Az első szerelem

III.

Victor

- Szóval akkor mi is történt pontosan? - kérdezi Julian. 

- Amikor errefelé jöttem, elhaladtam egy kávézó mellett és összefutottam egy lánnyal aki véletlenül rámöntötte a kávéját. Aztán pár perc elejéig beszédbe elegyedtünk, és megadta egy közeli tisztító számat és utána tovább futott. Majd visszafordult és megadta a saját számát, hogy majd írjak ha sikerült a tisztító.

- Ezek szerint egy lány érdeklődik a nagy Gutierrez iránt. 

- Miket beszélsz? - mondom. És jól tudod, hogy engem most csak Helena érdekel, őt szeretném visszakapni.

- Persze tudom jól, de azért nem ártana neked ha másokkal is ismerkednél.

- Talán, de még most is nehezemre esik kicsit az ismerkedés. Helena óta senkivel sem randizgattam, vagy találkozgattam.

- Megértelek. De ha bármi baj van, nekem elmondhatod oké? Végül is erre valók a barátok.

- Tudom.

30 perc múlva

Sikeresen hazaértem, úgy, hogy nem tévesztettem el az utat. Ez azért elég nagy teljesítmény tőlem. Még hazafelé a ruhámat is bevittem a tisztítóba amit Eva javasolt. Hulla fáradt vagyok, szóval ledőlök egy kicsit. Átkászálódok a székemből az ágyamra, majd rádugom a telefonomat a töltőre. Ekkor eszembe jut, hogy nem válaszoltam Helenának. Gyorsan írok neki, hogy csak lemerült a telefonom és ezért nem tudtam eddig válaszolni. Ekkor eszembe jut Eva. Kissé hezitálok, de végül írok neki.

Chat:

V: Szia Eva, Victor vagyok!

V: Hogy vagy?

V: Azt mondtad írjak ha sikerült, a tisztító, szóval most ezért írom ezt az üzenetet. 

Nem válaszol, ezért lefekszem aludni. Egy hirtelen pityegésre felébredek.

Chat:

E: Szia Victor!

E: Én jól és te?

E: Bocs, hogy  eddig nem válaszoltam, csak sokat dolgozom. Örülök, hogy sikerült a tisztító.

E: Figyelj Victor, arra gondoltam, hogy ma kora este találkozhatnánk a helyi kávézóban, ha van kedved.

Olvasom azt üzenetét. Nem tudom mit is írjak hirtelen. Mit is mondjak, váratlanul ért ez a meghívás. Hisz csak ma találkoztunk először, és akkor is csak pár perc erejéig. Még gondolkozok egy kicsit, de végül ódzkodva elküldöm az üzenetet. 

V: Igen, szívesen megyek.

E: Rendben akkor 6-ra ott leszek.

V: Oké, akkor hatkor.

Lerakom a telefont az éjjeliszekrényemre, és próbálok visszaaludni de nem megy. Egyre csak azon jár a fejem amit Julian mondott. ,,Nem ártana neked ha másokkal is ismerkednél".  Végül annyit filozofálok magamban, hogy felkelek, és átülök a székembe. A szekrényhez veszem az irányt. De egy pillanatra megtorpanok. Egy ideig csak a tükör előtt állok, vagy is inkább ülök ha pontosan akarok fogalmazni, és csak nézem magam. Fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. Nem szeretnék nagyon elegánsan öltözni, de nagyon sportosan sem. Felveszek egy fehér galléros pólót, és egy fekete nadrágot. Még mindig csak nézem magam. Sosem volt nagy önbizalmam, és még most sincs de azt hiszem ez megteszi. Nagyon ideges vagyok. Mármint, oké ez nem egy randi, legalább is remélem, de rég nem csináltam senkivel ilyet, főleg Helena óta nem. De megfogadtam, hogy nyitottabb leszek az új dolgok felé, és, hogy nem fogok mindentől félni, és nem fogom sajnáltatni magam. Szóval meg kell tennem az első lépést. 

Eva

- Kivel csevegsz? - kérdezi Teresa.

- Senkivel.

- Mhmm. 

- Na jól van. Egy fiúval. - mondom.

- És ez a fiú, ekkora mosolyt csal az arcodra?

- De, hogy is. Különben is még csak ma reggel találkoztunk először.

- És, hogy találkoztatok? 

- Épp a kávézóból jöttem ki, majd megbotlottam, és ráöntöttem a kávém.

- Ó, te szerencsétlen lány. - mondja nevetve Teresa.

- Ne nevess! Így is elég kellemetlen ez nekem. 

- Oké, jól van, most már befogom a szám. Meg se nyikkanok. Ez volt az utolsó. - mondja, és látom ahogy bemegy a rendelőbe. 

Elmosolyodom, és még elpakolok a betegek után. Majd hirtelen az órára pillanatok és látom, hogy mindjárt öt óra van. Úr isten, nekem találkozóm van hatkor! Gyorsan a szekrényhez sietek amibe a táskámat tettem, és próbálom kinyitni, de be van szorulva. Annyira erősen húzom, amennyire csak tudom, majd ráeszmélek, hogy egy másik szekrénybe raktam be. Tipikus én. Komolyan mondom, nemsokára az agyamat is el fogom hagyni egyszer. Kirohanok az ajtón és a buszmegálló felé veszem az irányt. Majd nem sokkal később le is szállok. Előrámolom a kulcsom a feneketlen táskámból és kinyitom az ajtót, és gyorsan lecsekkolom az időt. 17:30 van. Körülbelül van 20 percem elkészülni, mivel a kávézó 10 percre van innen. Szeretnék lazán, de mégis csinosan kinézni. Előveszem a kedvenc nyári ruhámat, és felveszek pár ékszert hozzá. A hajamat a szokásostól eltérve, most kiengedem. Még a kedvenc parfümömből is fújok magamra egy keveset. Nem értem, hogy miért csípem ki magam ennyire erre a találkozóra, mivel ez mégsem egy randi, de valószínűleg azért mert nincsen sok barátom, és nincs időm ismerkedni sem. Minden nap korán fölkelek, és elmegyek dolgozni. Jobb esetben késő délután hazaérek, de általában késő estig dolgozom, majd amikor hazaérek, örülök, hogy tudok egy kicsit magammal is törődni. Most, hogy ezt így végiggondolom elég unalmas életem van. De persze imádom a munkámat csak néha sok így a hétköznapokban. Szeretném, ha jól sülne el ez a találkozó. Szükségem lenne több baráti kapcsolatra. De olyan igazikra. Leszambázok a lépcsőn és elsétálok a kávézóig, majd leülök egy asztalhoz. Még nincs itt Victor, úgyhogy előbb érkeztem. Nem hiszem el, hogy nem késtem el. Az egyik széket elveszem az asztaltól, hogy könnyebben tudjon leülni a kerekesszékkel az asztalhoz. Majd csak várok. 

Kedves Olvasók!

Elhoztam nektek a legújabb fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek. Vajon hogyan sikerül Victor és Eva találkozója? És eközben mi folyik Helena és Thiago között? A folytatásban minden kiderül.

Szép napot!💗