Nem vagy az esetem

20.rész

Addig a pillanatig, míg barátnőm felpattant és Maggie előtt nem termett.

Már éppen istenigazából ki akarta osztani, amikor kivágódott a tanterem ajtaja.
Berobogott rajta egy ideges Adam.

- Riley! Mi történt? - kérdezte, mihelyst megpillantott.

- Csak találkoztam egy seprűvel.-próbáltam elpoénkodni. Kaptam egy rosszalló pillantást. És szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre az osztály a  figyelmét, már nem nekünk., hanem az ajtónak szentelték. 
Ugyanis belépett rajta Olsen a focicsapat kapitány, minden lány álma, beképzelt Blake.

Viszont, ami ezután történt soha nem felejtem el.
Minket kikerülve Maggiehez ment és megcsókolta. Rohadtul megcsókolta. Már azt hittem, hogy valami kincset találtak a másik szájában, mikor végre abbahagyták.
Blake egyenesen felém nézett. Nem tudtam kiolvasni semmit az arcáról.

Bonni a másodperc tized része alatt mellettem termett és azt kántálta, hogy idézem:
"Még csak tegnap beszéltük meg, ne gyengülj el!!"

Olyan színtű fájdalmat éreztem a mellkasomban, mint még soha. Pont vele? Miért? Mikor? Hogyan?

- Asszem megvan az újabb áldozat. Kb egy hét múlva dobja. -röhögött a jeleneten Adam. Legalább neki vicces.

A sulit túlélve, igyekeztünk Bonnival a megbeszélt helyre. Az oktatónk már ott várt ránk.

-Sziasztok! Én leszek az oktatótok A nevem Josh. Rileyt már ismerem. -mosolygott rám. -Te pedig gondolom Bonni vagy. - nézett a barátnőmre.

- Szia! -köszöntünk kórusban a nagyjából 25 éves, magas szőke srácnak.

-Akkor én el is megyek a motorokért egy pillanat és jövök. -azzal tette egy 180 fokos fordulatot és elment.

- Nem tudom, hogyan fogok megtanulni vezetni, ha egy ilyen pali lesz az oktatónk. -nézett rám teljes komolysággal Bonni.

Kijelentésén halkan kuncogtam.

- És még nem láttad motoron. -néztem rá tettetett elmerengéssel.

Csak most volt időm körbenézni. Egy lebetonozott placcon voltunk. Tipikus tanulóvezetői pálya. Itt-ott bóják, meg egy üres parkoló.

-Itt is vannak a kicsikék. - szólalt meg mögöttem Josh mire megfordultam a tengelyem körül és szembetaláltam magam két csodaszép, fekete Kawasaki Ninja 125-el.

- Waow. -ennyi volt a reakciónk. És még ehhez is meg kellett erőltetnem magam.

- Akkor gyertek, kezdjünk.

Így kezdtünk tehát megtanulni vezetni. Bő három óra múlva, ismételten a szobámban gubbasztottam, miközben tanultam a töri anyagot.
Tíz óra magasságában kisurrantam a rejtekhelyemről tusolni. Természetesen fülessel a fülemben. Én azt a tényt vallom, hogy zenével könnyebb a tanulás. De kinek mi.

Visszatérve a jelenbe. Éppen kinyitottam a fürdő ajtaját, amikor megláttam Bonniet és Adamet. De még milyen helyzetben. Barátnőm a mosdókagyló melletti pulton ült, miközben Adammel izzott közöttük a levegő. Na de nem a rossz értelemben. Az intim pillanatot természetesen én zavartam meg a jelenlétemmel.

- Baszki. - Szerintem mindenki egyetértett Adam reakciójával, amikor találkozott a tekintetünk. A gerlepár ijesztően hasonlított két paradicsomra.

Elvigyorodtam, amit nem igazán értettek, amíg beljebb nem csuktam az ajtót, de még muszáj volt beszólnom valamit.

- Aztán óvatosan! Nem akarok nagynéni lenni. -kacsintottam rájuk. Aztán bezártam az ajtót. Egy pillanattal később hallottam, ahogy kulcsra zárja azt valaki belülről. Úgy látszik zavartam. Hupsz.

Lementem a konyhába valami nassolnivalót keresni, amikor igen érdekes látvány fogadott...