56. fejezet: Csalódásom záloga

12 1 0
                                    

Mikor megérkeztek a többiek, Harris még mindig Brooklyn előtt guggolt és mancsát simogatta annak térdén. - Mi történt? Láttuk, hogy valami nem volt rendben a színpadon.- kezdte Heather.- Semmi, csak elájultam picit -mondta nyugodtan Brooke.- Mi? Jézus, mitől? -kérdezte Tristan is, aztán Harrisre nézett.- Jaa, oké, értem. -mondta lassan, mire a szőke oldalba lökte.

- Most akkor tii -jött közbe Haven is.- Szakítottunk, Haven. Örülhetsz de ez nem azt jelenti, hogyha csak a közelébe mész nem tekerem ki a karod és nyomom fel a seggedbe -taglalta Brooklyn, mire Harrisből feltört egy kisebb kacagás. - Ha nem vagytok együtt, akkor szabad -kacsintott rá, mire a feketében megint gyűlni kezdett az ideg, s amint a fiúnak feltűnt, nyugtatólag simított kezére, így az csupán sóhaj keretében veszni hagyta. - Haven, ezt már megbeszéltük -szólalt meg végül a fiú is. - Igen, a randinkon -mondta vigyorogva, mire Brooklyn szemöldökei az egekbe ugrottak.  - Ja, hogy te nem tudtál róla, oh -sétált arrébb vigyorogva.

A fekete csak Chase-re nézett, s kérdő tekintettel vallatta.- Nyugodj meg, nem úgy van, ahogy mondja - guggolt továbbra is a lány előtt. - Akkor mégis hogy van? -érdeklődött igen kíváncsian.- Emlékszel a kamerák kikapcsolására azon az estén, ugye? Na, mivel nem tudtam megoldani, lebeszéltem Torresszel és cserébe annyit kért intézzek el neki egy randit a csajjal. A csaj meg azt mondta, csak akkor megy el vele, ha én is elmegyek vele. Egy óra volt az egyik mekiben és nem történt semmi azon kívül, hogy elmagyaráztam neki, hogy soha nem lesz köztünk semmi, többek között, mert szeretlek. Másrészt meg ha nem lennénk együtt, mint például most, akkor sem kellene soha, több okból sem -mondta teljesen nyugodtan, mire Brooke-ból egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel. 

- Köszönöm, hogy mindennek ellenére őszinte voltál -mosolyodott el halványan és engedte el a srác kezét. 

Időközben Tristan hátra ment és felhívta Martint. - Csá, na az van, hogy buktad a fogadást. Harrisék épp most szakítottak. -mondta röviden- Ahha, oké, akkor a következő edzésre ne gyere-ezzel letette, de amint fordult volna hátra egy dühös tekintetű Heatherrel találta szemben magát. - Ez mi volt? -kérdezte tömören de lényegre törően. - Ezért voltál velem is? Hogy megtudd hogy áll a fogadás? Ez most komoly?! -kérdezte felháborodva.- Jézusom, dehogyis. Heather, nem. Veled nem azért voltam. -mondta lefelé nézve és próbálta menteni a menthetőt. -Ha ez igaz, ez akkor is undorító volt. Fogadni valaki kapcsolatára?! Még az is lehet, hogy tettél érte, hogy ez történjen?! Mert ha igen én esküszöm -

- Nem, dehogy. Nem miattam történt! Faszság volt, oké? Sajnálom -nézett fel a lányra. - Én is, de ez kevés. Sajnos jelenleg nincs időm jellemtelen emberekre, vigasztalnom kell a barátomat -mondta, s azzal otthagyta a megdöbbent fiút. 

Kiment és már az egyedül átöltöző Brooklynnal találta szemben magát. - Minden oké? -ment oda hozzá - Nem, Heather. Semmi sem oké. -válaszolt miközben felvette ruháit.- Gyere ide! -ment közelebb és ölelte meg a feketét, akinek most kivételesen őszintén jól esett - Na gyere, beszéljük ezt meg! -mondta, s azzal felkapta a táskáját és kézen fogva indult ki szomorkás barátnőjével a hatalmas színházból. 

- Na, mondd el mi történt pontosan! -kérte, mialatt beültek egy kávézóba. - Igazán én magam sem tudom. Minden olyan gyorsan történt. Egyik pillanatban még tűzön-vízen át együtt, a másikban meg már semmit sem látok a hiányától. Ez maga a pokol, Heather. Mindenben őt látom, minden zenében őt hallom, már aludni sem tudok. Minden azzal kezdődött, hogy letette az óvadékot, mert őt kihozta az apja, de engem nem. És csinált valami óriási hülyeséget a pénzért. Letette értem és a következő pillanatban már előttem állt és búcsúzott, merthogy nem akar magával rántani meg, hogy nem teheti meg velem, hogy belerángat ebbe. Akkor tudtam, hogy borzalmasan érzi magát. Én csak. . .egyszerűen féltem. Elköltözött az apjától, ki tudja hol lakik. Ott akarja hagyni a sulit. Miattam meg az apja miatt. Csak a színházat tartja meg ugye a szerződés miatt. Azt kérte kerüljem, hogy könnyebb legyen felejtenünk. De nem könnyebb és tudom, hogy neki sem. Utálom, hogy hiányzik és, hogy minden rá emlékeztet. Könyörgöm, elájultam egy csókjelent közben! -fakadt ki a fekete.- Ilyen hatással van rám és nincs megoldás. Nem mondja el mibe keveredett, mert félt, de így esélyem sincs segíteni. Rettenetesen vagyok, tudom, hogy aggódik értem és én is aggódom érte, mert tudom, hogy a lehető legmélyebben van most. -magyarázta a helyzetet.

- Értem. Akkor ez ennyi? Itt hagyott így? Nem igaz, hogy nem lehet megoldani. Legalábbis szerintem túlreagálja. Mármint nem tudom mibe keveredett de nem hiszem, hogy ne tudnátok megoldani. - reagálta le a hirtelen jött információtömeget. - Esélyt sem ad neki és mindez alatt, önmagát hibáztatja. Azt mondja én ne essek szét, de ő szét fog csúszni. -mondta a fekete.

- De milyen verekedés volt? mert arról én is hallottam -kérdezte a szőke- Semmi, Victoria meg a pótkocsija belém kötöttek, kb. egy nappal azután, hogy Chase-szel szétmentünk. Én meg nem voltam a legjobb idegállapotban, azt' egy kicsit megtéptem. -mondta kissé kuncogva, mire Heatherből is kitört egy kisebb röfögés, mire mindketten jobban kezdtek nevetni.

- Amúgy az a csaj bazdmeg fogyatékos. Ezerszer el lett neki pofázva, hogy Harris nem akar tőle semmit. Egyértelmű, már csak abból is, ahogy néztek egymásra, hogy mennyire brutálisan szerelmesek vagytok. Harris soha senkire nem nézett úgy, mint rád, még ha néha kicsit birtokló is volt külső szemmel. Istennőként tekint rád, Havent meg csak kineveti. -mondta szemforgatva.

- Na igen, de a legjobb, hogy most összeálltak Victoriaval. Az a csaj is geci, egyhez ért, de ahhoz nagyon: szart kavarni. Ennek nincs élete, szóval mindig máséba' turkál -tette hozzá Brooklyn. - Egyszerűen csodálatosak együtt -röhögtek fel egyszerre. 

Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora