Nem vagy az esetem

16. rész

Az éjszaka közepén kopogásra keltem fel...

Szétnéztem a sötét szobában, de semmi érdekeset nem láttam. Kivéve, hogy hajnali kettőt ütött az óra.
Ismét kopogásra lettem figyelmes. Kipillantottam az ablakomon és egy részeg Jack Davis nézett vissza rám. Az utcai lámpák megvilágításában kivehetővé vált az arca. Miért részeg? Csütörtök van holnapra tiszta másnapos lesz.

-Jack? Mit keresel itt? -kérdeztem a fiútól.

- Ss ne kiabálj nagyon-nagyon hangos vagy- mondta idétlenül- gyere le inkább kérlek. - kérte. Lehet nem a legjobb ötlet, de a biztonság kedvéért viszek egy paprikasprayt.

Felvettem egy pulcsit, hiszen nincs annyira hideg ősz elején. Főleg nem Floridában. Magamra húztam egy sportcipőt, hogyha be kell futni gyors legyek. Alapból nem paráztam Jacktől, de az alkohol könnyen kihozhatja az agressziót bizonyos helyzetekben.
Miután kiléptem az ajtón, részeg barátomhoz siettem. Aki immár a földön ült.

- Kihúztam még hat lányt a listától ma este. Olyan szemét vagyok Ri nagyon-nagyon szemét. Aztán te jutottál az eszembe és a hetediket lógva hagytam. - mondta Jack. Milyen lista? Miért hagyta miattam abba? Nem értek semmit.

- Milyen listáról beszélsz? -kérdeztem értetlenül.

- Fogadtunk a fiúkkal. Felírtunk egy papírra lányneveket, akikkel nagyoon rossz volt a kamatyolás. -majdnem elröhögtem magam a fogalmazásán. Egy teletetovált, fekete hajú rosszfiú kamatyolásnak nevezte az együttlétet.

- Meg vannak olyanok, akikkel nem is történt még ilyesmi. -ahhoz képest, hogy részeg, érthetően beszél. Legalább megtudom, hogy milyen idiótaságot csináltak.

- Normálisak vagytok?! - dörrentem rá.
- Nektek ez szórakozás?! HAHA vegyük el tőle a szüzességét tök poén. Idióták. HÉT LÁNY?!KOMOLYAN?! Te nem vagy normális. - a mondandóm végére felfogtam, hogy mit műveltek.

- Ne haragudj. Légyszi ne kiabálj velem. -kérte és közben sírt?! Ez fura. Nem tudtam sajnálni. Ez akkor sem normális.

- Gyere hazakísérlek. -ajánlottam fel, mivel nem lakott messze. Gyalog nagyjából tizenöt percnyire, ezért hazatámogattam.
Nem mentem be a házba, hanem az ajtónál elköszöntem tőle és visszaindultam. Haragudtam a fiúra, de nem annyira, mint kellett volna. Tudtam az elején is már, hogy nem egy szent, de az amikor be is bizonyítja mégis arcon csap.

Eléggé nagy marhaság volt a részemről, hogy hajnali három óra körül mászkáljak az utcán, de egy kis biztonságérzetet adott a kezem alatt nyugvó paprikaspray.
Már az út felénél jártam, amikor egy alak jött velem szemben az utcán. Messziről annyit tudtam kivenni belőle, hogy magas és izmos. A fejét kapucni fedte. Mikor meglátott elindult felém. Az utca kihalt volt, sehol nem láttam világosságot a házakban. Egyedül az utca fénye segített látásviszonyomon az is gyéren.
Mikor mellém ért, egy kék szempár csillant meg az utcai lámpák megvilágításában. Nem állt meg mellettem. Tovább haladt.

A házunkhoz érve az ajtó előtt ismét meglepetés fogadott. Egy doboz. Nagyjából akkora, mint két könyv egymás mellé téve. Halkan bementem a házba, s fel a szobámba. Amint beértem egyből nekiestem a meglepetésemnek.
Egy fekete pulcsi volt becsomagolva. Az illata mintha egy kicsit ismerős lett volna, de nem tudnám megmondani, hogy kié.
A pulcsi mellett észrevettem egy összehajtott levelet. A kézírás megegyezett a tegnapi levélen lévővel. Bevallom ijesztő ez a helyzet. Nem tudom ki az, de tudja a házszámom. Erre nyilván nem most jöttem rá, csak most jutott el a tudatomig. Van ennek negatív oldala is.
A levélen csak egy fél szív állt egész nagyban. A hátulján egyetlen egy szó. Együtt...