Nem vagy az esetem

22. rész

Már azt hittem megtörténik, amikor valaki elrontotta a pillanatunkat...

- Hát ti? -kérdezte Bonni. Jobb mintha a bátyám lett volna.

- Filmet nézünk. - mondta Blake.

- Pontosabban, mostmár csak ő. - vágtam rá. Aztán felrohantam a szobámba.

Nagyjából éjfélig gondolkodtam. Megcsókolta Maggiet, majd engem is meg akart. Együtt néztünk filmet összebújva. A focicsapat kapitányáról van szó. A nőcsábász beképzelt Blake Olsenről. Mégis mit gondoltam. Majd értem megváltozik. Hát hogyne. Ez nem egy romantikus könyv. Rohadtul nem fog pont miattam megváltozni. Talán, ha majd kibulizta magát. Viszont nekem ahhoz már semmi közöm nem lesz.

Nagy elmélkedésemet az ajtóm nyikorgása szakította félbe.
Bonni volt.

- Szia - mondtam letörten.

- Most. Mesélni. Fogsz. Nekem. - ejtette ki a szavakat tagolva.

- Nem volt semmi. Örülök, hogy "megzavartál" -rajzoltam idézőjelet a kezemmel. - Tiszta hülye vagyok. - mondtam erőltetett nevetéssel, ami hamar sírásba torkollott.

- Héj shhh nyugi. - jött Bonni nyugtatni, amit szívesen fogadtam.

Tíz perc múlva egymással szemben ültünk törökülésben az ágyamon, miközben elmeséltem mindent.

- Jó, azt meg kell hagyni, hogy iszonyú jó teste van. -jelentette ki Bonni. Igen. Ez tény.

-Viszont tényleg nagy hiba lett volna, ha csókolóztok. -folytatta.
- Már ez is meredek, ahogy összebújtatok.

- Tudom, persze, hogy tudom, csak olyan piszkosul jó érzés volt. - mondtam a homlokomat fogva.

- Na oké elég volt. Ne agyalj ezen többet. Holnap shoppingolunk girl! - tényleg. El is felejtettem.

- Nagyon jó. Az lesz végig a fejedben, hogy mi tetszene a bátyámnak. -forgattam meg a szemem.

- Mintha annyira más lenne a te eseted. - nézett rám jelentősségteljesen. Erre csak megismételtem előbbi cselekedetemet, majd mentünk aludni. Persze csak zuhanyzás után, amit végre zökkenőmentesen végre tudtam hajtani.

Másnap Bonnival együtt mentünk suliba. Csak a szokásos. Várt minket Michel. Blake elhívott a meccsükre. Leöntöttem Maggiet. Megaláztak. És gazdagodtam néhány heggel. Minden a legnagyobb rendben ment. De akkor az elején.

Ebédszünetig minden úgy ment, ahogy egy tök unalmas, átlagos nap. Viszont, mihelyst leültünk a várva várt mindennapi dráma nem maradhatott el.

A bátyám a mögöttünk lévő asztalnál, néha furán vizslatott, miközben Maggie beszélt. Nagyszerű. Nem vagyok üldözési mániás, de hülye sem. Alig várom, hogy magyarázkodjak.

Hirtelen Blake felpattant és mögöttem termett.

- Szia! -köszönt feldobódott hangon.

-Ohm cső. - mondtam flegmán. Hangsúlyommal mit sem törődve folytatta.

- Szombaton lesz egy meccsünk. Eljöhetnél. Bonni száz százalék, hogy ott lesz. Szóval gondoltam ne unatkozz. -Na álljunk meg. Először is figyelmes, de nehogy már. Nem unatkoznék. Vagyis lehet, de nem számít. Nem csak ők vannak nekem. Ott van Michel.
Ez az.

- Bocsi, de Michellel programom lesz. -itt jelentősségteljesen az említettre néztem, hogy értse meg mit akarok.

- Jah persze. -forgatta meg a szemét. - Tudom a kis titkodat. Nem kell játszani az agyad. Elmondta Maggie, hogy totál belém estél. - HOGY MI A FRANC?! Ha Bonni mondta el én tuti kinyírom. Ránéztem a még legjobb barátnőmre, aki enyhén sokkos állapotban volt, mire ő alig észrevehetően megrázta a fejét, tudatván velem, hogy nincs köze hozzá.
Visszanéztem Olsenre. Beképzelt vigyor ült az arcára. Na most én azt letörlöm.

- Nem tudom, hogy az a féltékeny kis kurvád mit hord itt össze-vissza, de engem ne keverjen bele. Ettől nagyobb hülyeséget ki sem találhatott volna. - mondtam mindezt a szemébe nézve. Kicsit megingott és láttam a szemében egy csipetnyi csalódást, de gyorsan eltűnt. Volt nincs.

- Nem kell a mellébeszélés. Nem gáz, ha odavagy értem. Állj be a sorba. -kacsintott. Na az agyvizem elérte a maximum maximumát. Azért ez már pofátlanság.

- Igen? Azt gondolod? Csak figyelj. - mondtam és elindultam az asztaluk felé, egy pohár vízzel.
Amikor Luka elé értem, mélyen a szemébe néztem és próbáltam telepatikusan közölni vele, hogy mi a célom. Valószínűleg vette az adást, ugyanis felpattant, megragadta a derekamat, majd mélyen a szemembe nézett, mire bólintottam egy aprót. Erre közelebb rántott magához és megcsókolt. Nem volt rossz, viszont semmi pezsgést nem éreztem. Gyorsan letettem az asztalra a vizet és bejutást engedtem a nyelvének a számba.
Kezei megtalálták a fenekemet, amibe bele is markolt. Oké ez már kicsit sok. Ahj istenem ezt is csak miattad csinálom Blake Olsen. Kezeimet belevezettem a hajába, amit kicsit meghúztam. Erre vette az adást és eltávolodott. A keze még mindig nagyon rossz helyen volt ezért megfordultam és nagyjából egy egész iskolányi diák, sokkosan bámultak ránk. Persze ez alól kivétel volt Blake ugyanis őt inkább a vérben forgó szemek jellemezték és a "megöllek" tekintet Luka felé. Amit persze a drága bátyám is előnyben részesített. Majd beszélek vele.

Szépen felkaptam az asztalról a pohár vizet és Maggie feje tetejére öntöttem. Pompás érzés volt.

Szépen visszamentem az asztalhoz, majd ignorálva Maggie szitkait enni kezdtem.

Mire haza értem Bonninak már elmeséltem a miértjét a csóknak. Igazából büszke volt rám. Én is magamra. Csak kár, hogy övé lett az első csókom. Legalább ez is letudva.

Amikor hazaértem, nem lepődtem meg. Adam a falnak támaszkodva várt.

- Akkor most szépen magyarázatot kérek kishölgy. - Bonni elröhögte magát a megnevezésen, amit a bátyám egy csókkal állított meg. Olyan aranyosak. Legalább ők.

- Nyugi nincs köztünk semmi Lukával. Tudod, hogy a második bátyámnak tekintem.

- Akkor mégis miért csókolt meg?! -istenem ments meg.

- Azért mert a drága legjobb barátod ilyenbe kevert. De mindegy. Légyszi ne mond el neki. Inkább higgye azt, hogy Lukát szeretem, minthogy azzal csesztessen, hogy bejön nekem- Adam és Bonni össze mosolyogtak. A francba Bonni.

- Bonni Lee. Magyarázatot most. - néztem idegbeteg vigyorral rá.

- Ahj ne már Riley. Túl nyilvánvaló. -mondta a barátnőm.

- Adam ezek után inkább arra kérlek, hogy tartsd a szád. - néztem rá fenyegetően.

- Ri az oké, hogy a legjobb haverom, de a húgom mégis fontosabb. - ilyet se hallottam még a szájából.

- Nem akarok érzelgős lenni, de megölelhetlek? - kérdeztem.

- Gyere te lüke. - nyitotta szét a kezeit, mire én készségesen megöleltem.

-Bonni gyere te is. -motyogtam Adam vállába. Egy pillanattal későn csatlakozott is.

-Akkor minden meg van dumálva?- kérdeztem

- Igen -válaszoltak vigyorogva.

- Mi van megdumálva? - kérdezte az ajtóból Blake.
Hogy az a...