Nem vagy az esetem

25.rész

Pillanatokkal később az én ajtóm is kicsapódott...

- BONNI! -kiáltottam fel. - TE VÉRZEL! - a kézfejéről csöpögött le a vörös folyadék.

- Szünetet tartunk. -rogyott le a nyitott ajtó elé.

Ezután próbáltam megnyugtatni, ami sikerült is. Tekintve, hogy nem szakítottak. Adam valószínűleg buliba ment. Elmesélte, hogy a bátyám a falhoz vágott egy vázát és egy szilánk felsértette Bonni karját, ezért vérzett. Miután azt bekötöttük, csengettek. Én mentem ajtót nyitni.

- Michel? Hát te? -néztem kérdően az ajtóban álló fiúra.

- Ohm csak jöttem lógni- vakarta meg a tarkóját.

- Este tízkor? - Értetlenkedtem. -Mindegy gyere be. -invitáltam.

Lehívtam Bonnit is. Elmeséltünk neki mindent. Blaket, Adamet, Maggiet. Tényleg mindent. Nagyjából éjfélkor elment.

Hajnali egykor, arra ébredtünk, hogy a nappaliban zörög valaki.
Megfogtam a hozzám legközelebb lévő, szerintem védekezésre alkalmas tárgyat. Jelen esetben, ez egy zseblámpa volt. Magam elé kinyújtva osontam le a lépcsőn, Bonnival a nyomomban.

A nappaliba leérve gyorsan felkapcsoltam a villanyt és megpillantottam Adamet. Teljesen összeverve, ittasan.

- Hát veled meg mi történt? -lépett hozzá Bonni.

- Jött és ittunk egy naon kicit, mehntunk és csak úgy mhegvert. -panaszolta.

-Oké te így nem érsz sokat. Gyere megyünk aludni. -karolta át barátnőm a karja alatt és felvitte a szobájába.

Én leültem a nappaliba és vártam, hogy Bonni leérjen.

- Szerinted ki csinálta? -foglalt helyet mellettem a kanapén.

- Nem tudom. Szerintem rossz emberrel húzott ujjat. Lehet drogozott nem fizette ki, ki tudja mibe keveredett. - bámultam magam elé.

- Nem drogozik. Vagyis az biztos, hogy nem. Ezt merem állítani. - jelentette ki. Egy ideig értetlen fejjel bámultam rá, majd inkább hagytam. Persze, tudom járnak, tudnak dolgokat a másikról, de azért mégis fura.

- Ez egy buli Bonni. Sok mindenért lehetett. Csak ne legyen komoly baja. - mondtam majd elindultunk mostmár ténylegesen aludni.

-Mi történt a kezeddel? -kérdeztem Michelt már az iskola folyosóján. Mivel be volt fáslizva a jobb ökle.

- Ja ez semmi. Elestem. -válaszolta zavartan. Érdekes...

- Oké -hagytam rá.

- Bonnit hol hagytad? -tudakolta.

- Ohm még visszament hozzánk. Ott hagyott valamit, de felhívom. -mondtam, s elkezdtem keresni a telómat. Csakhogy volt egy kis bökkenő.

- Basszus. Nincs nálam. -mondtam kétségbeesetten.

- Nem baj, akkor mond a számát és felhívjuk az enyémről. -válaszolta mosolyogva.

- Oh köszi. -engedtem meg én is egy kis mosolyt. A szám lediktálása után átadta a mobilját.

- Igen? - hallom meg barátnőm hangját.

- Itt Riley merre vagy?

- Úton most indultam el. Sietek. - mondta és bontotta is a vonalat.

- Most indult el. -sóhajtottam fel.

- Oké, de mindjárt csengetnek. Én mentem szia Ri! - Hm Ri. Így Blake hívott.

Eljött az ebédszünet. Bonni még sehol nem volt. Kezdtem kétségbe esni, amin az sem segített, hogy Maggie ismét csesztetett.

Már a sírás határán voltam, amikor megláttam Michelt.

- Michel! Fel tudjuk hívni megint Bonnit?

- Hát persze. Baj van? -kérdezte, miközben kereste a mobilját.

- Remélem nem. Még nem ért ide.

- Tessék. -adta a kezembe a hívóeszközt.

- Hangposta. -kezdtek el potyogni a könnyeim. - Meg kell keresnem Adamet. - hagytam ott a fiút.

A bátyám a szokásos asztalnál ült. Kisebb-nagyobb sérülésekkel.

- Adam tudunk beszélni? -kérdeztem kétségbeesetten.

- Persze gyere- fogta meg a kezem és arrébb mentünk.

- Bonni eltűnt. Reggel még visszament hozzánk valamiért, akkor felhívtuk és azt mondta, hogy elindult a suliba. De azóta sincs itt és hangpostára kapcsol. -magamra kellett erőltetnem egy kis nyugalmat, hogy ennél jobban ne fakadjak sírva, itt mindenki előtt.

- Oké nyugi. Van még ma órád?

- Nincs- feleltem.

-Akkor szólok Lukának meg Blakenek és megkeressük. -láttam rajta, hogy ő is aggódik.

- Megyek veled és nem érdekel mit mondasz. - intettem le, amikor szólásra nyitotta a száját. Válaszképpen bólintott.

Este szomorúan léptünk be a házba. Semmit nem találtunk. De tényleg semmit. Kerestük a kedvenc helyein, otthon, a szülei körbetelefonálták a rokonokat. De senki nem tudott semmit. A rendőrség csak holnap reggel fogja elkezdeni a keresést, ha addig nem lesz meg. Egész éjjel fent voltunk.
Anyának és apának is elmondtuk, hogy mi történt. Anya holnap jön haza.

Nagy meglepetésemre Blake is maradt. Ha nem lenne ilyen a helyzet még örülnék is, de így..