Az első szerelem

VI.

Helena

Csak fekszem az ágyamban. Egyszerűen nem tudok elaludni. Mondjuk ez részben azért is van így mert hatalmas vihar van oda kint. Kimászom az ágyamból és felkapcsolom a lámpát. Egy pillanatra megvakít a hirtelen fényáradat, de hamar megszokja a szemem. Még mindig nem sikerült kipakolnom az összes régi dobozt ami itt van a szobámban már tíz éve, úgyhogy neki állok. Megtalálom a régi kamerámat és egy csomó hozzá tartozó kis kazettát meg ilyesmiket.  Rádugom a töltőre a kamerámat, és be rakok egy kazettát. Az elején még nem látni semmit, csak egy fekete kis képet, de pár másodperc múlva elindul a videó. 

- Lucas add már vissza! Nem hiszlek el! - veszekednek a fiúk. 

- Hölgyeim és uraim, íme a Moondust. Fiúk köszönjetek a kamerának! 

- Ők itt Victor és Lucas Gutierrez......

- És a gyönyörű barátnőm Helena Urquiza.

- Mindjárt elpirulok. Nos kedves földlakók most elköszönünk de hamarosan találkozunk. Ne felejtsétek megtölteni a világot zenével.        

Könnyek hada fut végig az arcomon. Csak sírni tudok. Nem csak örömömben sírok hanem bánatomban is. Az életünk olyan szép volt abban az időszakban. Csak nevettünk, táncoltunk, énekeltünk. Fülig szerelmes voltam. Emlékszem a parkban töltött időkre Victorral. Órákig tudtunk beszélgetni és komponálni. Különbözőek voltunk, de mindig jól kiegészítettük egymást. Nem tudok betelni ezzel az egy kazettával ezért rakom is be a következőt. 

- És felvétel!

- 🎵 Levántate, enciéndete, contigo no me detendré 

Todo gira a nuestro alrededor

Ya sé que no me rendiré

Confía en mí te llevaré hacia el sol

Vamos a dar la vuelta al mundo 🎵

Ledermedek a videót nézve. Én és Victor csak mi ketten, ahogy énekelünk és táncolunk.  Mindketten tele energiával. Szinte felrobban körülöttünk a levegő, amikor egymásra nézünk. Victort járni látni nagyon fura. Még mindig megszakad érte a szívem. Nincs olyan nap, hogy ne kérdőjelezném meg, hogy miért pont velünk történt ez. Az életünk olyan szép volt. Visszarakom az előző kazettát és a telefonommal levideózom a látottakat, és elküldöm Victornak. Kipakolok  még néhány dobozból, és megtalálom a régi naplómat, meg a képeslapjaimat, amiket Victorral gyűjtöttünk. Egy fotóalbum is előkerül, a bandával töltött közös éveinkről. Hirtelen annyi emlék tör elő bennem. 

Visszaemlékezés

- Tessék, egy újabb a gyűjteménybe! - és Victor a kezembe nyom egy képeslapot.

- Ezt meg honnan szerezted!

- A közeli szuvenír boltból - feleli. - Egyébként még mindig nem mondtad el, hogy miért is gyűjtőd ezeket. 

- Szeretnék minden hova elutazni, körbejárni a világot.  A képeslapok azokat a helyek szimbolizálják ahova el akarok menni.

- És engem nem is akarsz magaddal vinni? 

- Dehogy nem!

-  A világ másik pontjára is elkísérnélek. 

- Igen tudom - és egy gyengéd csókot nyomok az arcára.