Az első szerelem

I.

Victor

Épp Madrid utcáin bolyongok éppen, és próbálom megtalálni az utat a tornacsarnokhoz. Már egy hónapja, hogy megérkeztem Spanyolországba, de még mindig gyakran eltévedek. Amióta itt vagyok jobban érzem magam. Lett pár új barátom a kosárcsapatból, és Julian is sokat segít. Persze nehéz volt a búcsúzás főleg Helena miatt, de ez az út mégsem örökre szól, úgyhogy eljöttem. Kellett már a levegő változás. Sok volt múltbéli fájdalom, és gyötrődés. Annyira magamba mélyülök, hogy nem is vettem észre, hogy zizeg a telefonom. Helena volt az. Mostanában többször is beszéltünk, és olyan mintha 10 évet visszamentünk volna az időben.  Olyan jó hallani a hangját, látni az arcát. Amikor 10 év után először találkoztunk teljesen lesokkolódtam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ő az. 

Chat:                                   

H: Szia Victor, hogy vagy?

H: Rég beszéltünk.

 V: Jól és te? 

Kérdezem, és közben próbálom kitalálni hol is vagyok éppen, de nagyon úgy tűnik, hogy fogalmam sincs. 

 H: Jól, épp Biának tartottam órát és eszembe jutottál 

Szeretnék visszaírni, de lemerül a telefonom úgyhogy abba hagyom a próbálkozást. Befordulok egy utcán ami ismerősnek tűnik, és elhaladok egy kávézó mellett. A kávézóból futva közeledik  felém egy lány, ezért próbálok arrébb menni, de megbotlik és rámönti a nagy pohár kávéját.

- Úr isten, annyira sajnálom - mondja miközben papír zsebkendőket rámol ki a táskájából.

Még mindig megvagyok döbbenve egy kicsit, de elfogadom a zsebkendőket és amennyire tudom felitatom vele a kávét.

- Jesszusom ez annyira kínos - mondja, miközben feltápászkodik a földről. Tényleg nagyon sajnálom . Csak annyira siettem, nem tudom mi ütött belém. 

- Semmi baj- mondom neki mert látom rajta, hogy nagyon szégyelli a dolgot.

- Amúgy Eva vagyok. - nyújtja a kezét. 

- Én Victor.

- Itt a közelben van egy nagyon jó tisztító, ha akarod megadhatom a számát - motyogja miközben elővesz egy papírt és egy tollat a táskájából. 

Gyorsan lefirkant egy számot a papírra és odanyomja a kezembe.

- Tessék! - és ha akarod oda is adhatom az árát, mert végül is az én hibám volt és....

- Erre semmi szükség.

- Vár egy picit, mindjárt meglesz a tárcám, csak egy pillanat.

- Eva, Eva! - tényleg semmiség, és tudom, hogy nem direkt öntötted rám a kávét. Láttam, hogy sietsz szóval menj nyugodtan, a többit majd én elintézem.

- Akkor tényleg nem haragszol? - kérdezte. Én rádöntök egy nagy pohár kávét és még nem is vagy mérges ?

- Nem.

- Háát jó, de ha nem haragszol most rohannom kell, mert a főnököm élve megnyúz ha még egyszer kések - mondja miközben visszapakol a táskájába.

-  Menj nyugodtan. - mondom, és tovább szalad. 

Látom, hogy megfordul és visszasiet hozzám.

- Tessék itt a számom. - mondja és odaadja a kezembe. Majd írj ha sikerült a tisztító. 

És megint tovább szalad. Végül sikerült felitatnom a maradék kávét is ami a pólómon landolt, és bár szerettem volna még edzés előtt bevinni a ruhámat a tisztítóba de az időm nem engedte meg ugyanis Julian és a csapat már vár rám. Sikerül megtalálnom a tornacsarnokot, és amikor bemegyek látom, hogy már elkezdődött az edzés.