Nem vagy az esetem

18. rész

Ekkor hirtelen kivágtam a fülke ajtaját és ránéztem az elkerekedett szemekkel, engem vizslató Bonnira..

Egyből odarohantam hozzá és megöleltem. Először meglepődött, de gyorsan felfogta a helyzetet és visszaölelt.

Mikor elváltunk, egyszerre nevettünk fel.

- Te sötét tölgy -ismételtem az előbb elhangzott szitokszót.

- Köszi az alibit. Már rég meg akartam tenni. -kuncogott barátnőm.

Még váltottunk pár szót, aztán kiléptünk a folyosóra. Hirtelen minden szempár ránk szegeződött, de kicsit sem pozitív módon. Úgy méregettek, mint akit egyből megtépnek. Nagytöbbségben lányok.

Bonni is észrevette gyilkos tekintetek szándékát, de egyikünk sem szólalt meg.

Mikor kiértünk az iskolából, szinte egyszerre fordultunk a másikhoz.

- Maggie - mondtuk pár pillanatnyi eltéréssel.

- Ha az a rib- nem tudta befejezni a mondatot, mivel egy ismerős alak csapódott hozzánk.

- Sziasztok! -köszönt Michel. Jaj szegény. Rosszkor jött.

- Igaz amit terjesztenek? -lehet mégis hasznunkra válik jelenléte. Legalább megtudjuk mit tudnak a többiek, amit mi nem.

- Attól függ mi az.- úgy döntöttem inkább én beszélek, mintsem az éppen tikkelő barátnőm. Remélem rángásai nem lesznek.

- Azt hallottam, hogy minden fiút meg akartok szerezni a suliban. Plusz le is feküdtök mindegyikkel. - hirtelen lefagytam. Számítottam valami ilyesmire, de azért ez durva.

- Persze és veled kezdjük. -mondta ironikusan Bonni.

Michel hirtelen lefagyott, majd rám nézett, olyan "ez most komoly?", kétségbeesett fejjel. Eltátogtam neki egy nemet, majd eszembe jutott valami.

- Tényleg Bonni, Adammel megvagytok? -jutott eszembe a kérdés, mivel nem nagyon láttam őket együtt.

Bonnit előszőr meglepte a kérdésem, majd mintha szomorúság csillant vonta meg a szemében.

- Megvagyunk, csak sokat kell edzenie. Tudod lassan jön a versenyszezon. - nevetett fel kínjában. Annyira el voltam foglalva a saját dolgaimmal, hogy el is feledkeztem a kapcsolatokról.

- Uh tudjátok, hogy lesz egy buli pénteken? -kérdezte Michel

- Én hallottam róla. Valami gazdag srác szülei elutaznak hétvégére. Elvileg nagy buli lesz. Mindenképpen elmegyünk - jelentette be Bonni. Nem akartam ellenkezni egy ilyen nap után, szóval megyünk pénteken buliba szuper.

Kiderült, hogy Michel nagyjából őt utcányira lakik tőlünk. Ugyan abban az irányban, mint Bonni.
Mikor elváltunk, komótosan hazaballagtam. Otthon viszont egy kellemetlen meglepetés fogadott. Blake ismét nálunk dekkolt. Mikor itthon voltam, általában elmentek valahova Adammel.
Leplezni akartam nemtetszésemet, de ez nem nagyon jött össze.

- Sziasztok -köszöntem közömbös hangon.

- Szia hugi. Milyen napod volt? -kiáltotta ki a szobájából Adam.

- Elment. -válaszoltam és nekiálltam kaját csinálni. Közben indítottam zenét a mobilomról. A szokásos playlistem ment, mikor felcsendült a Like That.
Táncoltam és énekeltem, amikor hallottam egy halk kuncogást. Megfordultam a tengelyem körül és szembetaláltam magam Blakel.
A konyhapult szélén támaszkodott nekem balra. Nem is tudom, hogy nem vettem észre.

- Tetszett a műsor -mondta mosolyogva, majd elvett egy palacsintát és szó nélkül elment.

Oké ez kínos. Lehet repülőjegyet venni a Marsra? Érdekelne.
Tűzpiros fejjel, befejeztem az édesség sütését és úgy gondoltam áthívom Bonnit.

- Szia mond -szólt bele vidáman.

-Át tudsz jönni? Unatkozok. - kérdeztem

- Persze tíz perc -mondta és megszakadt a vonal.

Nagyjából negyed óra múlva berontott az ajtón.

- MEGJÖTTEEEM! -kiáltotta el magát és felült mellém a konyhapultra.

- Nem megyünk el kajálni? -igaz, hogy most sütöttem palacsintát, de jól esne egy shake.

- Menjünk. -mind a ketten lepattantunk ülőhelyünkről, elköszöntem a fiúktól és már célba is vettük a mekit.

A plázába érve viszont egy ismerős arc fogadott.
- Csak őt ne, csak őt ne- kántáltam magamban, amikor felénk fordult festett szőke tű egyenes hajával.

- Maggie. -mondta Bonni kimérten.

- Lúzerek -köszöntött "szívélyesen"

Ekkor kattant bennem valami. Nem engedhetem neki, hogy továbbra is alázzon.

- Magadban beszélsz drága? -valahonnan megszállt egy tucatnyi önbizalom. Szinte egoistán ejtettem ki a szavakat.

- Megtalálta a cica a nyelved? - mondta úgy, mintha egy ötéveshez beszélt volna.

- Jah viszont a tiéd elveszett a körülbelül századik pasi szájában. - jó hatással volt rám Bonni kiképzése.

- Legalább én kellek valakinek. -oltott le. Erre sajnos már nem tudtam mit mondani.
Maggie ismét nyitotta volna a száját, mikor Blake odajött mellém és átkarolta a vállamat.
Meglepődni sem volt időm, ugyanis megvédett.

- Csupán azért, mert az olcsó árut sokan viszik. - kacsintott rá a lányra.
- Viszont a minőségit csak kevesen. -ezt már a szemembe nézve mondta. A lepkeraj a gyomromban életre kelt és úgy csapkodtak, mint még soha.
Ennek tetejében, még egy arcra puszit is kaptam tőle, ami olyannyira meglepett, hogy lefagytam.
Percekig csak álltam ott tétlenül.
Megvédett. Puszit adott. És azt mondta minőségi vagyok! Oké az utolsó így furán hangzik, de nem érdekel. VÁÁÁÁÁÁ KAPTAM TŐLE PUSZIT HIHI!!! Előhozta belőlem az őrült tini lányt.

Mikor végre észbe kaptam, először egy idétlenül mosolygó Bonni és egy egoistán vigyorgó Blake nézett vissza rám.

- Köszi, hogy bevédtél, de megoldottam volna. -mondtam a szemébe nézve. Bonni erre csak a homlokára csapott és elkezdett Olsen mögött imádkozni?!

- Ja biztos, na de léptem cső. -úgy mondta az első két szót, mint aki egyáltalán nem hisz nekem. Jogosan.

Blake hirtelen távozása után, Bonni azonnal beráncigált a McDonald's sorába.

-Te hülye! Miért mondtad azt, hogy megoldottad volna? Dehogy is. Lefagytál. Ha ő nem lenne, most lehet még mindig röhögne rajtad Maggie. Bolond vagy. -jelentette ki Bonni, amivel nem vitatkoztam.
Akkor viszont, már elhatároztam valamit..