

- Hülye vagy! Biztos nem fogok vezetni - kerekedtek ki a szemeim. - Vegyél be egy nyugtatott, veszek elő neked - ajánlottam fel.

- Minnie! - szólalt meg ellent mondást nem tűrő hangon. - Te vezetsz - jelentett ki.

- Fasza, mostmár én is remegek - pillantottam le a kezeimre.

- Menjünk, majd navigálok - indult ki.

Úgy vezettem, mint egy örült. Ennek több oka is volt. 

Először is Milan és a navigálás...

Már majdnem kanyarodtam jobbra mivel a bátyám 2 perce azt mondta, hogy arra kell mennem, amikor hirtelen felordított, hogy balra menjek. A mögöttünk lévő autók szerintem egyenként küldtek melegebb éghajlatokra. Szerencse, hogy Milan és Andrew már néha tanítgatott vezetni, ezért elhagyotabb helyeken nem is volt olyan rossz. A bátyámnak volt annyi esze, hogy nem a belvárosban kocsikáztatott végig hanem azt kikerülve jutottunk el a célig.

Másodszor: olyan ideges, mint akkor, szerintem még sose voltam.

Harmadszor: Gyors akartam lenni. Azért is, hogy oda érjek Lilyhez. Meg azért is, hogy minél előbb kiszálhassak a volán mögül.

Negyedszer: Nem tudtam még tökéletesen a KRESZ-t...

- Mit csinálsz?! - kerekedett el a bátyám szeme.

- Mit csinálnék lassítok - forgattam a szemem.

- 70-es táblánnál 30-ra? - emelte meg a hangját.

- Kuss...

- Hova mész? - fogta a fejét Milan.

- Jobbra. Azt mondtad arra kell - húztam össze kétségbeesetten a szemöldököm.