10. fejezet: Leplező

62 1 0
                                    

A magassarkúk hangját szipogás zavarta meg. A nő megállt és szétnézett. - Ez meg mi? -kérdezte, de senki sem válaszolt. - Várjatok meg itt. -szólt rájuk és bement a női mosdóba, ahol egy földön síró lányt talált.- Te meg mit bőgsz? -kérdezte rendkívül empatikus módon, mire a lány csak jobban bőgött. - Édes istenem, egy bőgőmasina. Na! Mi bajod? -húzta fel a földről, de az nem akart jönni, így hát a nő kiment.- Menjen be hozzá valaki! -utasította és meglökdöste Brooklynt.- Én? Soha életemben nem vidítottam fel senkit, miattam az emberek általában sírni szoktak. -tiltakozott, de a nő csak tovább lökdöste.- De ne már, de mikor az unokanővérem jött és hozta a kisfiát, nálam az is csak bőgött, én nem értek a kicsikheeeez!! -tiltakozott Brooke, néha-néha már viccesen, de csak belökték a mosdóba. 

Chase csak nevetve Victoriára nézett, aki csak forgatta szemeit. - Ne bámulj, a csajok jönnek be! -tartotta fel tenyerét elutasítón.- Nem mondom, hogy nem lepett meg, de Brooke-kal vagyok. -kuncogott fel és tette keresztbe tetovált karjait. 

Brooklyn eközben a lányhoz guggolt, aki csak lassan emelte rá tekintetét, de, amint meglátta, ki az, el is nézett. - Na, mi a baj? -kérdezte, de a lány továbbra sem válaszolt.- Figyi, engem nem engednek ki innen, amíg meg nem nyugszol, neked meg tuti elzsibbadtak a lábaid, szóval mindkettőnknek jobb lenne, ha szépen kijönnél. -próbálta demokratikusan megbeszélni a lánnyal, de az csak nem akart kijönni.- Oké, máshogy csináljuk, mi a neved? - kérdezte valamivel pozitívabban, mint, ahogy előbb szólt hozzá.- Ha..Haven... Haven Nelson.- szipogta válaszul.- Oké, én -Brooklyn Young. -mondta meg helyette a helyes választ.- Honna- A suliban mindenki tudja ki vagy. -válaszolta enyhe mosollyal, majd lassan felállt. 

- Oké, szuper, akkor most gyere ki. -kérte, de Haven megrázta fejét.- Mégis miért nem?! -Brooke kezdte elveszteni a türelmét, de várt a válaszra- Mit számít neked? Sosem vetted észre korábban, hogy sírnék, de még csak azt sem tudtad, hogy létezem, miért ilyen fontos ez hirtelen? -kérdezte éppenséggel jogosan.- Mert olyasvalaki küldött be, akinek szeretnék megfelelni. -próbált nyugodt maradni, ami látszólag sikerült neki.- Chase? -kérdezett rá, mire a lány felnevetett.- Szóval te mindenkit ismersz. De nem, nem Chase. Viszont előtte ne hívd a keresztnevén, harap rá. - magyarázta Havennek, aki bólintott egy rövidet.- Soha nem is beszéltem vele, nem valószínű, hogy ezután fogok, de köszi. -indult el végül kifelé a lány. 

Kilépett a fürdőből és szemben találta magát Harrisszel. Hirtelen sokkhatás alá került, de próbálta leplezni zavarát, ám amikor a srác elejtett egy féloldalas mosolyt, érezte, hogy menten a paradicsommal válik egyszínűvé. Habár a srác egyáltalán nem neki szánta azt a mosolyt, ő akkor is sajátjának érezte. 

Brooke hosszan kifújta a levegőt és odasétált Chase-hez. - Ahogy nézem, sikeres volt. -ölelte meg barátnőjét.- Tudnád, mennyit szenvedtem vele! -temette arcát Harris mellkasába, aki csak egy puszit nyomott fejére. - De amúgy a csaj kurvára képben van. -indultak tovább, a nő vezetésével. - Mármint? - túrt hajába a srác a kérdés feltétele közben.- Tudta, hogy kik vagyunk, meg azt is, hogy együtt, meg minden.- mesélte el a lány. - Baby, ezt nem nehéz tudni. -kuncogott fel.- De honnan? -kérdezte, de azért ezt a kérdést ő se gondolta komolyan.- Szerinted baby? Szerinted annyira titkoljuk? Szerinted senki nem látja, amikor megmarkolom azt a formás segged? Vagy amikor a folyosón esel nekem? Vagy a véraláfutásokat a nyakadon, amik tökéletesen passzolnak a kezeimhez? -suttogta fülébe, mire a lányt kirázta a hideg. Ezen felbátorodva fülébe nyalt és fenekébe mélyesztette ujjait. Brooklyn ránézett, de már csak Harris elborult tekintetét látta, s mire észbe kapott, már a falnak lökte. - Ennyire beindultál? -kérdezte incselkedve, de mondata felénél ajkaira tapadt, ezzel befogva száját. 

- Na! Fiatalok! -szólt rájuk a nő és szedte szét őket.- Mindennek megvan a helye és ideje, ehhez tartsák magukat a továbbiakban! -

Hívhatsz őrültnek! - You can call me Crazy!Where stories live. Discover now