Nem vagy az esetem

15. rész

Illetve egy cetlit....

"Virágot a virágnak❤️!"

Nem egy nagy költő az biztos, de akkor is! Van egy titkos hódolóm!

A virágcsokrot vázába tettem és elhelyeztem a konyhapulton. Ezután rendeltem pizzát.

Elvileg még négy-öt napig feküdnöm kéne. Az orvos ezzel a feltétellel engedett haza. Végülis eltört két bordám. Majd begyógyul.

Nagyjából húsz perc múlva csengettek. Azt hittem a pizza futár, csalódnom kellett. Jack állt az ajtóban.

- Szia. Nem is tudom mit mondjak. Szép vagy. -erőltetett magára egy mosolyt. Végignéztem kinézetemen. A bal csuklóm gipszben az állkapcsom kék-lila foltos és ne feledkezzünk meg a csodálatos itthoni szerelésemről sem. Kedvencem benne a nyuszis mamusz.

- Szia ohm köszi?- válaszoltam félig meddig értetlen hangsúllyal. - ne kérj bocsánatot. Az én hülyeségem volt.- könnyítettem meg a dolgát, amit egy sóhajjal jutalmazott.- Bejössz?- kérdeztem. Bólintással válaszolt, így elléptem az ajtóból utat engedve neki.

A nappaliban foglalt helyet, ezért hamar kiszúrta a virágomat.

-Szép dudva. Biztos Mr. Énvagyokacsapatkapitány nagylelkű felajánlása. -mondta gúnyosan Davis.

-Nem tudom kitől van. Egy titkos hódoló. -nevettem fel erőltetetten. Jack mintha megnyugodott volna. Oké a fájdalomcsillapító mellékhatása.
Már éppen szólásra nyitotta a száját, gondolom, hogy ócsárolja a "dudvámat", amikor ismét csengettek, végre a futár volt.

- Éhen halok. -jelentettem ki, miután ledobtam a konyhapultra rendelésemet. Jack ezen csak kuncogott. Nőies e vagy sem, nekiálltam tányér nélkül, harapni a sonkás, kukoricás pizzámat. Davis sem zavartatta magát. Másodpercekkel később csatlakozott hozzám. Tudom, szörnyű vendéglátó vagyok.

Nagyjából egy órát töltött nálunk Jack. Miután elment nem sokkal később, bedugta az orrát Adam és Blake.

Remélem nem csak engem szokott elkapni hirtelen egy hangulatváltozás. A belső kisördögöm azt akarta, hogy legyek flegma. Én meg hallgattam rá.

- Szia Ri! -köszöntek kórusban.

- Cső. -mondtam "kedvesen" és felrobogtam a szobámba.

Nem sokkal később, két ideges fiúhang csapta meg a fülem.

- Szerinted Jack hozott neki virágot?!- kérdezte idegesen Blake.

- Nem tudom, de jelenleg nem is érdekel. Valamit megint elcsesztél?!- rivallt Adam Olsenre.

- NEM TUDOM!! -kiáltott fel Blake . Most komolyan rajtam fognak veszekedni? Ahj, már flegmázni se lehet.

- Hagyjátok már abba. Nem csinált senki semmit. -mentem vissza hozzájuk. - a virágot nem tudom ki küldte. Lehet valaki a suliból, aki látta a verekedést. - mondtam higgadtan.

Adam megkönnyebbült és Blake gyanakvó pillantásait kaptam válaszul.

- Jack volt itt? -tette fel a már túlságosan is várható kérdést Olsen.

- Aha. Dumáltunk egy jót. -kezdtem el hergelni. - pizzáztunk, utána beültünk a nappaliba beszélgetni. -folytattam előbbi cselekvésemet a végén egy kacsintással, melyet Blake felé intéztem.

Elértem a célom, ugyanis a csapatkapitány vörös fejjel nézett felváltva rám és a bátyámra. Adam nem lepődött meg. Gondolom tudta, hogy Davisben van annyi becsület, hogyha már belém térdelt, eljön és bocsánatot kér.

A fiúk később kijelentették, hogy elmennek bulizni, de ha baj van egyből hívjam fel őket. Nem értettem ezt a féltést, hiszen idő közben anya is hazaért a munkából, illetve apa itt lakik nagyjából 7 percnyire. Ezek ellenére rábólintottam.

Az éjszaka közepén kopogásra keltem fel....