Az első szerelem

II.

Thiago

- Szia! - köszönök, és nézem ahogy kisétál az ajtón.

Ana olyan furcsa mostanság. Olyan mintha rejtegetne előlem valamit. Amikor hozzászólok sokszor idegesen válaszol. Félek, hogy van valami Victorral. Amióta találkoztak azóta ilyen. Nem tudom, hogy érez e még valamit iránta. Igazából nem vagyok féltékeny Victorra, hanem inkább dühös vagyok rá. Én mindig csak segítettem neki amióta csak találkoztunk. Meghallgattam, tanácsokat adtam neki, még a kosarazásra is én vettem rá, mert azt akartam, hogy jobban legyen. Amikor rájött, hogy én és Ana együtt vagyunk nagyon mérges lett rám. Kiabált és azt hitte, hogy a barátságunk nem is volt igazi. Pedig tényleg igazi barátság volt, és nem csak én hazudtam a megismerkedésünktől kezdve. Ugyanis azt hazudtam Victornak amikor először ,,véletlen" találkoztunk, hogy a cikkjeiből ismertem meg, és megláttam az utcán, pedig már pontosan tudtam, hogy ki ő mivel Ana mesélt róla. Viszont ő a balesetről hazudott tíz éven keresztül, és azért szerintem az ő hazugsága sokkal súlyosabb. Nem tudom, mit lát még benne Ana. 10 éven keresztül hazudott, és bemocskolta a nevét ártatlanul. 

- Figyelj csak Thiago! - hallom Daisy hangját. 

- Segítenél a ház számláival, mert egy kicsit elakadtam.

- Persze, már is megyek.

Eva

Rohanok a kórház felé, de tudom, hogy mostmár biztos nem érek oda időben. Közben pedig próbálom letörölni a ragacsos kávét magamról ami nem csak azon a srácon landolt, hanem rajtam is. Tavaly fejeztem be az egyetemet, most pedig elsőéves gyakornok vagyok fizikoterapeutaként egy közeli Madridi kórházban. Nem vagyok mestere annak, hogy bárhova is odaérjek, időben. Már nem is számolom hányszor késtem el a munkahelyemről. Többször is fenyegettek már, hogyha mégegyszer kések kirúgnak, de szerencsére ez még nem következett be. Szorgosan végzem a munkám, úgyhogy remélem ezt azért észreveszik. Megérkezek a kórházhoz és a hátsó ajtóhoz veszem az irányt. Próbálok belopakodni a szobába, hogy úgy tűnjön mintha rég itt lennék. Úgy látom nincs senki a szobában, úgyhogy, akcióba lendülök. Óvatosan kinyitom az ajtót, de csak akkora rést hagyok, hogy éppen átférek rajta, mivel ha teljesen kinyitnám éles nyikorgó hangot adna ki, és akkor biztosan lebuknék. Lassan becsukom az ajtót majd beteszem a szekrénybe a táskámat. Gyorsan lejtek egy kisebb győzelmi, táncot amikor meghallom a főnököm hangját a hátam mögött.

- Khm, khm.

Hátrafordulok.

- Jó reggelt Doctor. Jól néz ki, gyúrni jár? - mondom, és közben idegesen mosolygok.

- Már megmondtam, ha még egyszer késik kirúgom.

- Öm, tudom én csak.....

- Ma kivételesen időben érkezett. - mondja Teresa. Én kértem meg, hogy menjen el az új eszközökért amik egy betegnek kellenek majd. 

És én még mindig csak mosolygok mint egy tejbetök.

- Rendben, akkor ma elnéző leszek, de ha még egyszer...

- Tudom, többet nem fordul elő. - mondom.

- Köszönöm, megmentettél. - mondom Teresának

- Igen tudom, úgyhogy jössz nekem eggyel.

- Holnap meghívlak egy sütire!

- Úgy legyen!

Teresa itt a főnővér. Kezdetektől jóban vagyunk, amióta csak idejöttem. Sokszor falazott már nekem úgyhogy ideje meghálálnom. De akkor most lássunk munkához!

Kedves Olvasók!

Eddig hogy tetszik a történet? Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel kommentben. Hamarosan jön a folytatás.

Szép napot!💗