Az első szerelem

XI.

Eva

- Nem láttad a tollam Teresa?

- Ott van a füled mögött.

És tényleg ott van.

- Csak én gondolom így vagy tényleg sokkal szétszortabb vagy mostanában?

- Őszintén szólva fogalmam sincs mi van velem. Úgy érzem kiesik az irányítás a kezeim közül.

- Talán azért mert nem bírsz másra gondolni csak is Victorra. 

- Ne is kezdj bele. Mondtam már, hogy köztünk csak barátság van semmi több.

- Édesem. Ismerd el és kész. Nekem elmondhatod. Tudod, hogy jó vagyok a titkot megtartásában. Egyébként meg ennyivel tartozol, ha már annyiszor falaztam neked.

- Na jó. Szerelmes vagyok belé. Fülig szerelmes. 

- Ezt volt olyan nehéz kimondani? Nincs ezzel semmi baj. 

- Igen tudom. Igazából még sosem éreztem így senki iránt. Mindig megnevettet, nagyon udvarias és kedves. Amikor meglátom szaporább lesz a szívverésem. 

- Azt meghiszem. Ma is jön?

- Persze minden nap jön. Bár ma egy kissé másféle foglalkozást terveztem.

- Akkor mondd el neki mit érzel amikor majd kettesben lesztek.

- Nem is tudom. Többször is el akartam már mondani neki de amikor belekezdenék elkezd Helenáról beszélni. A közös élményeikről meg arról, hogy mennyire szereti. És akkor inkább magamba folytom a mondandómat.

- Ó édesem - magához ölel. - Biztos lesz még rá alkalom, hogy elmond neki. Én viszont azt javaslom minél előbb tedd, mert ahogy elnézem Victornak nagyon jók az esélyei. Mire észbe kapunk lábra kél és visszamegy Argentínába. És akkor már nem fogsz tudni neki megnyílni.

- Victor visszamegy Argentínába? Azt hittem végleg ideköltözött.

- Előző héten amikor rád várt beszédbe elegyedtünk. Mesélt kicsit magáról és azt mondta a kezelése után visszamegy.

- Nekem nem is mondta.

- Biztos azért mert nem akarta, hogy elszomorodj.

- Pedig most szomorú vagyok. Örültem volna ha tőle tudom meg. 

- Sajnálom. De még sok időt tölthettek együtt. Élvezd ki. Na megyek a dolgomra. 

Csalódott vagyok. Azt hittem barátok vagyunk és mindent megbeszélünk. Rosszabb, hogy Teresától tudtam meg, hogy elmegy. De végül is ez az ő döntése. Biztos hiányzik már neki a családja. Meg gondolom Helena is. Ha csak meghallom a nevét rögtön az jut eszembe, hogy Victor őt szereti és nem engem. Fülig szerelmes vagyok belé de tudom, hogy mi sosem leszünk együtt. Én csak egy jó barát vagyok számára aki segít neki. Arra vágyom, hogy ő is úgy tekintsen rám mint én rá. De mit áltatom magam? Ez úgy sem fog megtörténni. Ő soha nem fog úgy rám nézni mint Helenára. Az alapján amiket Victor mesélt, tényleg nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Arról viszont sosem mesélt, hogy mi van most Helenával. Csak annyit tudok, hogy felfedte magát és visszaköltözött a családjához. De azt nem tudom, hogy Helena is érez e valamit Victor iránt. Lehet, hogy ő már nem szerelmes belé? Ki tudja? Ezt úgy sem fogom megtudni. Mindent félretéve azt hiszem megfogadom Teresa tanácsát. Elmondom Victornak mit érzek és próbálok minél több időt eltölteni vele mielőtt elmegy. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy hogyan mondjam el. Sosem voltam a szavak embere. Valószínűleg csak össze vissza hablatyolnék idegességemben. Viszont titkolni sem tudom tovább az igazat. Ha nem mondom el lassan felrobbanok.