Az első szerelem

VIII.

Victor

- Jól van srácok, nagyon szép edzés volt. Találkozunk jövő héten.

- Még mindig nem mesélted el mi volt a találkozón - mondja Julian.

- Semmi különös. Beszélgettünk, várost néztünk, ilyesmi.

- És bejön neked az a lány?

- Te teljesen meghibbantál? Már mondtam, hogy Helenán kívűl nem érdekel senki.

- Jól van, jól van, nem kérdezősködök ezzel kapcsolatban többet. Amúgy nincs kedved csinálni valamit kora este?

- Bocsi, de a ma este nem jó. Terápiára kell mennem.

- Elmész pszichológushoz? - kérdi Julian.

- Nem, nem olyan terápiára. Fizikoterápiára.

- Kihez?

- Evahoz. Ahhoz a lányhoz akivel elmentem a kávézóba. Ez a szakmája.

- Rendben Gutierrez, akkor majd máskor. Szia!

- Szia!

Elhagyom a sportcsarnokot, és hazafelé veszem az igyekszem. Közben pedig hirtelen megcsörren a telefonom. Helena az.

- Szia Helena! Mi újság?

- Szia Victor! Voltam már jobban is. És te?

-  De azért minden rendben, mi a baj?

- Hát, Thiagóval kicsit összevesztünk.

- Sajnálom, de mi történt?

- Inkább most nem beszélnék róla, tényleg. Csak azért hívtalak, mert rég beszéltünk, és tudni akartam, hogy vagy.

- Én jól. Hiányzol Helena.

- Te is nekem. Nem jössz haza egy kis időre, mostanában?

- Sajnos most még nem tudok. Sok a munka a kosár csapattal. De talán pár hét múlva haza tudok menni.

- Rendben. Most mennem kell. Biaval elmegyünk egy csajos programra.

- Oké. Ha bármi történt veled amit szeretnél megosztani valakivel, akkor én itt vagyok. 

- Köszönöm.

- Akkor szia.

- Szia!

Nagyon aggódom Helena miatt. A hangja olyan volt mintha sírt volna. Nem tudom, min veszhettek össze Thiagóval. De most nem tudok haza menni, bármennyire is szeretnék. Most kezdenénk csak el Evaval a terápiát. Sőt még el sem mondtam senkinek, csak Juliannak. Szeretném ha mindenkit meglepetésként érne, ha esetleg újra lábra állok. Amit pedig még jobban szeretnék, az az, hogy visszakapjam Helenát. Igaz, hogy már tíz év eltelt, de az iránta érzett szerelmem az nem. Sokat gondolok rá, és a rengeteg közös élményünkre. A parkban elidőzött délutánokra. A koncertekre, és a bandával együtt töltött időkre. A se vége se hossza próbáinkra. A randijainkra. Minden egyes közös pillanatunkra. Még egy kicsit bóklászom, itt a városban, és gondolkodok a múltról. Majd hazafelé indulok. Elérek a főkapuig, beszállok a liftbe, és felmegyek a lakásomba. Az Evaval való találkozás előtt még veszek egy zuhanyt. Jól esik a hideg víz az arcomon. Kijövök a fürdőszobából, és keresek pár, kényelmes és tiszta ruhát. Öltözés közben kapok egy hívást Evatól.       

- Szia Victor! Akkor áll még a mai találka?

- Persze, hogy áll még.

- Oké. Akkor gyere arra a címre amit, üzenetben küldtem.