Az első szerelem

XIII.

Helena

A zonogorámnál ülök. Az ujjaim a billentyűkön pihennek. Valamiért most nem visz rá a lélek, hogy játszak. Pedig a zongora mindig meynyugtat. De most nem. Cak arra tudok gondolni, hogy mit mondjak Thiagónak azért, hogy megbocsásson. Viszont félek bármit is mondok úgysem hallgatna meg. Azt szeretném, hogy kibéküljünk, és minden olyan legyen mint régen. Nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat. Szükségem van rá. Elmondanám neki, hogy mellette leszek, és bármiben számíthat rám. De vajon bízik még bennem? Olyan bonyolult ez az egész szituáció. Ráadásul a baleset évfordulója két nap múlva lesz. Talán most, hogy már a családommal vagyok elviselhetőbb lesz. Nem is magam miatt aggódom igazán, hanem Victor miatt. Már egy hete nem válaszol az üzeneteimre. Félek be fog zárkózni. És ezt nem akarom. Biztos emészti a bűntudat. 

- Hoztam neked egy frissen facsart narancslevet - lép be anya a szobámba.

- Köszönöm. 

- Na jól van akkor el is megyek, mert látom nagyon elmerültél a zenében. 

- Várj anya! Kérdezhetek valamit? 

- Persze kislányom. 

- Mi tennél akkor, hogyha megbántanád a legjobb barátodat aki egyben a pasid is azzal hogy visszaszerettél egy másik fiúba? 

- Hű ez elé komplikált kérdés. Kiről van szó? 

- Az egyik barátnőmről. 

- Hosszú vörös haja van, gyönyörű kedves mosolya és úgy hívják Helena? 

- Honnan jöttél rá?

- Jók az anyai megérzéseim. És akkor ha jól értem megbántottad Thiagot azzal, hogy visszaszerettél Victorba?

- Úgy valahogy. 

- De hát miért nem mondtad el előbb? 

- Mert nem akartam terhet okozni ezzel nektek. Nem kell még egy nagy háború Gutiérrezékkel miattam. Apa rosszul lenne. És tudom, hogy nem nagyon kedvelitek Victort. 

- Ez nem igaz. Tény, hogy egyáltalán nem kellett volna hazudnia, de tudom, hogy Victor jó ember és nagyon szeret téged. A másik meg az, hogy nem felelsz a mi érzéseinkért. Ha tényleg szereted Victort akkor legyetek együtt.

- De ez nem ilyen egyszerű. Ha Gutiérrezék megtudnák, hogy élek abból nem sülne ki semmi jó. Paula és Antonio biztos szörnyen viselkednének. 

- Ebben igazad van. Alex tudja? 

- Igen ő már rég. Még bocsánatot is kért tőlem. 

- Ez olyan szörnyű, hogy nem lehetsz együtt azzal akit szeretsz miattuk. 

- Igen. De most csak Thiagora tudok gondolni. Borzasztóan megbántottam. Mit csináljak? 

- Szerintem menj el a rezidenciára és próbálj meg beszélni vele. Magyarázd meg a helyzetet. Tudasd vele, hogy bármiben számíthat rád. És talán akkor egy kis idő múlva megbékél. 

- Félek meg sem akar hallgatni. Szerintem nem is bízik már bennem. 

- Ezt nem tudhatod előre. Ma délután menj el hozzá. Ez a legjobb amit tehetsz. 

- Rendben megpróbálom.

- Van esetleg más is amiről beszélni szeretnél?

- Ami azt illeti van. Eléggé aggaszt a baleset évfordulója.

- Nekem ki is ment a fejemből. Annyira lekötött az, hogy újra itt vagy velünk. Nem is lehetnék boldogabb. Tudod olyan borzalmas volt abban a tudatban élni, hogy elvesztettünk téged. Minden nap amikor felkelsz realizálod, hogy már nincs itt a lányod. Nem ül az asztalnál, nem kér tanácsokat, vagy segítséget a matek háziban. A lakás csöndes, nem játszik már senki a zongorán. Aztán egyik nap ennyi idő után egyszer csak betoppansz az ajtón. Annyira hiányoztál.