Az első szerelem

V.

Eva

Elkezdek nézelődni, hogy hol lehet Victor, majd megpillantom az utca sarkán.

- Szia Eva! Bocs, hogy késtem, csak még gyakran eltévedek.

- Semmi baj. - mondom. Meg is lepődtem, hogy én érkeztem korábban, általában mindig, mindenhonnan elkések. A suliban mindenki csak ,, késős Evanak" szólított. 

- Nem túl kreatív. - mondja, és nevetünk. 

- Csináltam neked helyet. - mondom.

- Áh, köszönöm. 

- Szeretnék mégegyszer bocsánatot a kávés dologért. Fogalmam sincs mi van velem mostanában. Annyira szétszórt vagyok. Ma is volt egy betegem aki teljesen kikészített...

- Beteged? - kérdezi Victor.

- Igen, mert fizikoterapeuta vagyok. 

- Komolyan?

- Tavaly fejeztem be az egyetemet, és most elsőéves gyakornok vagyok a közeli kórházban. A szüleim mindig is azt akarták, hogy orvos legyek. Már hatéves koromban is azt mondogatták, hogy ,, Ebből a gyerekből orvos lesz", ,, Ennek a gyereknek orvosnak kell lennie". 

- És akkor, miért nem lettél orvos?

- Nem bírtam volna elviselni, ha valaki a kezem alatt hal meg. És azt a nagy feszültséget sem. De szerencsére nagyon szeretem a munkámat, és örülök, hogy ezt a szakmát választottam. És te mivel foglalkozol?

- Jelenleg zenei kritikákat írok egy online lapba. És Julian barátomnak segítek egy kerekes székes kosárcsapat edzésében. Ezért is jöttem ide.

- Hova valósi vagy?

- Buenos Airesből jöttem. 

- Nem is gondoltam volna, hogy kosarazol, de ez tök jó.

- Egy ismerősöm vett rá, hogy kezdjem el. Az elején nagyon féltem, hogy mi lesz, mert már 10 éve nem sportoltam semmit. Még a baleset előtt sem kosaraztam soha. 

- Baleseted volt? - kérdezem.

- Igen 10 éve a bandámmal. Azaz az öcsémmel és a barátnőmmel. Autó baleset volt. Lucas meghalt, és eddig mindenki azt hitte, hogy Helena is. De egy hónappal ezelőtt felbukkant. A balesetben elvesztette a memóriáját, de már visszanyerte. Amikor megláttam nem hittem a szememnek. Én pedig lebénultam. Amikor az orvos azt mondta, hogy már nem fogok tudni járni, teljesen összetörtem. Azelőtt folyton táncoltam, énekeltem, mindig mozgásban voltam. De mára már teljesen megváltoztam. 

- Úgy sajnálom. - mondom együtt érzően.

- Nem kell sajnálnod. De most beszéljünk inkább valami vidámabb témáról. 

- A bandákról jut eszembe, hogy a gimiben alapítottunk egy mariachi zenekart. - mondom.

- Egy mariachi zenekart? - kérdezi nevetve. 

- Ne nevess, és igen mariachi zenekart. 

- Erre nem tudom, hogy mit mondjak.